Joe Biden elnök áprilisban jelentette be, hogy az amerikai katonák szeptember 11‑éig elhagyják Afganisztánt, pontot téve az Egyesült Államok húsz éve tartó katonai jelenlétének az országban. Ekkor már sejthettük, hogy mozgalmas nyarunk lesz, de kevesen voltak felkészülve arra, ami a következő hónapokban történt.
Biden júliusban felgyorsította a kivonulási folyamatot, és a határidőt augusztus 31-ére hozta előre. Ezt követően a vérszemet kapott tálib harcosok lépésről lépésre foglaltak el kulcsfontosságú területeket, a politikai vezetés pedig elhagyta az országot. A tálib erők augusztus közepén vonultak be Kabulba, majd nem sokkal később megalapították az ügyvivő kormányt. A helyzet kaotikus mivoltát hűen illusztrálták az augusztus 26-ai, Iszlám Állam által vezérelt robbantások a kabuli repülőtéren, melyek több tucat életet követeltek az amerikai kivonulás utolsó napjain.
A régió stabilitása és a válság lokalizálása a nagyhatalmak közös érdeke, de az e célhoz vezető utat a szereplők saját elképzelések szerint fogják megtenni. Kína a világ elsőszámú feltörekvő nagyhatalma, egyúttal Afganisztán szomszédja is, ebből fakadóan többrétű érdekei vannak a helyzettel kapcsolatban, ami befolyásolja a kínai diplomáciát és a nemzetközi együttműködést is.
Kínai prioritások
Szeptember 8-án a kínai külügyminiszter, Vang Ji részt vett egy, az Afganisztánnal szomszédos államok külügyminiszterei között tartott videókonferencián. A külügyminiszter szerint Afganisztán szomszédjainak az a feladata, hogy megfelelő külső környezetet biztosítsanak az ország stabilitásához és újjáépítéséhez. E cél megvalósításához több területen működhetnek együtt:
- járványkezelés,
- logisztika,
- menekültpolitika,
- segélynyújtás,
- terrorelhárítás
- és a drogellenes harc.
A terrorizmus elleni harc terén az együttműködés azért fontos, mert Peking egyik aggálya az, hogy ujgur szélsőséges csoportok Afganisztánban kaphatnak menedéket, és onnan vezényelhetik tevékenységüket Kína ellen. Ezért Kína nagy reményeket fűz a Talibán azon ígéretéhez, mely szerint a vezetők nem hagyják, hogy bárki Afganisztán területéről indítson támadásokat más államok ellen. Az afganisztáni stabilitást elősegítő gazdasági és humanitárius lépések hosszú távon lefektethetik az alapokat, amelyekre támaszkodva Kína összekapcsolhatja az országot az „Egy övezet, egy út” kezdeményezéssel, és akár felépíthet egy, a ritkaföldfémek kivonására alkalmas infrastruktúrát. Összességében a Kína által megfogalmazott prioritások pragmatikus, stabilitásorientált politikát sejtetnek.
Geopolitikai implikációk
Az Amerikai Egyesült Államok és Kína közti viszony egyre feszültebb, ahogy az várható egy régens és egy feltörekvő nagyhatalom között. Az amerikai-kínai szembenállás nemcsak két állam, de két világnézet közti súrlódást is jelent, ami beeszi magát a többi között a járványkezelés, a nemzetközi jog és a geopolitika területeire. Ebből fakadóan a kínai szakértők és jelentések az amerikai kivonulás Afganisztánon túlmutató következményeire fókuszálnak.
A kínai helyzetértékelés szerint az USA és szövetségesei által kivitelezett misszió kolosszális kudarc volt. Washington és a Nyugat megpróbálta a saját képére formálni Afganisztánt, és ráerőltetni a demokratizálódást. A küldetés meghiúsulása jelzi, hogy a demokrácia, illetve emberi jogok értékein alapuló külföldi beavatkozás modellje problematikus. Volt olyan vélemény is, amely szerint az afganisztáni kudarc még a vietnámi fiaskónál is rosszabb, mert a Talibán az elenyésző külföldi támogatás ellenére volt képes felülkerekedni az amerikai hadigépezeten.
A misszió feletti ítélkezésen kívül a kínai állami média a fókuszt még arra helyezte, hogy miként befolyásolta az afgán helyzet az amerikai-európai egységet. E cikkek szerint az afgán helyzet negatívan érintette a transzatlanti stratégiai együttműködést. Afganisztán előtt számos európai ország bízott az Egyesült Államok stratégiai vezető szerepében, de a kivonulás nyomán ez a bizalom megrendült, és az európaiak úgy érzik, csak magukra számíthatnak.
Az EU–USA kapcsolatok közelmúltbéli fejleményei nagy részben tükrözik a kínai elemzések következtetéseit. A Biden-adminisztráció felemelkedésével úgy tűnt, Washington és Brüsszel egy stratégiai koalíció építésébe kezdett. A júniusi EU–Egyesült Államok csúcstalálkozón a két fél megállapodott a Kínát érintő stratégiai koordinációban, ami rosszul érintette Pekinget. Washington önmagában is jelentős versenytárs, ám ha egyesíti erőit Brüsszellel, akkor még nagyobb kihívást jelent.
Az afganisztáni fiaskó azonban ismét ráébresztette az EU-t, hogy védelmi szempontból kiszolgáltatott az Egyesült Államok támogatása nélkül. Továbbá,
A helyzet megváltoztatása érdekében az EU vezetői felvetették egy ötezer fős uniós hadtest létrehozásának ötletét. A fejét újonnan felütő transzatlanti megosztottság hosszú távon kedvező lehet Pekingnek. Egy szakértői elemzés szerint az EU–Kína kapcsolatok profitálhatnak abból, ha Brüsszel függetleníti magát Washington stratégiai iránymutatásától, amelynek célja Európa Peking ellen hangolása. Egy stratégiai autonómiával rendelkező EU akár egyesítheti is erőit Kínával, hogy közösen oldja meg korunk nemzetközi kihívásait.
A nap végén azt láthatjuk, hogy az Afganisztánból való kivonulás egy amerikai külpolitikai és stratégiai döntés volt, de hatásai túlmutatnak mind az Egyesült Államok, mind Afganisztán határain. A dominó eldőlt, és láncreakciót okozott több fronton is – az amerikai-európai stratégiai együttműködést megrendítette, Kínának pedig geopolitikai lehetőségeket kínál. Peking fontos kapcsolatokat építhet az újjáépülő Afganisztánban, és akár erősítheti a profilját a csalódott Európában.
EU-tagként Magyarországnak azt érdemes szemmel követnie, hogy az afganisztáni helyzet miként fogja befolyásolni az EU–Kína viszonyrendszert, és a fejlemények milyen lehetőséget kínálnak a magyar–kínai kapcsolatoknak. Ha Peking él a transzatlanti kapcsolatok megtépázottságából adódó lehetőséggel, és pozitív irányba tereli az EU–Kína relációt, a magyar–kínai együttműködés tovább mélyülhet. Amennyiben viszont az Afganisztánban történtek valamilyen okból kifolyólag elmérgesítik az unió és Kína viszonyát, a jelenlegi pozitív magyar–kínai kapcsolatok kritika tárgyává válhatnak Brüsszelben.
