December 24-én jelentette be az Európai Bizottság elnöke és a brit miniszterelnök, hogy sikerült tető alá hozniuk a brexitről szóló megállapodást. Boris Johnson így karácsonykor a 660 milliárd fontos szabadkereskedelmi egyezménnyel dicsekedett. De amíg a konzervatív hatalmi elit jogosítványai bővültek, addig a brit polgárok választási lehetőségei csökkentek: immár nem telepedhetnek le és vállalhatnak munkát az EU-ban olyan szabadon, ahogyan eddig tették – ezt Martin Wolf, a Financial Times szakírója állapítja meg.
Időhúzás és megtévesztés
Johnson tehát nem véletlenül dobta be ezt a hatalmas számot, noha a 660 milliárd fontos szabadkereskedelmi megállapodás valójában a fizikailag létező áruk forgalmáról szól. Közben a brit gazdaság 80 százalékban már a szolgáltató szektoron alapul, a foglalkoztatottak 82 százaléka is e szférában dolgozott 2019-ben, amint egy decemberi statisztika is mutatja. A szolgáltatások azonban totális bizonytalanságban maradnak január 1-jétől, a brexit-tárgyalásokon ugyanis erre a területre nem figyelt eléggé Johnson kormánya.
A megállapodás ráadásul olyan hirtelen született, hogy az év kezdetéig nem tudja jóváhagyni az Európai Parlament, erre csak 2021-ben kerülhet sor. Ezért december végén az uniós tagállamok kormányai kénytelenek voltak rábólintani arra, hogy amíg az EP szentesíti az egyezséget, addig is január 1-jétől ideiglenesen életbe léphet a deal.
Johnson oly sokáig húzta a tárgyalást, hogy a brit parlamentnek is csak egy napja maradt december 30-án, hogy megvitassa a körülbelül 1250 oldalas egyezséget. Szakértők viszont már ezzel is elégedettek, hiszen
A szemfényvesztés nagymestere: Boris Johnson
A Guardian idézi a decemberben elhunyt John Le Carré kémregényíró egyik hősét, aki szerint nincs nagyobb szemfényvesztő egy magánoktatásban részesült brit „úriembernél” – márpedig Johnson az angol szuperelit magániskolájába, Etonba járt, majd Oxfordban tanult tovább. Most viszont mindent megtesz azért, hogy megszakadjanak a kontinentális Európa és a brit felsőoktatás kapcsolatai: nemet mondott például az Erasmus diákcsereprogram folytatására. Ettől akadt ki a legjobban a német Spiegel kommentátora, Nikolaus Blome is – az Erasmus szerinte az egyik leghasznosabb európai program volt, csak előnyökkel.
Blome rámutatott arra is, Johnsonék legnagyobb hazugsága, hogy Európának van szüksége az Egyesült Királyságra, és nem fordítva. A valóság ugyanis a német kommentátor szerint az, hogy míg az EU számára a szigetország csak az ötödik legnagyobb partner, a briteknek a közös piac a legfontosabb kereskedelmi térség. Ezért a hazugok és a dilettánsok győzelmének tartja a brexitet, ami szégyent hoz a konzervatívokra.
Nettó butaság a deal a skót párt szerint
Johnson addig halasztotta a brexit-tárgyalásokat, hogy majdnem kifutott a határidőkből: december 31-én jár le ugyanis az az átmeneti periódus, ameddig az Egyesült Királyságnak még be kellett tartania az EU szabályait, jóllehet 2020 elején kilépett az EU-ból. Johnson jól taktikázott. hazájában még a hezitáló ellenzéket, a Munkáspártot is csőbe húzta: olyan kevés idő maradt a káosz, a megállapodás nélküli EU-kilépés elkerülésére, hogy a baloldali párt is megszavazza a brexit-dealt.
A skót nemzeti párt, az SNP frakcióvezetője, Ian Blackford viszont nettó butaságnak nevezte azt, és az SNP a parlamentben is el fogja utasítani. Szerinte a brexit „megbocsáthatatlan gazdasági vandalizmus”, és az egyezség rosszat tesz Skóciának. Abban viszont Wolfnak igaza van, hogy a deal még mindig jobb annál a megállapodás nélküli brexitnél, ami a karácsonyi megállapodás elmaradásakor fenyegetett volna.
Mindenki a saját bőrén érezheti a brexitet
Ám nemcsak a skótok, hanem az összes brit állampolgár most már a saját bőrén érezheti a brexit negatív hatásait. Az egyik nagy szigetországi kiskereskedelmi lánc vezetője máris nyugtatgatta a lakosságot, hogy nem kell „túl nagy” drágulásra számítaniuk január 1-jével. A Guardian pedig a csomagküldésnél és az utazások során vásárolt holmik esetében hívta fel a figyelmet arra, hogy a jövőben bizonyos értékhatároktól függően akár áfát, vámot és/vagy vámkezelési illetéket is kell majd fizetni utánuk.
A bizonytalanságot mutatja: egy nemzetközi csomagküldő szolgálat magyar honlapja szerint bizonyos esetekben a csomagküldőnek kell megfizetnie januártól az áfát, tehát nemcsak a briteknek, hanem az EU-polgároknak is többletköltségeket okozhat a csomagküldésben a brexit.
Az EU-brit határ átlépésénél több vizsgálat jöhet a BBC szerint, vámnyilatkozat kitöltésére is szükség lehet. A Guardian figyelmeztet: csökkent az Egyesült Királyságba vámmentesen bevihető alkohol és dohányáru mennyisége. Megszűnik az EU-állatútlevél érvényessége is Angliában.
Nehezedik a munkavállalás, bizonytalan pénzügyi szektor
A brexit-deal nem szabályozza a távközlési cégek roaming-díjait, ezért január után áremelés jöhet. Az EU-ban elfogadott szakmai végzettségek, képzettségek automatikus elismerése megszűnik. Így orvosok, nővérek, építészek is aggódhatnak: mi lesz, ha Nagy-Britanniában akarnak dolgozni?
Az Európai Unióból való kilépés elsősorban a brit bankok és biztosítók érdekeit sérti. Jól látszik ez a karácsonyi szünet után újranyitó brit tőzsdén: általában emelkedtek az árfolyamok a deal megszületésének hatására, de a bankok részvényárfolyamai zuhantak.
A halászatról az utolsó pillanatig vitatkozott Brüsszel és London, pedig ez az ágazat a brit GDP-nek mindössze 0,04 százalékát teszi ki. Közben a gazdaság 7 százalékát kitevő, 1,1 millió embert foglalkoztató pénzügyi szektorra nem figyeltek annyira oda Johnsonék a tárgyalásokon a francia Le Monde szerint, mivel a brit konzervatívok a politikát a gazdaság elé helyezték. Egyelőre ezért nincs egyezség az EU-val arról, hogy a londoni City bankjai és biztosítói milyen termékeket árulhatnak a közös európai piacon.
Johnson is elismerte az egyik brit lapnak nyilatkozva, hogy e téren nem megy annyira messzire a brexit deal, mint amennyire szerették volna. Brüsszel ugyanis további tisztázást kért a britektől a pénzügyi szolgáltatások terén – több információt arról, hogy London miképp akar eltérni az eddigi szabályozástól a jövőben. Csak ezután akarnak dönteni a brit pénzügyi szolgáltatók uniós elismeréséről. A brit pénzügyi vállalkozásoknak fel kell készülniük rá, hogy az EU-tagországokban egyenként kell majd engedélyt kérniük bizonyos tevékenységeikhez.
A brit gazdaság érdekeivel megy szembe a brexit, de az EU-nak is figyelnie kell
A brexit a hagyományos árukereskedelemben is szaporítja a brit és az európai gazdaság bajait: a jövőbeni versenyszabályozás és piacfelügyelet csak nagy vonalakban látszik körvonalazódni az EU és az Egyesült Királyság között – noha ez az egyik legsarkalatosabb pontja a szabadkereskedelmi megállapodásnak, amivel Johnson dicsekedett.
Az angol konzervatívok „szuverenitás-fetisizmusa” miatt – ahogy Martin Wolf megjegyezte – az Európai Bíróság joghatósága elvben megszűnik az Egyesült Királyságban. Így az EU 2021-től csak büntetővámokkal ellensúlyozhatja az esetleges szabályszegést, ami nem egyszerű kérdés: az unió versenyhatékonysági szempontból sem engedheti meg, hogy az immár „harmadik országgá” váló Egyesült Királyság hozzáférjen a közös piachoz úgy, hogy annak játékszabályait nem tartja be.
Megengedhetetlen lenne például, hogy dömpingáron, londoni kormánytámogatással felvértezve borítsák fel a közös piaci rendet az immár „idegenné vált” brit cégek a közös európai „játszótéren”. Ennek elkerülése a Le Monde szerint az egyik kulcskérdés a szabadkereskedelem kétoldalú szabályozásakor. Emiatt viszont állandó piaci felülvizsgálatra kell számítani, így
Nem biztos, hogy az Egyesült Királyság visszanyeri gazdasági szuverenitását
A versenyhatósági ügyek egyeztető és békéltető mechanizmust kívánnak meg. A cél az, hogy a szabadkereskedelem valóban szabad maradjon, és egyik fél se érvényesítse az esetleges erőfölényét. Ezeknek a „kiegyenlítő mechanizmusoknak” a részleteiről még keveset tudni, de az biztos, hogy az Egyesült Királyság nem azt a „szuverenitást” élvezi majd, amit Johnson ígért a választóinak.
Így például fontos munkajogi, környezetvédelmi, versenyfelügyeleti, piacszabályozási ügyekben továbbra is várhatóan egyeztetni fog London és Brüsszel, hiszen az EU csak akkor fogja nyitva tartani a piacát egy „harmadik ország” számára, ha az nem él vissza ezzel a helyzettel.
Hogy mindez nem üres fantáziálgatás, azt a NAFTA, az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás mutatja: ha az USA meggondolja magát, Kanada és Mexikó, a másik két társult fél kénytelen alkalmazkodni az óriási amerikai piachoz – várhatóan ez történik majd Európában is a britekkel. Az Egyesült Királyság Jonathan Portes, a londoni King’s College professzora szerint ugyanúgy fog függeni az EU-tól, mint Kanada az USA-tól a NAFTA keretei között.
Ezt igazolja, hogy Írország hangja mennyire felerősödött. Az ír miniszterelnök-helyettes (korábbi kormányfő), Leo Varadkar máris kifejtette: ha az Egyesült Királyság nem tartja magát az európai sztenderdekhez, veszélybe kerülhet a közös piachoz való hozzáférése. Így Londonnak követnie kell a legfontosabb európai szabályokat. Varadkar azt is hangsúlyozta, hogy a britek nem léphetnek vissza egy korábbi szintre, azaz óvott a regressziótól a munkavállalók jogait, a környezetvédelmet, illetve a termékek minőségét illetően, amivel esetleg versenyelőnyre tennének szert az EU-beli riválisaikkal szemben.
A BBC szerint e kérdéseket egy független versenyhatóság fogja megítélni (ebbe Brüsszel és London delegál majd tagokat). Ez a hatóság utólag mérlegeli majd az eseteket, így ez különbözik az EU jelenlegi szabályozásától, és persze a mostani tényleg szabad kereskedelemtől is.
Még így is örülnünk kell
Mindazonáltal még így is örülniük kell az angoloknak és a kontinentális Európa lakóinak, hiszen elkerülték a legrosszabbat. Hogy ez mi lett volna, arra a karácsony előtti határlezárások figyelmeztettek. A koronavírus új verziója által keltett pánik mutatta meg: a britek tragikusan nehéz helyzetbe kerülhetnek, ha megegyezés nélkül kiválnak az EU-ból.
Ennek köszönhető valószínűleg, hogy Johnson – az elemzők előzetes szkepticizmusa ellenére – végül belement a Brüsszellel kötött egyezségbe.
Hogyan ítélik meg a brexitet most az angolok?
Ellentétben a 2016-os népszavazással, amikor a britek többsége a kiválásra szavazott, a szigetországiak többsége ma már brexitellenes. (Tíz százalékponttal többen utasítják el a kilépést, mint amennyien támogatják.) Csakhogy a brit politika annyira sok kárt okozott, hogy a közvélemény az EU-ba való visszalépés bizonytalanságait sem vállalná.
A brit társadalom tökéletesen megosztott a kérdésben: nagyjából ugyanannyian támogatnák a kívül maradást, mint a visszalépést, sőt a kint maradók enyhe (51 százalékos) többségben vannak a visszalépni akarókhoz.
Mi lesz Észak-Írországgal?
Ami a brit szuverenitás Boris Johnson által sokat hangoztatott visszanyerését illeti, a konzervatívok elfelejtették a 2016-os kampányukban tájékoztatni a lakosságot arról, hogy a Nagypénteki Egyezmény miatt, amelyet évtizedekkel ezelőtt írtak alá Írországgal, a gyakorlatban lehetetlen, hogy az Ír-sziget lakóinak akarata ellenére London teljesen „kivigye magával” az EU-ból Észak-Írországot is.
A mostani brexit ezért felemás megoldást jelent: voltaképpen az Egyesült Királyság felbomlásának hivatalos kezdetét hozza el 2021. január 1-jétől. E folyamat a már korábban az EU és London között kialkudott Észak-ír Protokoll alapján történik majd.
Az új „közös piaci” vámhatár így nem az EU és a Királyság jelenlegi határán, hanem az Egyesült Királyságon belül húzódik majd. Azaz az Ír Köztársaság (mint független állam) és a vele az Ír-szigeten határos Észak-Írország (az Egyesült Királyság tartománya) marad azonos vámterületen, azaz az EU-ban.
Az Egyesült Királyság szuverenitása emiatt nem is áll teljesen helyre a brexit után sem: bizonyos Észak-Írországot érintő vitatott kereskedelmi ügyekben az Európai Bíróság marad a legfőbb döntési fórum London és Brüsszel között. Így tulajdonképpen a Nagy-Britannia és Észak-Írország alkotta Egyesült Királyság felbomlásának lehetünk lassanként tanúi. Martin Wolfnak, a Financial Times szakértőjének a cikkét nem véletlenül vette észre az Irish Times is. Wolf szerint a brexit nyomán ugyanis immár az Egyesült Királyság túlélése is kérdéses.
Wolf szerint Skócia és Észak-Írország is elhagyhatja az Egyesült Királyságot: Skócia az EU-hoz, Észak-Írország pedig a független Ír Köztársasághoz csatlakozhat idővel. Úgy véli, Anglia könnyen abban a helyzetben találhatja majd magát, hogy tengeri határa az Ír-tenger (Észak-Írország elvesztésével), a szárazföldi pedig a Tweed folyó lesz – azaz a skót-angol határ.
