A gazdasági és korrupciós ügyekkel foglalkozó államügyészség (WKStA) Gernot Blümel osztrák pénzügyminiszternél és két másik személynél is házkutatást tartott nemrégiben. A korrupció gyanúja miatt indult nyomozás a hírek szerint „a Novomatic szerencsejáték-nagyvállalattól az Osztrák Néppártnak (ÖVP) juttatott feltételezett pártadományokhoz” kapcsolódik.
A gyanú alapja egy 2017-ből származó üzenet, amely szerint a Novomatic akkori elnök-vezérigazgatója, Harald Neumann arra kérte Blümelt (aki akkor még a bécsi ÖVP egyik vezetője volt), hogy segítsen egy találkozó szervezésében Sebastian Kurz-cal. Az utóbbi akkor az ÖVP színeiben még csak külügyminiszter volt, mára viszont kancellárrá lépett elő. A 2017-es Neumann-Blümel beszélgetés egyik témája az „adományozás”, a másik pedig „egy olaszországi probléma” lett volna, amihez az osztrák külügyminiszter (akkor Sebastian Kurz) segítségét kérte volna a feltételezések szerint a Novomatic.
A Novomatic exfőnöke ügyvédjén keresztül cáfolta, hogy személyesen tőle vagy a cégtől bármilyen párt, így az ÖVP kapott volna adományt. Blümel pedig, aki időközben pénzügyminiszterré lépett elő, tagadta a vádakat, de amúgy a saját eljárásában semmi kivetnivalót nem talált. Ugyanígy viselkedne, ahogy korábban tette – nyilatkozta a sajtónak.
Persze, hogy pontosan miként viselkedett Blümel, az egyelőre senki számára nem világos, ugyanis az sem bizonyított eddig, hogy létrejött volna a Novomatic tulajdonosa, Johann Graf multimilliárdos és Sebastian Kurz között bármiféle találkozó. (Graf euróban multimilliárdos, Ausztria egyik leggazdagabb emberének számít.)
Ugyanakkor az Osztrák Néppárt Alois Mock egykori külügyminiszterről elnevezett intézete (Alois Mock Institut) több mint százezer eurót kapott a Novomatictól az ORF, az osztrák közmédia honlapja szerint.
Ez nem törvényellenes – az osztrák pártfinanszírozási szabályoknak is vannak tehát kiskapui – csak éppen a fenti házkutatás fényében nem hangzik túl jól. Ráadásul az Alois Mock Intézet vezetője, Wolfgang Sobotka találkozott is a Novomatic vezetőivel – ez is kiderül az ORF híréből. Sobotka sem akárki: az ÖVP színeiben az osztrák parlament alsóházi elnöke.
További rossz hír az ÖVP számára, hogy a Der Standard című osztrák lap szerint a Blümelnél tartott házkutatáskor nemcsak a mobilját, hanem egy laptopot is elvittek, amit ő állítólag a feleségével közösen használt. Ez azért furcsa, mert egy korábbi vizsgálóbizottsági meghallgatásán
Blümel eskü alatt vallotta korábban, hogy a Novomatictól nemcsak a bécsi ÖVP nem kapott semmilyen pártadományt, hanem négy olyan egyesületre is igaz ez, amelyeket vele kapcsolatba hoztak. Blümel kizártnak tartja, hogy politikai tetteiért cserében bárhova is pénz folyt volna be, ahol ő aktív lett volna vagy arról tudott volna.
A kancellár, azaz Sebastian Kurz is hangsúlyozta: az ÖVP semmilyen pártadományt nem kapott a Novomatictól. (A cégről korábban elterjedt, hogy szeretne saját kaszinókat működtetni Ausztriában.) Ugyanakkor Blümel újabban arról nyilatkozik, hogy a Zöldekkel éppen azon dolgoznak, hogy a szerencsejáték-koncessziókat (licenszeket) egy független hatóságra bízzák, s így politikától független döntéshozó szerv jöjjön létre e téren is.
Mindez azt jelzi, nem indult túl jól a nagyobbik kormánypárt éve.
Egyik csapás a másik után
– így kommentálta az osztrák állami tévé „Hohes Haus” című műsora a történteket. 2021 tényleg borzalmasan kezdődött az ÖVP számára. Sebastian Kurz kancellár kormánya (amely az ÖVP és a Zöldek koalíciójából áll) ugyanis változó sikerű küzdelmet vív a koronavírussal. E küzdelmet súlyosbítja, hogy az ÖVP egyes helyi vezetői – például Feldkirch polgármestere – soron kívül próbáltak maguknak vakcinát félretetetni. A különböző mutációk megjelenése miatt amúgy is nehéz helyzetben lévő Ausztrián belül pedig Tirol számít az év elején a legsúlyosabb gócpontnak, ami szintén sok problémát vetett fel.
A közvélemény-kutatások szerint a lakosság egyre elégedetlenebb a Kurz-kabinet válságkezelési módszereivel. Az ÖVP ennek ellenére továbbra is a legnépszerűbb párt Ausztriában, bár támogatottsága a legutóbbi felmérés szerint 2 százalékponttal csökkent, 38-ról 36 százalékra. A vírushelyzet persze Európa nagy részében aggasztó – a kancellár is próbálta részben Brüsszelre hárítani ezért a felelősséget az elmúlt hetekben.
Kevésbé sikerült azonban terelni a figyelmet az osztrák belpolitika bajairól. Az év elején le kellett mondania a néppárti miniszternek, Christine Aschbachernek, aki plágiumbotrányba keveredett. Hogy igazak-e a disszertációi miatt ellene felhozott vádak, azt nehéz eldönteni. A vizsgálatok még folynak, Aschbacher tagad, de helyzete vállalhatatlanná vált. Ugyanis, ha valaki beleolvas a disszertációjába, akkor nem is a plágium tűnik fel (bár a kelleténél állítólag kevesebb hivatkozás van a szövegben), hanem olyan gyermeteg „fogalmazásképtelenség” árad az írásműveiből, amit gimnazisták sem engedhetnének meg maguknak, nemhogy egyetemi doktori címmel rendelkező miniszterek.
Aschbacher lemondása azonban csak az első állomása volt az ÖVP-t sújtó idei botránysorozatnak. A belügyet irányító tárcavezetőjük például folyamatos össztűz alatt áll, immár hónapok óta. A tavaly novemberi bécsi terrormerénylet után a néppárti belügyminisztert, Karl Nehammert ugyanis sokan bírálják.
Kiderült: a hatóságok hanyagsága is hozzájárulhatott talán ahhoz, hogy nem sikerült megelőzni a támadást: az elkövető korábban megpróbált lőszert vásárolni, és a biztonsági szervek nyilvántartásaiban is már szerepelt a neve. Ám a hatóságok többször is rosszul kommunikáltak egymással, nem vettek figyelembe számos figyelmeztetést, kulcsfontosságú információt. A belügyminiszter merénylet utáni nyilatkozatait szintén számos bírálat érte, s az is megütközést keltett, hogy elhárította a felelősséget magától, és inkább a beosztottjaira kent mindent.
Ráadásul Nehammer ellen egyre-másra bizalmatlansági indítványokat nyújtanak be az ellenzéki pártok. A (szélső)jobboldali FPÖ azért, mert nem engedélyezte egy tüntetésüket, a szociáldemokrata SPÖ pedig azért, mert grúz és örmény családokat toloncoltatott ki – a baloldali ellenzék szerint így kívánta elterelni a figyelmet a Kurz-kabinet hibáiról. Míg Nehammer beosztottjainak sokszor az állása bánta a miniszter tévedéseit, addig maga a tárcavezető megúszta a parlamentben: megmentették őt párttársai az ellenzéki bizalmatlansági indítványok leszavazásakor. De ehhez az ÖVP már nem is volt elég: a koalíciós partner Zöldek támogató voksaira is szüksége volt a néppárti főbelügyérnek.
A Zöldek szavazatai egyre jobban kellenek az ÖVP-nak, amikor miniszterei megmentéséről van szó. Gernot Blümel is ennek köszönheti egyelőre a túlélését. Blümelt a parlamentben a múlt héten az ellenzéki FPÖ frakcióvezetője „Még Pénzügyminiszter Úrnak” (Herr Noch Finanzminister) szólította, miután a házkutatás nyomán rendkívüli napirendi pontként tárgyaltak az ÖVP állítólagos pártfinanszírozási ügyéről. Egyelőre tehát Blümelt is megmentették a környezetvédők, de aligha folytathatják ezt sokáig: a közvélemény-kutatások szerint arányaiban ők sokkal több szavazójukat vesztik el az ÖVP folytonos kisegítésével, miközben láthatóan a Zöldek alapértékeit megtagadó intézkedéseket (például kitoloncolások, bevándorló-ellenes lépések) tesz az Osztrák Néppárt és a Zöldek közös kabinetje.
A környezetvédők ugyan elemzők szerint átmenetileg ezzel a kormányon belül erősíthetik a pozícióikat, de a választók körében aligha. Még a liberális kispárt, a korábban pár százalékon mozgó NEOs is megelőzi őket: egy friss közvélemény-kutatás szerint a liberálisok túllépték a 10 százalékos „álomhatárt”. Az ellenzék amúgy is erősödik, és ez a folyamat látványosabb, mint a néppárti és „zöld-szavazók” lemorzsolódása. Nemcsak a NEOs, hanem a szocdemek (SPÖ) és különösen a radikális jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) is kezd ugyanis egyre nagyobb szavazótáborra szert tenni.
Nehammert ráadásul egyre keményebben támadja az FPÖ, amellyel Kurz kancellár ÖVP-je 2017 és 2019 között még együtt kormányzott. A legújabb bírálat azért éri a néppárti belügyminisztert, mert ő (is) felügyeli azokat a vizsgálatokat, amelyek elérték a párttársát, a pénzügyminisztert, Blümelt. Korábban az ÖVP egészen máshogy tekintett az efféle kérdésekre: amikor a Szabadságpárttal kormányoztak együtt, akkor az elhíresült Ibiza-videó ügyének kivizsgálását éppen azért nem akarták Herbert Kicklre bízni, mert ő belügyminiszterként párttársa, az FPÖ-elnök Heinz-Christian Strache ügyében felügyelte volna a rendőrséget.
Strache ugyanis csapdába esett az Ibiza-videó tanúsága szerint. Az azóta már megbukott pártvezér a Szabadságpárt finanszírozására próbált rávenni egy általa orosz milliárdosnőnek vélt személyt, aki csak egy beépített ember, egy csali volt a szélsőjobboldali politikus lebuktatására. Az Ibiza-videóban „beetetett” FPÖ egyik vezetője azonban a videó elkészültekor még Kickl volt, és ezt vetették a szélsőjobbos politikus szemére később belügyminiszterként. Kickl akkor megbukott a videó nyomán, most viszont ellenzéki vezérként ő kéri számon az osztrák parlamentben a kormánypárton azt, amit az ÖVP az FPÖ-től várt el két éve.
Blümel „kilövése” az egyik legsúlyosabb veszteség lenne, ami Kurzot politikai pályafutása során érné. Az elmúlt fél évtized során Kurz és Blümel voltak azok, akik új életet leheltek a korábban folyamatosan szavazatokat vesztő, lemorzsolódni látszó Osztrák Néppártba. Ehhez ki kellett ebrudalniuk a vezetőségből a régi embereket, s nemcsak generációváltást, hanem politikai irányváltást is végrehajtottak. Az avíttas konzervatív pártból migránsellenes, „új jobboldalt” faragtak, amellyel egyre nagyobb sikereket értek el az országos és a bécsi helyhatósági választásokon is.
Hogy mennyire kínos a mostani vizsgálat, jól mutatja, hogy a hétvégén az osztrák állami televízió nem tudta megszólaltatni Kurz kancellárt – nem volt hajlandó nyilatkozni az ÖVP és a kormány vezetője, aki 35 évesen elmondhatja magáról, hogy immár a második kabinetjét vezeti. Közben a kancellár környezete és propagandagépezete a korrupcióellenes ügyészséget támadja, s azzal vádolják a WKStA-t, hogy politikailag inkább balra húz.
Az ÖVP-nek azonban nemcsak a vádak alól kell tisztáznia magát, hanem „tisztának is kell látszania”. Valószínűleg ez Kurz legnagyobb problémája most: az imázsvesztés ugyanis súlyos károkat okozhat neki és a pártjának, miközben a párton belüli megújulást éppen azért vitte végbe Blümellel együtt, hogy az ÖVP-t kihozza a régi „uram-bátyám” világból, amikor a két nagy párt, a konzervatív Népárt és a baloldali SPÖ osztotta le a lapokat Ausztriában.
A régi ÖVP szocdembarát vonalát visszaszorították, és Bécsben is előre törtek a legutóbbi helyhatósági választásokon, ahol éppen Blümel vezette sikerre az „újkonzervatív” ÖVP-t, s duplázták meg városházi mandátumaik számát (bár a polgármester és a legnagyobb párt az SPÖ maradt a fővárosban).
Mindeközben a Die Presse szerint az osztrák demokrácia történetében példátlan nyilatkozatot tett közzé Kurz a hétvégén. Ebben a kancellár felajánlotta: hallgassák ki tanúként a Blümel-ügyben, hogy tisztázhassa a helyzetet a felmerült vádaskodásokkal kapcsolatban. Kurz „hibás tényekről” és „hamis feltételezésekről” beszél közleményében. Azt is hangsúlyozza: nem akar beavatkozni a vizsgálatokba. A kancellár közölte: azért sürgeti, hogy tanúvallomást tehessen, mert a nyilvánosságra került információk sérthetik az érintett személy reputációját hazájában és külföldön is, s így az egész Osztrák Köztársaságnak is kárt okozhatnak. Ebben bizonyosan igazat mondott.
A NEOs, az ellenzéki liberális párt rögtön reagált is a kancellár levelére: Nikolaus Scherak frakcióvezető-helyettes szerint Kurznak nem kéne így felajánlkoznia, hanem hagynia kellene dolgozni a vizsgálattal megbízott szakértőket, akiket nem szabadna kitenni az ÖVP soraiból őket folyamatosan érő támadásoknak. Ha Kurz tanúvallomása releváns lenne, akkor a hatóság úgyis eljutna hozzá – magyarázta Scherak. A már sokat idézett FPÖ-frakcióvezető és ex-belügyminiszter Kickl szerint pedig a kancellár átlátszó módon előre menekül, hiszen pártjában kitört a pánik.
