Jordániát szokás az unalom királyságának is nevezni, annyira nyugodt ott a helyzet, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mely országok veszik körbe:
- a háborúk és dzsihadisták által megtépázott Szíria és Irak,
- az újabban félévente választást tartó Izrael
- és a folyamatosan botrányt okozó Szaúd-Arábia.
Jordánia komoly katonai és gazdasági segítséget kap az Egyesült Államoktól, Európától és az Öböl menti államoktól, hogy partner legyen a terrorellenes harcokban, bázisul szolgáljon repülőgépeiknek, és menekülteket fogadjon be Szíriából.
Így fordulhat elő, hogy az arab államok túlnyomó többségével szemben jó kapcsolatot ápol az Egyesült Államokkal, és 1994-ben Izraellel is békét kötött. A királyi családon belüli nézeteltérésekről sem lehetett eddig hallani, ha voltak is konfliktusok, azokat zárt ajtók mögött rendezték.
Ezért is volt meglepő vasárnapra virradó éjszaka a hír: a biztonsági erők megakadályoztak egy puccsot, csaknem húsz embert letartóztattak, köztük a korábbi koronaherceget, a király féltestvérét és egy korábbi befolyásos miniszterét.
A hírek arról szóltak, hogy Hamza bin Husszein volt koronaherceg, az 1999 óta uralkodó II. Abdullah király féltestvére volt az összeesküvés vezetője. Az 59 éves királyt apja és elődje, Husszein második felesége, a brit születésű Muna hercegné (Toni Avril Gardiner), Hamzát pedig a negyedik, amerikai születésű felesége, Noor királyné (Lisa Najeeb Halaby) szülte.
Apjuk nevezte még ki a most 41 éves Hamzát koronahercegnek, de az ő halála után is megmaradt a tisztsége. Hatalmi ambícióinak 2004-ben mondhatott búcsút, amikor Abdullah az akkor nyolcéves fiát tette meg koronahercegnek. Ekkorra tehető a testvérek kapcsolatának megromlása.
Hamza nyilvánosan nem elégedetlenkedett lefokozása miatt – több másik pozíció birtokosa, valamint a hadsereg dandártábornoka maradt –, de az ellen sem tiltakozott, amikor egyesek az apjához hasonlították, aki a nép körében sokkal kedveltebb volt a jelenlegi királynál, Hamza ráadásul külsőleg jobban hasonlít rá.
A bő 10 milliós lélekszámú Jordánia lakosságának mintegy felét a második világháborút követően érkező palesztin származásúak teszik ki. A király felesége és négy gyermekének anyja is palesztin. Hamza ugyanakkor jó kapcsolatot ápol az ország őslakos törzseivel. Partnerként tekintenek a korábbi koronahercegre, mert vele lehet beszélni a királyi családból, és jelenlétében kritikusan is felszólalhatnak az országban tapasztalható állapotok miatt. Ami veszélyes terep, mert noha Jordánia alkotmányos monarchia, a szólásszabadság és a politikai jogok gyakorlása korlátozott, a Freedom House nemrég rontotta le minősítését részben szabadról nem szabadra. Nem mellesleg: a király bírálata bűncselekménynek számít.
Hamza nem volt rest kritizálni, bírálta a kormányzatot és a politikai vezetés körében elharapózó korrupciót. 2018-ban követelte a korrupt tisztségviselők felelősségre vonását és az állam és az emberek közötti bizalom újraépítését.
A BBC-n jelent meg két felvétel is, amikben Hamza tagadja a hírt elsőként hozó Washington Post információját, amely szerint letartóztatták, de az igaz, hogy a királyi udvarral szemben elégedetlenekkel való közeli kapcsolata miatt házi őrizetbe került, a családjától és a kommunikációs lehetőségektől is elzárták, így ezek lehettek az utolsó üzenetei.
Nyilatkozatában nem ismeri el, hogy köze lenne az összeesküvéshez, ám szokatlanul éles kritikával vág vissza a vádakra.
Nem én vagyok az, aki felelős a hatalom összeomlásáért. Nem én vagyok a felelős a korrupcióért és az inkompetenciáért, amely a kormányzati struktúránkban az elmúlt 15-20 évben elterjedt és egyre rosszabbá vált
– mondta arabul és ékes angolsággal a Harvardon és a Sandhurst akadémián (ahol és Orbán Gáspár is megfordult) tanuló Hamza. Nem nehéz dekódolni, hogy kire gondolt, hiszen Abdullah húsz éve uralkodik. Hozzátette:
eljutottunk odáig, hogy senki sem nyilváníthatja ki a véleményét anélkül, hogy ne zaklassák, tartóztassák le, fenyegessék meg.
Mert noha a felszín nyugodt, a mélyben komoly erők mozgolódnak, és az országnak komoly gazdasági, társadalmi és politikai problémái vannak.
Tíz éve az Arab Tavasz is megmutatta ezt a kettősséget: az országban az elsők között kezdődtek meg a tiltakozások, de Abdullahnak sikerült másfél év után, négy kormányváltással, egy tervezett üzemanyagár-emelés visszavonásával és az alkotmány felülvizsgálatával, módosításával úrrá lennie a demonstrációkon. Igaz, tiltakozások továbbra is voltak, amikre egyre keményebb fellépéssel reagált a hatalom, főleg az ezeket ezeket szervező pedagógus szakszervezettel, sajtóorgánumokkal és civil szervezetekkel szemben.
A kormányátalakításokon kívül komolyabb reformokra nem volt hajlandó Abdullah. Pedig a problémák nem szűntek meg:
- továbbra sem tudni, mi lesz a szír menekültekkel,
- a koronavírus-járvány is sújtja az országot,
- gazdasági problémákkal is kell miatta szembesülni,
- és az utóbbi időben a palesztinok és az őslakosok közötti egyensúly is megbicsaklott.
Mert noha a népesség fele palesztin, a politikai rendszer hagyományosan a törzseknek és a vidéki lakosságnak kedvez. A palesztinok egy részének nincs is állampolgársága, és inkább a magánszférában foglalnak el pozíciókat, míg a jordánok a közintézményekben. Ez az egyensúly billent meg, amikor a királyi család hagyományos hatalmi bázisát adó állami szektort megnyirbálták.
A puccskísérlet után csaknem 24 óra telt el, míg a hatalom megnyilvánult.
A királyság stabilitása és biztonsága mindennél fontosabb
– mondta a külügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, Ajmán Szafadi. Ennek megfelelően az ország vezetői kerülik a puccs kifejezést.
Ha később esetleg csorbulna is a Jordánia stabilitásába vetett hitt a szövetségesekben, egyelőre erről nincs szó: gyorsan a támogatásáról biztosította a királyt mind Szaúd-Arábia, mind az Egyesült Arab Emírségek, mind az Egyesült Államok és Izrael.
Később a kormányzat már tartózkodott az olyan utalásoktól, hogy külföldről kapott támogatást a koronaherceg, míg a lapok két erre utaló jelről írnak.
Az egyik, hogy a puccs másnapján egy szaúdi delegáció jelent meg Ammánban, és azt követelte, hogy azonnal engedjék szabadon az egykori pénzügyminisztert, Abdullah palotájának korábbi vezetőjét, Basszem Avadallát. Avadalla az udvar vezetése után a király különleges küldötte lett Szaúd-Arábiában, majd ott az ottani koronahercegnek, az ország de facto vezetőjének, Mohamed bin Szalmánnak a tanácsadójaként tevékenykedett, és jordán-szaúdi kettős állampolgár lett. A másik, hogy Roy Shaposhnik izraeli üzletember felajánlotta Hamza családjának, hogy repülőjével kimenekíti őket Ammánból. Shaposhnik tagadta, hogy köze lenne az izraeli hírszerzéshez, azt viszont elismerte, hogy felajánlotta barátjának a segítségét.
Amilyen meglepő volt a puccskísérlet híre, legalább olyan meglepő volt az is, hogy Abdullah és Hamza nagybátyjuk közbenjárása után mediációban állapodott meg, hogy enyhítsék a családi viszály okozta aggodalmakat. Pár órával később pedig megjelent egy géppel írott közlemény a korábbi koronaherceg aláírásával, amelyben lojalitásáról biztosította a királyt.
A nemzet érdeke mindenek felett áll, és mindannyiunknak Őfelsége mögött kell állnunk, Jordánia és a nemzet érdekeinek védelméért tett erőfeszítéseinek támogatásával. (…) Az elmúlt két nap fejleményeinek fényben, a király kezébe adom magam, követve elődeim lépéseit.
Éles váltás ez Hamza előző megnyilvánulása után, amelyből úgy tűnt, nem lehet egykönnyen elhallgattatni, annak ellenére sem, hogy állam elleni összeesküvésben való részvétellel vádolták meg.
Aztán kedden kiszivárgott egy múlt heti hangfelvétel, amelyben Hamza az ország hadseregének fejével, Juszef Hunejtivel beszélget, aki elismeri, hogy a herceg személyesen nem tett semmit a király ellen, de részt vett a koronavírus sújtotta országban olyan összejöveteleken, virrasztásokon, temetéseken, ahol a kormányzat teljesítményét kritizálták. A hadsereg vezetője arra is figyelmeztette a herceget, hogy hagyja abba a közösségi médiában a kormány bírálatát, mert az ellenzék felhasználja a bejegyzéseit. A felvétel kiszivárgása után az országban a közösségi oldalakon és a sajtóban is tilalmat rendeltek el, vagyis ebben a témában nem lehet véleményt nyilvánítani.
Ha a hirtelen fellángolt családi konfliktusnak vége is, több kérdés megválaszolatlan. Így az is, hogy mi történt Hamzával a két nyilatkozata között, és mi van a többi, csaknem húsz fogvatartottal, akikkel családjuk nem beszélhet, azt sem tudják, hogy hol vannak.
