Macedóniában (2019 óta Észak-Macedónia) a megfigyelési botrány 2015-ben bontakozott ki, az ügyet az akkor ellenzékben lévő, ma már szociáldemokrata miniszterelnök, Zoran Zaev kezdte nyilvánosságra hozni. A korabeli hírek akkor arról szóltak, hogy a macedón kormány tudtával éveken át mintegy húszezer ember telefonját hallgatták le országban.
A kétmilliós országban gyakorlatilag minden századik ember évekig megfigyelés alatt állt, ami a befolyásos döntéshozókat, vallási vezetőket, újságírókat és a helyi értelmiségieket, más szóval az ország szinte teljes elitjét érintette. Az ügy külön érdekessége, hogy a macedón vezetés még a saját kormányán belül is poloskákat helyezett el.
Az ügy feltárása során az akkori ellenzék meglehetősen taktikus volt. Nikola Gruevszki egykori állítása szerint Zoran Zaev pártja például előbb titkos találkozón próbált előrehozott választásokat kizsarolni, később aztán hetente csepegtették az újabb és újabb információkat, hogy az ügyet minél tovább melegen tartsák.
Titkosügynökök, akiknek elegük lett
Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) nevű, kelet-európai és kaukázusi fókuszú antikorrupciós és tényfeltáró szervezet 2017-ben egy korábbi hírszerzővel, Gyorgyi Lazarevszkivel folytatott beszélgetés alapján mutatta be a lehallgatási ügy krónikáját. A férfi egyike volt annak a három titkosszolgálati szakembernek, akik a jogsértéseket felismerve kulcsszerepet játszottak az autokráciát építgető Nikola Gruevszki megbuktatásában.
Ahogy Lazarevszki a beszélgetésben elmondta, 2008 óta tudott a telefonok bírósági végzés nélküli tömeges lehallgatásáról, ám csak akkor szakadt el a cérna, amikor 2011-ben a független macedón média ellen indított újabb és újabb támadások részeként gazdasági bűncselekményekkel vádolták meg a független és kormánykritikus A1 televíziós csatornát, amelyet erre hivatkozva hamarosan be is zárattak.
Lazaraveszki ezután egy, a jogellenes megfigyeléseken dolgozó kollégájával Zvonko Kosztovszkival együtt dolgozott ki egy tervet. Miközben Kosztovszki titokban másolatokat készített az ellentmondásos aktákból, Lazarevszki kivitte azokat az épületből, és saját számítógépén dekódolta a hangfájlokat. A két ügynök eleinte párban dolgozott, ám – mint azt Lazaraveszki a tényfeltáró szervezetnek elmondta – hamarosan azt tapasztalták, hogy az aktákban feltárt jogsértések köre folyamatosan bővül.
A két hírszerző csakhamar arra is rájött, hogy Gruevszki a macedón állampolgárok ezrei között még a saját belügyminiszterét is lehallgattatta. Az ügynökök gyakran állítólag maguk sem hitték, amit a felvételeken hallottak. A hangfelvételekből
- magas szintű korrupcióról árulkodó jelek,
- ügyészek, bírák és a média kormányzati befolyásolására utaló tevékenyégek,
- vállalkozások zsarolása,
- politikai indíttatású letartóztatások kezdeményezése
és hasonló ügyek körvonalazódtak.
Miután a Lazarevszki-Kosztovszki páros ráébredt, hogy mire is bukkant, megkeresték Zoran Verusevszkit is, a hírszerzés korábbi vezetőjét, akadémiai embert, korábbi felettesüket, akiben maradéktalanul megbíztak. Amikor a macedón rendőrség rájött, hogy az akták illetéktelen kezekbe kerülhettek, 2013-ban egy titkos művelet keretében megpróbálta megkeresni a téglákat. Lazarevszki a leleplezéstől való félelmében felhagyott volna a tevékenységével, Verusevszki azonban meggyőzte a párost, hogy a jó oldalon állnak, így hamarosan meg is osztották az általuk összegyűjtött hangfájlokat a Gruevszki ellenzékét vezető Zoran Zaevvel. A szociáldemokrata pártvezető 2014 szeptemberében egy tévéinterjúban jelentette be, hogy nagy leleplezésekre készül. Verusevszkit néhány hónappal később, 2015 januárjában letartóztatták, Zaev pedig heti rendszerességgel kezdte el bemutatni a lehallgatási ügy újabb és újabb bizonyítékait.
Az Európai Unió sem hagyta szó nélkül
Nikola Gruevszki a szivárogtatást látva ellentámadásba lendült. A miniszterelnök azzal vádolta meg politikai ellenfelét, hogy külföldi hírszerző szolgálatokkal összejátszva gyártották a felvételeket annak érdekében, hogy őt és az országot „brutálisan elpusztítsák”. A miniszterelnök azonban elkésett. A botrány következtében napokon át tartó véres, utcai tüntetések törtek ki, amelyekben Gruevszki hívei és Zaev követői feszültek egymásnak, de olyan erővel, hogy az ország gyakorlatilag működésképtelenné vált.
Minthogy Macedónia ekkor már az EU-bővítésre készülő nyugat-balkáni országok közé tartozott, az Európai Unió intézményei aggodalommal figyelték a macedóniai történéseket. Az EU előrehozott választásokat sürgetett, valamint egy különleges ügyészség felállítását, amely a lehallgatási botrány kivizsgálására jött létre. Az Európai Bizottság által felkért szakértők továbbá vizsgálatot folytattak az ügyben, és arra jutottak, hogy a kormány visszaélt a titkosszolgálatokkal, amennyiben a közigazgatás legfelsőbb tisztviselőinek, ügyészeknek, bíráknak és politikai ellenfeleknek az ellenőrzésére használta azokat.
Ami ezután következett, azt a lehallgatási botrány kulcsszereplői – Kosztovszki, Lazarevszki és Verusevszki – már a börtöncelláikból figyelték, ahol tizenegy hónapot töltöttek el, mire a különleges ügyészség ejtette az ellenük felhozott vádakat.
Elhúzódó belpolitikai válság
Az ügy nyomán kialakult erőszakos tüntetéssorozat következtében a Gruevszki-kormány több minisztere lemondott. Maga a miniszterelnök erre nem volt hajlandó, egészen addig, amíg 2016. január 15-én Emil Dimitrjev személyében ideiglenes miniszterelnököt ki nem jelöltek a helyére. Az egyre súlyosbodó belpolitikai válság hatására még ebben az évben előrehozott választásokat tartottak. Ezt az Európai Unió segítségével létrehozott megegyezés részeként rendezték meg, aminek az volt a célja, hogy véget vessenek a Gruevszki vezette kormány elleni tüntetéssorozatnak. A választásokat eredetileg áprilisra írták volna ki, végül többszöri halasztás után 2016. december 11-én tartották meg. Gruevszki ugyan az elért eredményével nem tudta megújítani a kormányzó szövetségét, viszont sikeresen megakadályozta a békés hatalomátadást.
2017. április 27-én este, a házelnök megválasztása után nagyjából kétszáz Gruevszkit támogató tüntető ostromolta meg a macedón parlament épületét. Sokan közülük eltakarták az arcukat, és a rendőrségi kordont megbontva bejutottak az épületbe. A televíziós felvételek tanúsága szerint Zoran Zaev szociáldemokrata pártvezető megsérült az arcán, a padlót törött üvegcserepek, a folyosót vérnyomok borították. A nacionalista tüntetők azt nehezményezték, hogy a parlament elnökének egy albán kisebbségit választottak meg. Macedóniában a lakosság mintegy negyede albán nemzetiségű, ami komoly politikai erőt képvisel, akár a választások kimenetelét is eldönthetik. Zaev ezt a tényt látva idejekorán megszellőztette, hogy a megfigyeléseknek albán kisebbségi politikusok is a célpontjai voltak, később pedig az előrehozott választásokon kialakult patthelyzetben egy albán kisebbségi párttal próbált megegyezni a kormányalakításról. Az albán kisebbség ennek fejében követelni kezdte többek között az albán hivatalos nyelvként való elismertetését, ami felbőszítette a nacionalista erőket, egyúttal felidézte 2001. emlékét, amikor az etnikai feszültségek majdnem polgárháborúba sodorták az országot.
Zoran Zaev május végén kapott kormányalakítási megbízást. Az albán koalíciós partnerekkel együtt szűk, 62 mandátumos többséget szerzett az országgyűlésben. Nikola Gruevszkit végül egy évvel később elítélte a bíróság, ám nem a lehallgatási üggyel összefüggésben, hanem egy 2012-es, szabálytalan luxusautó-beszerzés miatt, amely ügyben felmerült a befolyásolás és a korrupció gyanúja a volt miniszterelnökkel szemben.
Nikola Gruevszki az ítélet végrehajtása elől máig tisztázatlan körülmények között szökött Magyarországra, ahol a menekültellenes propaganda csúcsidőszakában szerzett politikai menedékjogot.
A Mijalkov-Gruevszki politikai klán már az ország függetlenedése óta meghatározó szerepet töltött be Észak-Macedónia politikájában. A később autóbalesetben meghalt Jordan Mijalkov volt az ország első belügyminisztere, és fia, Szaso Mijalkov is 1998 óta töltött be fontos pozíciókat a védelmi és a belügyminisztériumban. Nikolaj Gruevszki 1999 és 2002 között először pénzügyminiszter, majd 2006 és 2016 között az ország miniszterelnöke volt, ma azonban már Magyarországon gyakorolhatja választójogát.
