Máthé Zoltán / MTI
Nagyvilág

A pénznek nincs, az ideológiának van szaga Orbán és Kaczynski világában

A Guardian elemzése szerint az illiberális vezetők olyan globalizmust építenek, amiben nincsenek globalisták. Olyan rendszert, ami elveti a nyugati nyílt társadalmakat, de ajtót tár a tőke áramlásának.

Sokadszorra veselkedett neki egy nyugat-európai lap annak, hogy megértse és megértesse, mi hajtja a jelenlegi magyar és lengyel kormányerők nacionalista fordulatát.

A Guardian szerzője, Nicholas Mulder azzal kezdi cikkét, hogy a Német Marshall Alap támogatásával pár fiatal kelet-európai ellátogathatott 1992-ben az Egyesült Államokba. Az egyikük a 29 éves Orbán Viktor volt, akit Los Angeles-i sétáján nem nyűgözött le túlzottan a Nyugat. Tény, hogy épp két hónappal azelőtt értek véget a súlyos faji zavargások a városban. A keletieket jobban érdekelte a technológia (például a walkmanek), mint az USA egyenlőségről, igazságról alkotott elképzelései.

Kapcsolódó
Hatkor kelt, hogy angolul tanuljon, és leendő miniszterelnökként mutatkozott be – ilyen volt Orbán első útja Amerikába
Soros Györggyel is találkozott, aki Németh Zsolt szerint már nem támogatni, hanem megvesztegetni akarta őket.

Orbánt elvitték az Umatilla Indián Rezervátumba Oregonba, ahol a szerző szerint az őslakosokkal se találta igazán a kapcsolatot (miután egy földreformmal kezdte traktálni őket). Ami igazán lenyűgözte, az a demokrata konvenció volt New Yorkban, ahol hivatalosan is Bill Clinton lett a párt elnökjelöltje. A cikk szerint

itt érett meg igazán az elhatározás Orbánban: egy napon miniszterelnök szeretne lenni.

PAUL J. RICHARDS / AFP Bill Clinton és Orbán Viktor

Eközben a nyugati közbeszéd is változóban volt ahhoz képest, amit Orbán Soros-ösztöndíjasként Oxfordban megismerhetett. Őt hidegen hagyták a nyugatiakat egyre jobban foglalkoztató témák, mint a rasszizmussal szembeni fellépés, a faji és nemi-szexuális kérdések, a gyarmatosítás öröksége vagy a holokausztra emlékezés.

Lengyelország és Magyarország eközben gazdasági sokkterápiákkal próbált átlendülni a rendszerváltás nehézségein, a két állam jobboldal elitje pedig konzervatívabb irányba fordult, mint az európai mainstream. Orbán és a Kaczynski fivérek irányítása alatt a nagyra hízott kormánypárt elfoglalta a közintézményeket, a bíróságokat, a médiát, a baloldali szervezeteket és személyeket, ahonnan lehet, kiűzték. Ugyanakkor az uniós tagság változatlanul népszerű Budapesten és Varsóban is. Ahogy a Guardian fogalmaz,

a magyar és lengyel antiliberálisoknak nem az Európán kívüli függetlenség a céljuk, hanem az Európán belüli autonómia.

LUDMILA MITREGA / AFP Lech és Jaroslaw Kaczynski

Miért fordultak el a liberalizmustól?

A bolgár Ivan Krasztev és az amerikai Stephen Holmes elmélete szerint Orbán és Kaczynskiék amiatt lázadtak fel, mert nem sikerült a rendszerváltáskori álom: hogy a nyugati liberális intézmények és nézetrendszerek lemásolásával nyugati jólét teremtődjön. Úgyhogy a 2008-as gazdasági és a 2015-ös migrációs válság hatására úgy döntöttek, még nagyobbat kell változtatni.

Bár agyelszívás nagy méreteket öltött, a lakosság elöregszik és fogy, Orbán elutasította a bevándorlást, viszont állampolgárságot adott a határon túli magyaroknak, és rengeteg, a gyermekvállalást támogató intézkedést hozott. Pedig emiatt nem kéne az illiberalizmushoz fordulni, a rendszerváltás óta lakosságának 20-30 százalékát elvesztő Lettország, Litvánia, Horvátország, Bulgária és Románia sem lett autoriter állam, utóbbi kettőben éppen megerősödőben vannak az EU-párti, korrupcióellenes politikai erők. Eközben

Lengyelország és Magyarország uralkodó pártjai folytatják azt, amit igazabb szakításnak gondolnak a múlttal, mint az 1989-es délibábos átmenetet

– fogalmaz a Guardian.

Szigetváry Zsolt / Fortepan A vasfüggöny lebontása a magyar-osztrák határon

Így kezdődött a Nagy Váltás

A lap felidézi az ezredfordulót, amikor Orbán a Független Kisgazdapárttal koalícióban kormányzott. A szerző szerint környezetében csírájában már jelen volt a holokauszt relativizálása, a rasszizmus a cigányság ellen, vagy épp az osztrák Jörg Haider szélsőjobbos pártjának támogatása. De a gazdaság szárnyalt, az ország belépett a NATO-ba, így nyugaton elnézték mindezt. Orbán aztán 2002-ben kikapott a választáson, és azt látta bizonyítottnak, hogy a kommunizmus után a vagyonukat megtartó, átmentő emberek diktálnak, sőt ők buktatták meg.

Hamar összemosta őket a liberális üzletemberekkel, főleg mivel egyikük kormányfő lett KISZ-es múlttal: Gyurcsány Ferenc.

Lengyelországban Lech és Jarosław Kaczynski is úgy alapították meg pártjukat, a Jog és Igazságosságot, hogy a céljuk a kommunisták végső kiűzése volt. A bíróságok (némi uniós támogatással) megakadályozták a lusztrációt, azaz az egykori kommunisták kipurgálását minden intézményből. Ahogy Kaczynskiék  hatalomra kerültek 2005-ben, rögtön elrendelték, hogy 350 ezer közszolga, újságíró, akadémikus, tanár és állami cégvezető köteles beszámolni állampárti múltjáról. Nagy ellenállás fogadta ezt, 2007-ben ki is került a hatalomból a Jog és Igazságosság.

2015-től aztán újult erővel roppantak neki a szerintük begyöpösödött rendszernek, azóta megy a heves vita az Európai Unióval is a bírósági reformról. Mindenesetre mindkét ország vezető pártjainak vezető politikusai úgy hiszik, a puha, tárgyalásos rendszerváltás a kommunista elit tisztára mosása volt csupán.

Jacek Bedarczyk / EPA / MTI Orbán Viktor Krakkóban Jaroslaw Kaczynski volt lengyel miniszterelnökkel 2016. december 9-én

A világpiac kése a hátban

Philipp Ther német történész más magyarázatot ad, mint Krasztev és Holmes. Szerinte a világpiac viszontagságainak kitett társadalmak reakciója volt a nacionalizmus felemelkedése. Lengyelországban és Magyarországon is nagy sokkot jelentett a kapitalizmus betörése, sokan vesztették el állásukat, egzisztenciájukat, ezért 1993-94-ben vissza is szavazták a hatalomba a kommunisták örököseit. De a baloldali pártok már nem akartak állami gazdaságirányítást, maradt a szabad piac.

Az Európai Unió ugyan támogatta a volt kommunista blokk országait, de az alapokat inkább a piaci terjeszkedésre használták, mint a demokratizálódásra. Emiatt is gyenge maradt a középosztály a térségben, megnőttek a társadalmi egyenlőtlenségek, a vidék és város között ez különösen szembetűnő. Orbán meg is állapította 2014-es, az illiberalizmust meghirdető beszédében, hogy a nyugati liberális társadalmak már nem versenyképesek a világpiacon, új utakat kell találni.

Beliczay László / MTI Orbán Viktor miniszterelnök beszél a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban tartott előadásán az erdélyi Tusnádfürdőn 2014. július 26-án

Magyarországon és Lengyelországban már a nyolcvanas években ezeket a más utakat figyelték: ahogy Teng Hsziao-ping Kínája kinyitotta a piacát, ahogy az autoriter Dél-Korea gazdasági sikertörténetet írt. Aztán volt egy időszak, amikor Kelet-Közép-Európa lehetett a minta Afrika, Latin-Amerika és Ázsia feltörekvő országainak.

Európa felé forduló orca

A Guardian cikke szerint kulturálisan Európába van betonozva a térségünk, ezt már az 1970-80-as években felismerték az elitek. Elfordultak az antiimperialista, a harmadik világgal szocialista együttérzést valló ideológiától, és a közös európai örökségről kezdtek beszélni, aminek már ekkor volt muszlim- vagy épp Afrika-ellenes éle.

Manapság kétarcú a helyzet, amit a cikk Orbán politikájával illusztrál. Miközben elveti a nyugatias nyitott társadalom eszményét, az európai autóipar fontos telephelyeként az ország a kapitalizmusban maradt, katonailag pedig változatlanul atlantista vonalat képvisel. Bár ehhez hozzájön, hogy Orbán Oroszországgal és Kínával is szorosabbra fonta a viszonyt, a Budapest-Belgrád-Pireusz vasútvonal, amit kínai hitelből épít Magyarország, szintén ezt mutatja. Közben a demokratizálódott Dél-Korea is megjelent a térségben, a segítségével az autóipar nagy akkugyártójává válik Magyar- és Lengyelország is.

Mindez azt mutatja, hiába ment a riogatás azzal, hogy a nacionalizmus és a nagyhatalmi konfliktusok a nemzetközi politikai és gazdasági rend összeomlásához vezetnek. Így zárja a Guardian a cikkét:

Drámai deglobalizáció helyett sokkal valószínűbb, hogy azt fogjuk látni, hogy a nacionalista vezetők világszerte politikailag zárt társadalmakat építenek, amelyeket nyitott gazdaságok támogatnak: globalizmus globalisták nélkül.

55 millió ember él demenciával napjainkban, s a betegség – amelynek az Alzheimer-kór az leggyakoribb fajtája – a világ hetedik vezető haláloka. Ráadásul a betegek 75 százaléka nincs diagnosztizálva. A probléma egyre csak súlyosbodni fog. A kormánynak van egy stratégiája, az közhelyes megállapításokon kívül konkrét intézkedési tervet nem tartalmaz.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.