Kim Dzsongun akkora bajban van, amilyenben a hatalomra kerülése óta – vagyis az elmúlt évtizedben – még egyszer sem volt.
Ha nem változik semmi, Észak-Koreában belátható időn belül súlyos éhínség törhet ki, és ezt már maga a diktátor is elismerte. Tavaly komoly tájfunok és áradások pusztítottak az országban, melyek jelentős mezőgazdasági károkat okoztak, de a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozásokkal az ország az eddiginél is jobban elszigetelődött, ami az importot is súlyosan visszavetette.
Az árak irgalmatlanul elszálltak, egy csomag kávé például átszámítva körülbelül 30 ezer forintba is kerülhet. Ez magyar szemmel nézve is brutális összeg egyetlen termékért, de Észak-Koreában rengetegen élnek létminimum alatt összesen ennyi pénzből havonta.
Kim Dzsongunt a felmenőihez hasonlóan istenként tisztelik hazájában, de most jött el a pillanat, amikor az amerikaiakkal való keménykedéssel már nem megy semmire, nem véletlen, hogy az utóbbi időszakban nem lehetett hallani a nagyszabású nukleáris kísérletekről sem.
Csőstül jött a baj
Feszült a nép élelmezésének a helyzete.
Így fogalmazott az észak-koreai diktátor a napokban egy felső vezetőkkel tartott megbeszélésen a KCNA állami hírügynökség szerint.
A kínos beismerő vallomás nem a semmiből érkezett, egy ideje lehetett rá számítani. Kim Dzsongun már áprilisban figyelmeztette a népét, hogy készüljenek fel egy újabb nagy menetelésre. Ezt a kifejezést Észak-Koreában az 1990-es években tapasztalt éhínség megjelölésére használják: a Szovjetunió összeomlását követően akkora éhezés uralkodott, hogy legkevesebb félmillióan haltak bele.
Az ország túlnyomórészt önellátó, de 2020-ban az időjárási viszontagságok rendesen keresztbe húzták a számításaikat: a tájfunok és az áradások miatt a betakarítás lesújtó eredményeket hozott.
Kim Dzsongun erre fogja a jelenlegi állapotot, de ez az igazságnak csak egy szelete. Észak-Korea már a koronavírus-járvány miatt is rendkívül elszigetelt volt, de erre a korlátozások csak rátettek egy lapáttal. Szinte senkit nem engedtek be, ennek eredményeként a hivatalos adatok szerint a mai napig meg sem jelent a betegség, ennek viszont a negatív vonzata az lett, hogy bezuhant az importkereskedelem is.
Egyetlen év leforgása alatt a burgonya ára megtriplázódott, a fekete tea csomagja átszámítva körülbelül 20 ezer forintba, a banán kilója 13 ezer forintba, egy csomag kávé pedig 30 ezer forintba is kerülhet már Phenjanban. Ezt az észak-koreaiak leginkább azért tűrik, mert nem igazán van más választásuk, de azért is, mert úgy festi le a világjárványt a diktatúra, mintha az egész világon borzalmas állapotok lennének. Ezt a helyiek nem igazán tudják ellenőrizni, tekintve hogy teljes kontroll alatt áll a sajtó és az internet is, a határon túlról nem jut hiteles információkhoz a lakosság.
Azt ugyan Kim sem részletezte, hogy mekkora a probléma, és mikor szembesülhetnek az egész országot sújtó éhínséggel, de az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) legutóbbi becslései szerint 860 ezer tonna élelmiszer híján van Észak-Korea. Ez a gyakorlatban kéthavi országos szükségletet jelent.
Amennyiben a hiányt nem kezdik el akár segélycsomagok, akár import formájában pótolni, az észak-koreaiak augusztus és október között egy keserves időszaknak néznek elébe a FAO jóslata szerint.
Bidennek ez egy esély
Ami azt illeti, Kim Dzsongun egyenes és önkritikus megszólalása váratlan fordulat, nem jellemző az egyébként istenként tisztelt észak-koreai diktátorokra, akiknek a képe minden lakásban ott lóg a falon. Kim viszont más, mint az apja vagy a nagyapja volt, korábban is többször elismerte már a saját hibáit.
Kim Ir Szennel és Kim Dzsongillel ellentétben ő sokkal inkább a nép embereként pozicionálta magát, rendszeresen találkozik is az emberekkel, és a 2011-es hatalomátvételekor azt ígérte: javítani fog az észak-koreaiak életminőségén. Ez azonban eddig sem nagyon sikerült, most pedig egy súlyos katasztrófa fenyeget.
Emlékezetes, hogy Donald Trump amerikai elnök és az észak-koreai vezető eleinte rendre válogatott sértésekkel szállt bele a másikba, mígnem összehoztak három csúcstalálkozót is semlegesen helyszíneken, ezeken azonban nem sikerült előrelépni a nukleáris leszerelés ügyében.
Joe Biden esetében egyelőre teljesen más a helyzet, nemhogy találkozó nem volt, de még az sem egyértelmű, hogy az új amerikai kormány konkrétan milyen álláspontot képvisel Észak-Koreával kapcsolatban. Biden a beiktatását követően még arról beszélt, a diplomácia és az elrettentés határozza majd meg a megközelítésüket, de ebből mostanáig semmi nem látszott, részben azért, mert az elnök leginkább a járványkezeléssel volt elfoglalva.
Biden értelemszerűen a denuklearizációt tartja majd szem előtt, és az lenne a tökéletes időzítés, ha a közeljövőben hivatalosan meetingre hívná az észak-koreai diktátort, amire saját elmondása szerint készen is áll. Észak-Korea élelmezési problémája magától nem fog megoldódni, ezt a rájuk kivetett nemzetközi szankciók is csak súlyosbítják, így Kim Dzsongun adott esetben valamiféle megállapodásra is hajlandó lehet segítségért cserébe.
Ha igazak a helyi hírek, és még tényleg nem robbant ki Észak-Koreában a koronavírus-járvány, akkor a pandémiát sem fogják tudni elkerülni, amennyiben a külső segítség elfogadása érdekében feloldják a határzárakat.
Egy észak-koreai pálfordulásban reménykedni ugyanakkor még így is hiú ábránd lenne. Elképzelhetetlen, hogy a nukleáris fegyvereikről bármikor is lemondanának, már csak azért is, mert ez számukra jelenleg az egyetlen eszköz, hogy biztosnak tudhassák a függetlenségüket. Addig ugyanis senki nem fogja megtámadni őket, amíg Szöult képesek lebombázni, potenciális fenyegetést jelentve emberek milliói számára.
A kompromisszumos megoldás az lehet, hogy bizonyos szankciók feloldásáért felfüggesztik egy időre a nukleáris kísérleteket. Még ha így is lesz, a megállapodás könnyen átmeneti lehet, mert amint megszabadul a világ a koronavírustól, és kezdetét veszi az új mezőgazdasági szezon, helyreállhat a világ rendje Észak-Koreában, Kim Dzsongun pedig ott folytathatja, ahol korábban abbahagyta.
Most viszont valamit tennie kell, különben kénytelen lesz végignézni, ahogy százezrek halnak éhen az országában.
