Áll bál a német kormánypártban. Armin Laschet, a CDU elnöke, és Markus Söder, a bajor testvérpárt (CSU) vezetője is bejelentkezett a kancellárjelölti feladatért. Öt hónappal a szövetségi választások előtt soha nem látott belharc robbant ki, ami akár az uniópártok egységét és a választási győzelmet is veszélybe sodorhatja. A politikai szokásjog szerint a CDU elnökét illeti a kancellárjelöltség, kivéve, ha lemond arról a CSU jelöltje javára. Laschetnek ez esze ágában sem volt, de a vezetői posztra szintén pályázó bajor politikust ez nem zavarja különösebben. Most mindketten ott vannak a ringben, és lázasan igyekeznek támogatókat gyűjteni.
Markus már egész fiatalon arról beszélt, hogy komoly tervei vannak a politikában, és amikor naivan rákérdeztem, hogy a kancellári poszt is ott van-e a célok között, egyértelműen rávágta: naná
– meséli a 24.hu-nak Till Rüger, a Bayerischer Rundfunk munkatársa, aki évtizedek óta ismeri Södert. Az újságíró szerint komoly esélyt lát rá, hogy Söder eléri a célját, ha nem most, akkor négy év múlva.
A koronavírus megágyazott neki
Az én helyem Bajorországban van
– ezzel hárította el Söder a jelöltségével kapcsolatos találgatásokat a nyáron. Aztán taktikát váltott, és arról beszélt: közösen kell megoldani az ország gondjait, ő pedig majd ott lesz, ahol a legnagyobb szükség van rá. Az 54 éves bajor politikus hónapok óta toronymagasan vezeti a népszerűségi listákat, nemcsak az uniópártok – a CDU/CSU – szavazói, hanem az ország összlakossága is őt tartja a leginkább alkalmasnak a kancellári posztra. Elemzők szerint főleg a koronavírus alatt mutatott járványkezelés tette Södert népszerűvé: ő volt a szigorúbb intézkedések egyik leghangosabb szorgalmazója, demonstratívan kiállt többször is Angela Merkel kancellár mellett, miközben számos más német tartomány miniszterelnöke a lazítás mellett kardoskodott inkább.
Jó időzítéssel bevitt néhány ütést riválisának, Armin Laschetnek, aki, mint Németország legnépesebb tartományának vezetője, és a CDU – kínkeservvel – megválasztott elnöke, jogosan tartott igényt a kancellárjelölti posztra. Söder ügyesen kihasználta, hogy a válságban az emberek a határozottabb, olykor kicsit autoriter kiállást is díjazzák, ha az sikeres – vagy legalábbis a siker propagandáját lehet köré felépíteni. A németek szemében Söder válságkezelése Bajorországban sikeres volt, míg Lascheté nem – még akkor is ilyen volt a valóságészlelésük, ha a számok éppenséggel azt mutatják, lakosságarányosan bizony Észak-Rajna-Vesztfáliában valamivel kevesebben haltak meg a járvány következtében, mint Bajorországban.
Söder viszont a német politika nagy kommunikátora, aki profi módon használja a sajtót és a közösségi médiát: még macskás videója is van, ami köztudomásúlag mindent visz. A mai német politika alighanem legambiciózusabb szereplője, egy igazi politikai nagyvad. Sokaknak túlságosan is az. „Hatalomtudatos és asszertív, keresztülviszi az elképzeléseit. Képes gyors döntéseket hozni, és ez a mostani válságban nagy előnynek bizonyult” – fogalmaz Till Rüger. Ellenfelei viszont felróják neki, hogy nem csapatjátékos és kétségbe vonják, hogy tudna-e integratív szerepet játszani, bevonni a CDU, a „nagytestvér” politikusait, kompromisszumokat kötni, a pártérdekek felett országos érdekeket képviselni.
Nem is annyira bajor
Más hendikepje is van. Az egyik épp a bajor háttere. Németországban eddig kétszer indult bajor politikus a kancellári posztért – Franz-Josef Strauss 1980-ban és Edmund Stoiber 2002-ben –, mindkettő csúnyán elvérzett a szövetségi választáson. Szegény Stoiberre máig sokan úgy emlékeznek, mint aki úgy tért nyugovóra a választások éjszakáján, hogy ő lesz a kancellár, hogy aztán reggel arra ébredjen, Gerhard Schröder diadalittasan bejelenti: mégiscsak az SPD-Zöld koalíció győzött. Így aztán el is terjedt országszerte, hogy bajor politikus választást nem nyerhet Németországban. Az ellenszenv, amelyet a németek többsége valahol a zsigereiben érez a bajorok iránt, részben lenézésből, részben irigységből fakad: a hatvan évvel ezelőtt még szegény, vidéki, elsősorban agrártartománynak tartott Bajorország mára Németország második leggazdagabb vidéke lett, amely számos innovatív vállalattal büszkélkedhet, többek között ez a német űrkutatás fellegvára is. A bajorok roppant büszkék magukra és szeretik hangsúlyozni „másságukat”: nagyon más akcentussal beszélnek, nagyon katolikusok és mentalitásukban, történelmükben jóval közelebb állnak az osztrákokhoz, mint a nyársat nyelt észak-németekhez vagy a militánsabb poroszokhoz.
Politikai elemzők szerint Söder szerencséjére „nem annyira bajor”. Bajorország északi részéről, a frank vidékről származik, Nürnbergben született, és még csak nem is katolikus: evangélikus, és ebben is meglehetősen toleráns nézeteket vall „Nekem fontos a hit, mert sokszor átsegített már nehéz helyzeteken, de teljesen el tudom fogadni azt is, hogy ha valaki nem hisz istenben”, mondta egy hosszú interjúban, amit Ulrich Wickertnek, a német televíziózás doyenjének adott tavaly nyáron. Talán épp ezért kavart elég nagy port, amikor kamerák kereszttüzében személyesen szögelte fel a feszületet egy bajor iskola falára, mondván, ennek itt a helye, ez itt, kérem, a kultúránk része.
Szülei örültek volna, ha ezt megélhetik, különösen amiatt, mert apja szerint a kis Markus legendásan kétbalkezes volt. Szülei egy kis építőipari vállalkozást vittek, édesapja eredetileg kőműves volt, és amikor a fia 15 éves lett, egy nyáron át a családi cégben dolgozott. Söder gyakran elmeséli, hogy apja számára gyorsan világos lett, hogy fia inkább a szavak csűrésével-csavarásával és nem a kétkezi munkával keresi majd meg a kenyerét. Vagy pap lesz, vagy politikus, mondta ki a családi tanács. Végül jogi diplomát szerzett, dolgozott újságíróként is, de a politika hamar beszippantotta, 1983-ba lépett be a bajor keresztényszociális unióba (CSU) és kezdettől nagy rajongója volt Franz-Josef Strauss egykori bajor miniszterelnöknek, akinek életnagyságú képe sokáig díszitette a falát.
Más szempontból is kilóg a német politikusok sorából. Nemcsak majdnem két méteres magasságával, hanem azzal is, hogy négy gyermekéből az első, házasságon kívül jött világra: egy hétéves kapcsolatból származik, egy olyan nőtől, akit soha nem vett feleségül.
Mindez része a tudatos politikusi építkezésnek. 27 éves kora óta tagja a tartományi parlamentnek, egy évvel később már a párt elnökségébe is beválasztották, 2002 és 2007 között CSU főtitkára, majd három tárcát – Európa-ügyi, környezetvédelem, pénzügy – is vitt a tartományi kormányban. Türelmesen kivárta, amíg Horst Seehofer, a CSU korábbi elnöke 2018-ban átadja neki a tartomány irányítását.
Hogy milyen politikus? „Rendkívül pragmatikus. Általában nem a belső meggyőződések vezérlik, hanem az, hogy mi lenne a legjobb neki és a pártjának. Viszont szinte bárkivel koalícióképes, legyenek azok a zöldek, a szociáldemokraták vagy a liberálisok. ” – fogalmaz Till Rüger. Söder nézetei valóban rugalmasan változnak, úgyhogy kritikusai inkább a populista jelzővel illetik. Néhány éve még szigorúan elítélte a 2015-ös határnyitást és menekültturizmussal riogatott, de nem volt lelkes híve az atomerőművek bezárásának és Merkel emblematikus energiafordulatának sem. Amióta miniszterelnök, már nem ostorozza a menekülteket és lelkes klímaaktivistává nőtte ki magát. Szinte mindenki egyetért azzal, hogy ha nincs pandémia és ha Angela Merkel szorgos munkával nem takarítja el összes belső riválisát a CDU vezetéséből az elmúlt 16 évben, Söder nem indított volna támadást a kancellári posztért. Legalábbis még nem.
A megmentő szelet vet és vihart kavar
Most viszont helyzet van. A márciusi két tartományi választáson a CDU érzékeny vereségeket szenvedett, amit mindenki Armin Laschet CDU elnök számlájára írt, pedig szegényt csak januárban választották meg a párt élére, akkor se túl nagy többséggel. Fél évvel a szövetségi választások előtt kísérteni kezdett a lehetőség, hogy a CDU-CSU esetleg ellenzékbe szorul, és a Zöldek a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal összefogva alakítanak kormányt. A vészharangot jó érzékkel épp Markus Söder kongatta meg, és ezzel diszkrét nyomást gyakorolt a CDU vezetésre és magára Laschetre is. „Elméleti esély van arra, hogy az uniópártok kihagyásával is alakulhat kormány”, mondta, és emlékeztette arra is: a vezéregyéniségek döntő szerepet játszanak a választásokon. Így volt ez márciusban Rajna-Pfalzban, ahol az amúgy országos szinten gyengélkedő szociáldemokraták Malu Dreyer miniszterelnöknek illetve Baden-Württemberg, ahol a Zöldek a veterán Winfried Kretschmann-nak köszönhetően arattak elsöprő győzelmet. Ha győzni akarunk, akkor lépni kell, sugallta Söder, majd bejelentkezett a kancellári posztért. Mert nyomulnak a Zöldek is, a környezetvédők április 19-én jelentik be, hogy a pártot vezető tandemből Annalena Baerbock vagy Robert Habeck lesz-e a listavezető, akiből egy ellenzéki győzelem esetén akár kancellár is lehet. A zöldek mindössze öt százalékkal maradnak le a CDU/CSU mögött a jelenlegi közvéleménykutatások szerint, ami behozhatónak tűnik. A kancellárjelölt személye a végén kulcsfontosságú lehet.
Ami Magyarországot illeti, Söder többször is nyilvánvalóvá tette, hogy nem szimpatizál Orbán Viktorral. Amikor 2018-ban körbeutazta a térséget, hogy Helmut Kohl korábbi kancellárhoz hasonlóan támogatásáról biztosítsa a közép-kelet-európai országokat, demonstratívan kihagyta Magyarországot. Amikor Orbán 2018-ban először kezdett barátkozni Matteo Salvini akkori olasz belügyminiszterrel, Söder arról beszélt, hogy a szélsőséges erőkkel való együttműködést ő személy szerint „no-gonak” vagyis vörös vonalnak tekinti. A Magyarországgal ápolt különleges kapcsolatokat is takaréklángra tette.
De a magyar kormánynak egyelőre nem kell aggódnia. Söder kancellári esélyei elméletileg minimálisra csökkentek, amikor a CDU elnöksége demonstratívan kiállt riválisa, Armin Laschet mellett, mondván, micsoda dolog lenne a néhány hónapja megválasztott pártelnököt nyilvánosan alkalmatlannak nyilvánítani, arról nem beszélve, hogy csak újrakezdődne az utódlási harc a CDU-n belül.
