Még azokat is meglephette a február derekán érkezett hír, akik kevésbé járatosak a módimárkák világában: ebben az évszakról évszakra versengő ágazatban egy japán ruházati szupercég lett a világ legtőkeerősebb vállalkozása. A Fast Retailing vállalat „zászlós zakója”, az Uniqlo értéke a tőzsdei kereskedésben elérte a 103 milliárd dolláros értéket, és ezzel átszabta az eddigi élcsoportot. Piaci kapitalizációját tekintve egy lépéssel olyan divatdiktátorok elé került, mint a spanyol Zara vagy a svéd H&M. De honnan indult és mitől ilyen erős ez a japán brand?
Janai Tadasi átszabja a családi cég fazonját
A vállalkozás a császári seregek világháborús vereségét követő vészterhes talpra állás elején, 1949-ben indult, a déli Jamagucsiban, Ogori Sodzsi néven. Kizárólag szolid férfi ruházati holmikat árult. Ekkor, az alapítás esztendejében született hősünk, a cégtulajdonos fiaként. Ám a fölcseperedő Janai Tadasi (Tadashi Yanai), a Vaszeda elitegyetemen szerzett közgazdász-politológus diplomájával inkább a saját útját akarta járni. Kezdetben konyhai berendezésekkel kísérletezett, majd a családfő „erősen hívó” szavára mégis csak a családi céghez csapódott, és végigjárta a ranglétrát.
Dolgozott apja útszéli szabászatában, aztán takarított az egyik boltban, anyagbeszerzőként rohangált, eladott, mint fogalmazott: „az aprómunkából is mindent meg kellett tanulnom”. Ezután jöhetett egy kis ismeretszerző világjárás. Erős ösztönzést kapott az olyan nyugati cégektől, mint a Benetton, a Gap vagy az Esprit. Odahaza aztán 35 évesen átvette a cég irányítását. Ekkortól eltökélte, hogy meghódítja a divatvilágot, és irány(oka)t váltott. 1984-ben nyílt meg a közeli Hirosimában az első boltjuk, amely már uniszex, illetve női alkalmi ruházati cikkekkel rukkolt elő. A cégtáblán ez szerepelt: Unique Clothing Warehouse (egyedi holmik áruháza) – ennek névösszevonásából született a vállalkozás új titulusa: Uniclo.
Ha már megújulás: 1991-ben a már a világpiacra kacsintgató Janai az eredeti nevet is a szűkre szabott Ogori Sodzsiról sietve a jobban mutató „Fast Retailingre” fércelte át.
1997 átvette a Gap világmárka kereskedelmi modelljét, és saját arculatú termékeit – profi reklámkampányokkal meghirdetve – kizárólagos boltjaiban értékesítette. Rá egy évre ebben a szellemben nyitotta meg első igazán menő Uniqlo boltját Tokió divatos Haradzsuku negyedében. Három év múltán pedig már Japán-szerte több mint 500 boltban árusította egyedi holmijait. Forgalma egyre nőtt, így fokozatosan levált az anyacégről, és szemét már a külhoni piacok kutatásán is rajta tartotta. Előbb a kelet-kínai Csiangszu tartományban vezette be termelőcégét, majd 2002-ben Sanghajban, sőt Londonban mindjárt négy exkluzív boltot nyitott. Aztán jött New York, Szöul, Hongkong – a világ meghódítása.
A sikksógun hamarosan megjelent a hirosimai, majd a tokiói tőzsdén. A bolthálózat fölfutásával és Janai Tadasi piacra szabott ambícióihoz igazítva 2009-ben tanácsadóként szerződtette a német divattervező sztárt, Jil Sanderst. Később a különböző kiegészítők és fehérneműk tervezésére elkötötte az amerikai Alexander Wangot is. A csábítás trükkjei beváltak, a siker nem is maradt el. Olyannyira, hogy a globális értékelései elérték a bűvös 10 milliárd dolláros határt, és a világ öt legnagyobb divatcége közé fazonírozta magát, olyan óriások mellett, mint a Gap, a H&M, az Inditex (a Zara anyacége) és a Limited Brands.
Ma már lassan könnyebb volna fölsorolni, hol nem érhetők el az Uniqlo egyedi termékei. Üzletei időközben olyan brandeket forgalmaznak, mint a Theory, Helmut Lang, J Brand és a GU. Janai tekintélyére jellemző, hogy lemondásáig, 2019 végéig 18 éven át tagja volt a „majdnem mindenható” japán Soft Bank igazgatótanácsának is.
Új snittek az üzletpolitikai trendben
Az Uniqlo részvényeinek értéke jó évtizede szárnyal. A befektetők (is) értékelik, hogy gyorsan alkalmazkodik a szükségletekhez, így az utóbbi időben még erőteljesebb „vonalvezetéssel” mozdult rá az ázsiai piacokra. Márpedig a Covid-19 igencsak szűkre szabta a nyugati térségek mozgásterét, a távol-keleti országok jelentős részében viszont viszonylag gyorsan „visszapattant” a gazdaság. A japán cég világszerte meglévő, mintegy 2300 üzletének háromnegyede épp ebben a térségben várja a legújabb szállítmányokat.
A viszályokkal teli közös múlt okán akármilyen árnyaltak is a japán-kínai viszonyok, Janai Takasi tökéletesre szabta értékesítési fazonját: ázsiai hálózatának csaknem fele, 748 márkaboltja kizárólag a kommunista birodalomban kínálja keresett portékáit. Ami kínai terjeszkedését illeti: márkás magazinjai megtalálhatók Pekingtől Sanghajig, Csungcsingtól Kantonig. Janait régről idézték, amikor kijelentette:
Ha Kínában 1,3 milliárdos a kereslet, el fog ott férni akár 3000 boltunk is!
Ezzel együtt előfordult, hogy nemzeti öntudattól dagadó helyi lapokban bírálták, hogy üzemeiben és üzleteiben keményen kizsákmányolja alkalmazottait – hosszú munkanapokkal és alacsony bérekkel. Előfordult, hogy a cég perelt, majd inkább leállt, mert ezen a „kifutón” eleve lefutott volt a meccs. Rendre vesztesként, korántsem „macskaléptekkel” vonult ki a tárgyalótermekből.
A koronavírus eleinte Janait is nadrágszíjának meghúzására kényszerítette. Kínai boltjainak felét, majd a japán üzletek 40 százalékát kellett bezárnia. Azóta mind újra kitárta a kapuit. A cég alkalmazkodott a járványhoz: elindította az AIRism maszkok széles skáláját, amelyeket hamar lekapkodtak a polcokról.
Ami a piaci versenytársakat illeti, összbevétele terén a Zara anyacége, az Inditex egyelőre még vezet, jóllehet trendkövető, drágább holmijait éppen a koronavírus elől „bezárkózó” és válságosabb gazdasági képet mutató Európára és Amerikára összpontosította. Divatházainak alig egyötöde található Ázsiában. Ez akár középtávon is ráncokat róhat majd a cég üzleti arculatára. A H&M pedig csatlakozott a Kínát a hszincsiangi muszlim ujgurok megkülönböztetése miatt bíráló cégekhez, ezért a svéd divatóriást is megannyi kemény kritika (netán bojkott) érheti a milliárdos birodalomban, ami bizony milliárdos károkat okozhat majdani cechjein.
Jellemző módon az Uniqlo az egyszerű, kényelmes cuccok kínálatában is élen jár, így amióta világszerte kényszeresen eluralkodott a home office, az otthoni munkavégzés és bezárkózás „divatja”, portékái még kelendőbbek lettek. De korát megelőző módon már jó négy éve új akciót indított a neves New York-i műkereskedővel és kurátorral, Jeffrey Deitch-csel is. Közös vállalkozásuk lényege, hogy 100 dollár alatti áron 65, korlátozott számban legyártandó divatholmit készíttetnek olyan jól jegyzett művészekkel, mint Marie Roberts, Starlee Kine vagy Ken Kagami. A partneri üzlet jól csengő neve: Art for All. Újszerű divatáruik népszerűségének még a járvány kikényszerítette korlátozások sem vethettek gátat.
A módibizniszból Janai maga is fölöttébb módos lett.
Régóta Japán leggazdagabb embereként tartják számon. Nejével és két fiával (akik amúgy cége igazgatói,) Tokió egyik előkelő elővárosában, 50 millió dolláros otthonában húzza meg magát (van másik), sőt két igencsak előkelő golfklubot tart fönn Hawaii szigetén. Eközben igyekszik jótékony arcélét is nyílegyenesre vasalni: 2011-ben például a Tohoku földrengést és cunamit követően azonmód egymilliárd jenes adománnyal sietett a rászorulók segítségére.
Mintha gyorsan változó világunkban és a még gyorsabban átszíneződő sikkszakmában a hétköznapokhoz igazodva folyvást egy lépéssel a divat előtt járna. Ahogy a visszafogott eleganciájú Janai Tadasi mondogatja:
Igen, a világ folyvást változik. Biztos megbotlasz, buksz, de tanulj belőle, és gyerünk tovább!
