Múlt péntek óta a kínai légierő száznál több vadászgépe és nukleáris képességekkel rendelkező bombázója lépte át Tajvan légvédelmi vonalát. Ez precedens nélküli lépés. Egyre inkább attól lehet tartani, hogy a két állam között fegyveres konfliktus alakulhat ki, és ettől mintha egyik fél sem riadna vissza. Elemzők szerint a Hszi Csin-ping vezette Kína most még csak erőt fitogtat, de korábban egyszer sem cáfolta azt a felvetést, miszerint akár erőszakkal is hajlandó lenne visszavenni a 24 millió lakosú Tajvan irányítását.
Akkor bombázzák le Tajpejt, amikor kedvük támad?
Ahhoz, hogy megértsük a két ország közötti konfliktus okait, hét évtizedet kell visszarepülnünk az időben. Az 1945-től 1949-ig tartó kínai polgárháború végén a vereséget szenvedő nacionalisták Tajvan fővárosába, Tajpejbe menekültek, azóta a két országot egymástól független kormányok irányítják. Csakhogy Peking képtelen beletörődni ebbe a helyzetbe, és Kínától elválaszthatatlan területként tartja számon a szigetországot még úgy is, hogy a Kínai Kommunista Párt egyetlen napig sem irányította azt.
Régóta lógott már a levegőben, hogy előbb-utóbb a felek közötti szócsata atrocitásokig fajul. A helyzet eszkalálódását most az váltotta ki, hogy Tajvan hivatalosan is jelezte a csatlakozási szándékát a Transz-csendes-óceáni Partnerséghez. Ez egy 11 országot tömörítő szabadkereskedelmi megállapodás, az efféle, függetlenségre irányuló törekvések viszont különösen bosszantják Pekinget.
Mindez csak az utolsó csepp volt a pohárban, hiszen a kínai elnököt az utóbbi hónapokban láthatóan egyre jobban aggasztotta, hogy hírszerzési forrásokból arról értesült: Tajvan a függetlensége formális kikiáltására készül.
Pekingben úgy érezték, ideje komolyabb figyelmeztetést küldeni Caj Jing-ven tajvani elnöknek, hogy ezt a lépést még véletlenül se merje megtenni. Utóbbi egyébként erre a felvetésre úgy reagált, Tajvan már régóta független, tekintve, hogy saját alkotmánnyal, hadsereggel (amely úgy 300 ezer katonából áll) és demokratikusan megválasztott vezetőkkel rendelkezik, ezért felesleges lenne ezt hivatalosan is deklarálni.
Mivel a tajvaniak nem értettek a szóból, Kína a fenyegetést választotta, ráadásul minden korábbinál drasztikusabb és látványosabb módon: kínai bombázók repülnek el napról napra az ország közvetlen közelében. Az üzenet egyértelmű: Peking akkor bombázza le Tajpejt, amikor csak akarja. A kínai kormány terve azonban a gyakorlatban eddig nem igazán vált be. A tajvani jelezte: nem engednek a nyomásnak.
Tajvan inkább a háborút választja?
Tajvan védelme a saját kezünkben van és ragaszkodunk ehhez. Ha Kína háborút indít ellenünk, akkor a végsőkig fogunk harcolni, elkötelezettek vagyunk. Biztosak vagyunk benne, hogy ha Kína támad, akkor azt ők is súlyosan meg fogják szenvedni.
Így fogalmazott Joseph Wu tajvani külügyminiszter a Kína elleni esetleges háborúról egy tévés interjúban.
A Kínát és Tajvant elválasztó tengerszoros jelenleg az egyik legveszélyesebb hely a bolygón. A kínai légierő jelzésként korábban is vadászgépeket vezényelt a tajvani légvédelmi zónába, de múlt péntek óta minden nap rekordszámban teszik ezt. Négy nap alatt összesen 149 vadászgéppel és bombázóval riogattak összesen.
A fenyegetés valós, ugyanakkor a kínai gépek szándékosan nem hatoltak be a tajvani légtérbe. A légvédelmi zóna ettől valamennyivel kívül esik, de a betolakodó repülőket már itt is figyelmezteti a tajvani légi irányítás. Értelemszerűen ez esetben eredmény nélkül. Az időzítés sem véletlen: az első nagyobb flotta október elsején, a Kínai Népköztársaság alapításának évfordulóján keltett riadalmat Tajvanon.
Tajvan visszacsatolása része Hszi Csin-ping Kína átfogó megújításáról szőtt álmának, aminek végső határidejét 2049-re tűzte ki. A tajpeji kormány szerint egyébként azért éppen most kezdenének hadjáratba, mert a rezsim így akarja elterelni a figyelmet az otthoni problémáiról, elég csak az Evergrande ingatlanfejlesztő összeomlás közeli állapotára gondolni, amely már veszélyeztetheti az ázsiai nagyhatalom pénzügyi rendszerét is.
Chiu Kuo-cheng tajvani védelmi miniszter szerdán már arról beszélt, hogy 40 éves mélypontra süllyedt a kapcsolatuk Kínával, és 2025-től bármikor valószínűsíthető az invázió. Elismerte, a kínaiaknak már most meglenne ehhez a kellő erejük, de egyelőre nem indítanak háborút, mert ahhoz egyéb szempontokat is figyelembe kell venniük.
Ötszörös túlerő
Azzal, hogy Kína lassan kisebb hadgyakorlatokat tart a potenciális célpont határában, jelentős stratégiai előnyre is szert tesz. A tajvani válaszreakciókból így tiszta képet kaphatnak arról, hogy a szigetország miként reagálna egy esetleges támadásra, milyen eszközeik vannak a felderítésre, illetve nagyjából milyen katonai eszközökkel rendelkeznek.
Ami azt illeti, Tajpej jelentősen alulmarad az infrastruktúrák összevetésében. Egyrészt nincs annyi repülőgépük, mint Kínának, ráadásul amikkel rendelkeznek, azok is sokkal öregebbek, illetve kevésbé fejlettek.
A tajvani vadászgépflotta átlagéletkora körülbelül 30 év, így már minden egyes éles bevetésen romlik az állapotuk. A képlet egyszerű: minél többet használják azokat, annál gyorsabban öregszenek.
Nem kizárt, hogy Kína ezzel a csellel is próbál néhány gépet kivenni a forgalomból, arról nem is beszélve, hogy Tajvannak viszonylag kevés a képzett pilótája. Ugyanakkor a tajpeji kormány is kapcsolhatott, mert a jelek szerint elképzelhető, hogy nem feleslegesen reptetik a Gripenjeiket: az elmúlt napokban ugyanis egyetlen új felvételt sem közöltek a betolakodó kínai gépekről, ami arra utal, hogy tartalékolhatnak.
Mit lépne Amerika?
Az amerikai kormány provokatív katonai akciónak nevezte az elmúlt napok történéseit. Ned Price, a külügyminisztérium szóvivője még vasárnap arról beszélt, Kína a gyakorlatokkal veszélyezteti a régió stabilitását. Erre kínai részről az a válasz érkezett, hogy nem ők, hanem az Egyesült Államok ássa alá provokatív módon a békét a fegyvereladásokkal és a hajóik rendszeres járőrözésével a Tajvani-szoroson. Hozzátették, ideje lenne abbahagyni a szeparatisták támogatását.
Tajvan biztonsága alapvetően az Egyesült Államoktól függ, hiszen az amerikaiak látják el őket fegyverekkel. Egy – 1979-ben kötött – megállapodás értelmében az USA beavatkozhat egy katonai megszállás esetén Tajvanon, de nem kötelező érvényűen, tehát a döntés az ő kezükben van.
A kínai rezsimet ebben a játszmában önmagában az amerikaiak jelenléte is zavarja, akik ráadásul egyre szorosabb kapcsolatot ápolnak a térség egyéb szereplőivel is. Egy hónapja sincs, hogy megszületett a nagy vihart kiváltó, háromoldalú, amerikai-brit-ausztrál partnerségi megállapodás (AUKUS) az atom-tengeralattjárók beszerzéséről, amivel ismét növelni tudták a befolyásukat a területen.
A diplomáciai játszma viszont nemzetközi szinten is egy újabb szintre léphet, mert háború esetén Joe Bidennek döntenie kell, mihez kezd. Elemzők szerint nehéz elképzelni, hogy az amerikaiak magukra hagynák a tajvaniakat, ám az, hogy milyen formában sietnének a segítségükre, nagyban függ attól is, milyen a támadás ereje és intenzitása.
Biden azt közölte, megállapodtak Hszivel, hogy tartják magukat a tajvani egyezséghez. Feltehetően az „egy Kína politika”-elv elfogadására utalt, amivel Washington Kínát ismeri el önálló államként, nem Tajvant, miközben utóbbival félhivatalos diplomáciai kapcsolatokat ápol. Az amerikai elnök nyilvánvalóan enyhíteni akarta a feszültséget, más kérdés, hogy képes-e ezzel megnyugtatni a kínaiakat.
