Körbejárt az interneten a kép Orbán Viktorról, amin a négy visegrádi ország és Ausztria kormányfőivel együtt látható, és az ötből három alakot pirossal áthúztak, miután 2021-ben mindhárman megbuktak. Távoznia kellett a posztjáról Igor Matovic szlovák kormányfőnek, nincs már hatalmon Sebastian Kurz osztrák kancellár, majd a cseh miniszterelnök, Andrej Babis is elvesztette a választást, és ellenzékbe kényszerült a napokban. Igaz, utóbbi egyelőre a kabinet élén maradt, mert az államfő, Milos Zeman súlyos beteg, és alkalmatlan arra, hogy ellássa köztársasági elnöki teendőit, így arra is, hogy kormányalakításra kérjen fel bárkit. Ezért a Prágában győztes ellenzéki koalíciónak még várnia kell.
Orbán-átok?
Babis lehet úgymond a legújabb áldozata az Orbán-átoknak is, ami egy rossz vicc, miszerint akit meglátogat a magyar kormányfő (Prágában tüntetők fogadták egyébként), az hamarosan elveszti a hatalmát. Erre korábban például Mubarak egyiptomi elnök, Janukovics ukrán és Szaakasvili grúz államfő, Strache osztrák alkancellár és Netanjahu izraeli miniszterelnök volt a példa, de ezt hagyjuk inkább a politikai ráolvasókra.
Visszatérve a komoly dolgokra, az Egyesült Állmokban dicstelen körülmények között távozott a hatalomból Donald Trump. Ennek pedig térségünkben is volt hatása, Bulgáriában a már a Biden-kormányzat által elrendelt szankciók hatására Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök fénysebességgel bukott meg. Az amerikai szankciók a kormányfőhöz „barátian viszonyuló” médiamogult sújtottak idén – Boriszovnak a helyi oligarchákkal kialakított kapcsolata rokonítható a budapesti mintához, de a média befolyásolása sem állt tőle messze –, és Szófiában ez politikai földindulást okozott. Más kérdés, hogy a földindulás már azzal fenyeget, hogy Boriszov ellenfeleit is maga alá temeti.
Ám a mémek és „Orbán-átkok” szintjénél mélyebb elemzést kell adnunk a folyamatokra. A most megbukott politikusok például nem is biztos, hogy akkorát buktak, mint amilyennek az messziről látszik, illetve a bukottak nem mindegyike volt Orbán szoros szövetségese. Nézzük tehát a példákat!
Kurz a visszatérésre készül, de egyre kevésbé biztatók a jelek ehhez
Ausztriában az első hírek és elemzések arról szóltak, hogy Kurz máris a visszatérésen gondolkozik, és ugyan számos botrányba keveredett a lemondani kényszerülő osztrák kancellár, de máris frakcióvezető lett a legnagyobb kormánypártban. Erősítette ezt az a hír is, hogy az Osztrák Néppárt (ÖVP), vagyis a nagyobbik kormánypárt szavazói továbbra is bíznak benne, kancellárként látnák viszont minél hamarabb. Ugyanakkor Kurz személyisége a közvélemény egyre jelentősebb részét taszítja. Médiapolitikája, a közvélemény-kutatók esetleges megvesztegetése, a politikai korrupció gyanúja megosztja Ausztriát, és kezdik őt is – a szlovén kormányfő, Janez Jansa mintájára – orbanizációval vádolni odahaza.
A legfrissebb hírek pedig egyáltalán nem bíztatóak Kurz számára: pártján belül a régi motorosok a hozzá kötődő, feltörekvő generációt igyekeznek gyengíteni. Főleg a tartományi ÖVP-vezetők részéről várható támadás Kurzék ellen. Az ÖVP sokáig válság- és botrányállónak tűnt a kutatások szerint, de a legfrissebb adatok a párt drasztikus népszerűségvesztését jelzik (30 százalék alá zuhant a támogatottsága), ami elgondolkodtató lehet Kurz számára.
A volt kancellár frakcióvezetőként mentelmi jogot kapott, de a speciális korrupcióellenes ügyészség várhatóan a kiadatását fogja kezdeményezni a parlamentnél. Nem véletlen, hogy a kisebbik koalíciós párt, a Zöldek kizárják annak a lehetőségét, hogy még ebben a választási ciklusban visszatérjen a hatalomba.
Babis veszített, de húzza az időt
Csehországban voltaképpen nem is Babis pártja, az ANO (Elégedetlen Polgárok Akciója, ugyanakkor az ano jelentése: igen) veszített nagyot, hanem eddigi balos szövetségesei, a kommunisták és a szociáldemokraták be sem juttottak a parlamentbe. A szélsőjobb pedig (akikkel Babis valószínűleg összefogott volna a hatalomért) nem lett elég erős.
Babis pártja a furcsa választási rendszer miatt mégis a legnagyobb frakciót képezheti az új parlamentben is, de így sincs esélye a kormányalakításra. Az ellenzéki szövetség ugyanis összezár – már meg is állapodtak például a költségvetési hiány csökkentésében.
Itt azonban egy újabb akadály tornyosul eléjük: Zeman államfő súlyos beteg, és bár fizikai összeomlása előtt állítólag azt ígérte Babisnak, hogy mindenképpen megbízza a kormányalakítással (akármennyire győzött is az ellenzék, formailag erre lenne lehetősége), annyira leromlott az állapota, hogy alkalmatlan funkciói betöltésére. Zeman helyettesítésére most különleges eljárásra lehet szükség. A prágai parlamentnek össze kell ülnie – ezt a lehető legtovább halasztották, november 8-ára. Ráadásul állítólag az államfő aláírását is megszerezték ehhez, pedig orvosai megtiltották, hogy politikusok bejussanak hozzá. Ám a parlamenti elnöknek és Zeman egyik munkatársának ez mégis sikerülhetett. Erre most Babis felháborodása nyomán eljárás indult „köztársaságellenes bűncselekmény” vádjával, miszerint törvénytelenül szerezték meg Zeman aláírását, illetve felmerült a hamisítás gyanúja is.
Addig is Babis kormányozhat tovább. Éppen a napokban készül egy húszmillió dolláros befektetés jóváhagyására a Három Tenger Kezdeményezés javára, amely a Duna, az Elba és az Odera folyók összekapcsolását is jelentené, amit a lengyelek támogatnak, de Prágában sokan rossz szemmel néznek az Euractiv szerint.
Az abszurd helyzetben Babis még „gáláns” is lehetett: bejelentette, hogy nem kíván kormányt alakítani, azaz formailag semmiben sem akadályozza az ellenzék hatalomra kerülését. Nem élne tehát azzal a lehetőséggel, amit Zeman állítólag felkínált neki.
Pozsonyban Igor Matovic egy populista korrupcióellenes mozgalmat párttá szervezve jutott hatalomra, és ilyen értelemben nem Orbán Viktorhoz szokták hasonlítani a magyar elemzők. Inkább Márki-Zay Péter hirtelen népszerűvé válását lehet párhuzamba állítani az OL’aNO (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) nevű párt felfutásával. Matovic bukása viszont mégis egy orbáni párhuzammal függ inkább össze: a járvány elleni küzdelemben orosz vakcinát rendelt a szlovák kormány, az emiatt kitört koalíciós válságba bukott bele a kormányfő, aki azért akkorát nem zuhant: jelenleg is miniszter. Ráadásul az OL’aNo adja a miniszterelnököt továbbra is, Eduard Heger személyében.
A szlovák kormány viszont nem mondható Orbán-rajongónak, a két ország közötti viták éppen a magyar állami földvásárlási tervek miatt élénkültek fel a napokban. Pozsonyban immár törvényt kívánnak az ügyben előkészíteni.
A német kormányváltás hatása egyelőre kiszámíthatatlan
Eddig csak szűkebb térségünket elemeztük, de az amerikai elnökváltás után talán a legnagyobb hatása a régióra az idei német választásnak lehet. Angela Merkel német kancellár utódja még nem ismert, de valószínűsíthető, hogy a szociáldemokrata Olaf Scholz lesz az új német kormány első embere. A szocdemektől pedig nem sok jót várhat Orbán.
Nem azért, mert az SPD politikusai régóta bírálják a magyar illiberalizmust. Ennél mélyebb folyamatokról van szó: az SPD a szakszervezetekkel összefonódva működik, márpedig az utóbbiak aggódva figyelik, hogyan viszik el Németországból a termelést a nagy autóipari és más cégek. E folyamatot a német nemzeti tőke hatékony befektetésére koncentráló konzervatív kormány hallgatólagosan támogatta, mivel a baden-württembergi (a stuttgarti Mercedes hazája) CDU-val és a bajor (az Audi és a BMW otthona) CSU-val egy húron pendült. A szocdemek fő bázisa viszont a német munkavállalói tábor, amelynek védelme alapvető érdekük, ezért a magyar autóiparnak az a növekedési potenciálja, amely a német tőkekihelyezéstől függ, másképp alakulhat egy szocdem irányítású kormány alatt, mint egy Merkel-kormány idején.
Ezt ellensúlyozhatja a német szabaddemokraták, az FDP esetleges kormánykoalícióba kerülése. Az FDP egyes politikusai igen jó viszonyban vannak Orbán háttérembereivel, és a 2010-es évek elején Magyarországon is jártak tanácsot adni a frissen hatalomra került Fidesz-kormánynak.
