Nagyvilág

„Ez egy rémálom” – így változtatták horrorvidékké Kelet-Ausztráliát az egerek

A bűz csap meg először, szúrós, dohos és rothadó. Aztán meghallod őket: mint az óceán hullámai vagy a betonra zuhogó eső. A sötétségben leselkedő borzalom nem más, mint ezernyi egér nyüzsgő tömege a búzatároló felett.

Ezekkel a drámai képekkel festi le a New York Times riportja az ausztráliai Fragar család mindennapjait, ám az ő farmjuk csak egy az Ausztrália keleti részén fekvő mezőgazdasági övezet több ezer otthonából, melyeket horrortanyává változtattak az egerek.

Múlt héten a BBC riportja nyomán beszámoltunk már a szigetországot sújtó, elképesztő egérinvázióról: a helyi videókon látható, hogy sok helyen késő este lépni nem lehet a földön hömpölygő rágcsálóktól. A boltosok fél napokat töltenek az egérürülék feltakarításával, az állatok tönkreteszik a járműveket és az elektronikus készülékeket, köztük a légkondicionálókat is.

A tyúkólakban lerágják a csirkék lábait, számos városban mindenhol az élő, de főleg a döglött egerek tömény bűze terjeng a levegőben. Minden óvintézkedés ellenére az egerek megállíthatatlanul bejutnak a házakba, megeszik az ételeket, tönkreteszik a bútorokat, alvó embereket harapnak meg, a kórházakban fekvő betegek sincsenek biztonságban tőlük. Az elrágott kábelek miatt ezrek maradtak telefon és internet nélkül, és még egy ház is porig égett, miután a falakban hemzsegő egerek zárlatot okoztak az elektromos vezetékben.

Az áldatlan állapotok már fél éve tartanak, ami sokak számára egy örökkévalóságnak tűnik, a helyzet azonban annyiban csak fokozódik, hogy a júniustól augusztusig tartó tél közeledtével az állatok mindinkább a belső terekben keresnek menedéket.

Ausztráliának körülbelül tízévente kell megküzdenie egérinvázióval, ám a helyi lakosok nem emlékeznek hasonló volumenű és ilyen hosszú ideig elhúzódó vészre. A mostani pusztítás nemcsak a mindennapokat teszi szinte elviselhetetlené, de biztosan messzemenő következményekkel jár majd a szántóföldeken, de a vidéki közösségek életében is.

Mintha azt néznénk, ahogy az egerek megeszik a jövőnket

– mondta az 51 éves Kathy Fragar, aki a Sydney-től hét órányi autóútra fekvő Tottenhamben él a családjával.

Hogyan történhetett ez?

Az aszály miatti – bozóttüzekkel súlyosbított – szűk esztendők után a tavalyi esőzések végre gazdag termést hoztak Ausztráliában, a silókat elárasztottak gabonával, csordultig teltek a raktárak takarmánnyal. A bőséges táplálékforrás azonban – kiegészülve a rágcsálók számára ideális enyhe, nyirkos időjárással – magával vonta az egerek robbanásszerű elszaporodását is. Az egerek háromhetente hat–tíz utódot hoznak a világra, egy párzási időszakban egyetlen egérpár ötszáz új egyeddel gyarapíthatja a kolóniát, az egerek hathetes koruktól már nemzőképesek, az új és új almoknak pedig mind élelemre van szükségük.

Rengeteg szénát halmoztunk fel az istállókba, ezzel létrehoztuk ezeket a hatalmas egérszállodákat

– mondta a CNN-nek Michael Payten gazdálkodó az Új-Dél-Wales állambeli Canowindrából.

A gazdálkodási gyakorlatok megváltoztatása szintén kedvezett az egereknek elburjánzásának. A növénytermesztők korábban tarlóégetéssel tisztították meg a földeket, az elmúlt 15 évben azonban környezetvédelmi okokból már a régi szárakra vetik el az új növényeket, aminek egyik nem szándékolt következménye, hogy az egerek több táplálékhoz és menedékhez jutnak.

Noha az anyagi károkat már áprilisban dollármilliókra becsülték, a kritikusok szerint a kormányzati segítség rendkívül lassan érkezett. A legnépesebb ausztrál állam, Új-Dél-Wales kormánya aztán többhetes tárgyalás után bejelentett egy 50 millió ausztrál dolláros (10 milliárd forint) segélycsomagot, amely magában foglalja az egércsapdákra nyújtott kedvezményt, valamint a világ egyik legerősebb, Indiából vásárolt egérmérgét, amelyet ingyenesen bocsátanak a gazdálkodók rendelkezésére. A bromadiolont korábban betiltották Ausztráliában, a kormány szerint azonban muszáj bevetni a nehéztüzérséget az egerek elleni háborúban, ebből a vegyszerből pedig egyetlen adag is garantáltan végez az egérrel.

Márpedig, mint Ausztrália miniszterelnök-helyettese, Michael McCormack fogalmazott (alighanem tudtán kívül a Macskafogót parafrazálva):

Az egyetlen jó egér egy döglött egér.

Mindazonáltal a bromadiolon bevetésének nem mindenki örül, vannak, akik attól tartanak, hogy egereken kívül más állatokkal is végezhet, megtizedeli például az egereket is fogyasztó ragadozó madarak populációját. „A bromadiolon bekerülhet a talajba, felhalmozódhat a rovarokban, majd áthaladhat az egész élelmiszerláncon” – állítja Maggie Watson, a Charles Sturt Egyetem ökológusa, aki szerint a gazdák önkéntelenül megmérgezik majd az általuk termeszteni kívánt ételt is.

Hogy az új méreg mennyire lesz hatékony, illetve veszélyes, az egyelőre kérdéses, a milliónyi egértől sújtott embereknek addig is marad a kellemetlen napi rutin: az ürülék folyamatos takarítása, a csapdák véget nem érő kihelyezése, majd az így elkapott egerek elpusztítása, végül a tetemek eltüzelése. Az élelmiszerboltok dolgozói próbálják összeszedni és megtisztítani a kirágott csomagolásból a padlóra ömlött lisztet, a kórházakban aroma diffúzorokkal igyekeznek elnyomni a rothadó rágcsálótetemek bűzét, jórészt sikertelenül. Az emberek vízzel teli vödrökbe és edényekbe teszik az ágyak lábát, hogy legalább álmukban nyugtuk legyen, de ez se sokat ér.

Amikor rájuk esik a fény, vízesésként zúdulnak le a kék ponyva oldalán, és eltűnnek szalmabála réseiben

– ír le egy újabb meghökkentő jelentet a New York Times a Fragar család farmjáról.

„Sok szalmát elégetünk, hogy megpróbáljunk megszabadulni tőlük” – mondja a CNN-nek Michael Payten. „Reméljük, hogy ha elvesszük a barlangjaikat, akkor védtelenek lesznek a hideg téllel szemben. Tudom, hogy kissé kegyetlenül hangzik, de ez egy rémálom.”

Az 55 éves Jeff Fragar szerint szerencsésnek mondhatják magukat, ha az idén  betakarított 700 tonna búzából 500-at el tudnak adni, már ez is 30 ezer dollár (6,3 millió forint) veszteséget jelentene a számukra. Más gazdák arról számoltak be, hogy terményeiket sorra visszadobták, miután egérürüléket találtak a szállítmányban. Ám ennél is nagyobb gond, hogy el tudják-e vetni az idei gabonát, az egerek ugyanis egyelőre minden magot felzabálnak, ha azonban még tovább várnak, lehet, hogy jövőre semmilyen termésük nem lesz. Az Új-Dél-Wales-i Gazdaszövetség becslése szerint a búza, az árpa, a repce, valamint a takarmánynövények kiesése miatt az állam gazdaságait összességében akár egymilliárd dolláros (212 milliárd forint) kár is érheti.

„Megszállták az otthonainkat, a fészereinket, a járműveinket, a traktorjainkat. Tegnap éjjel leégett egy ház, hétfőn le kellett zárni 44 távközlési tornyot Új-Dél-Wales déli részén, ma leállítottak egy kulcsfontosságú kormányzati szervert miattuk” – sorolta múlt szerdán az ITV Newsnak Xavier Martin, a szervezet alelnöke.

A mi házunkban is kirágták a tömlőt a mosogatógép hátulján, elöntötte a konyhát a víz. Mindenben benne vannak, ha most kilépnék az ajtón és megállnék egy helyben, ki-be másznának a nadrágomból is, csak rohangálnak mindenfelé.

Hogyan lesz vége?

Bár sokan ezt még nem tapasztalják, vannak jelei, hogy a közelítő tél már lelassította a szaporulatot. Robert Brodin tottenhami bolttulajdonos szerint például korábban minden reggel 30–40 egeret fogott az üzletben, mostanában viszont csak 15–20-at. Ennek ellenére nem bízik benne, hogy rövid időn belül megszabadulhat tőlük. „Azt szokták mondani, hogy az a vég kezdete, amikor elkezdik felfalni egymást. De már december óta felfalják egymást” – mondta.

A kormány szakértője, Steve Henry szerint van egy fordulópont, amikor már túl sok az egér a rendszerben. Mivel kölcsönhatásban vannak egymással, a betegségek is gyorsan végigsöpörnek rajtuk, ugyanakkor elfogy az élelmük, ezért először a betegekre és a gyengékre támadnak rá, és már felfalják az újszülöttek is – ismertette az egérapokalipszis lefolyását. Ugyanakkor figyelmeztetett: ha az egerek nagy számban élik túl a telet, az tavasszal a jelenleginél is nagyobb robbanást eredményezhet a populációban.

A „járvány” nem csupán anyagi, de pszichés károkat is okozhat a kártevők ellen szélmalomharcot vívó emberekben. A New York Times idéz egy Jo Randall nevű asszonyt, aki elmondja, egy reggel könnyekben tört ki amiatt, hogy az amúgy is fárasztó farm és a háztartás mellett még az egerek okozta többletmunkát is nap mint nap el kell végeznie, amihez ráadásul állandó kudarcélmény társul. A nőt mindenhol az egerek nyomai veszik körül a házban: a telefontokja rongyosra van rágva, a pulton heverő olló markolata is tele apró fognyommal, a család sztereórendszere megsemmisült, az ablakok pedig még a hajnali hidegben is nyitva állnak, hogy enyhüljön valamit a bűz. Korábban úgy gondolta, az utolsó csepp az lesz a pohárban, ha az egerek bejutnak az ágyába. Aztán amikor egy éjjel ez is megtörtént, csak sóhajtott, és kicserélte az egérszaros ágyneműt. Azóta rájött, a legjobb, amit tehet, ha elfogadja, hogy nem nyerheti meg az egerek elleni harcot, egyszerűen csak megvárja, amíg magától vége lesz.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik