Úgy tűnik, a lassan tízévnyi folyamatos háború után, amit Magyarország az Európai Unió ellen vívott, keletkezett egy olyan konfliktus, amelyet nem lehet nyers erővel megnyerni. A jogállami mechanizmus, amely arra adna lehetőséget, hogy felfüggesszék az egyre autoriterebb országoknak szánt uniós kifizetéseket, akkor is át fog menni az unión, ha Magyarország és Lengyelország a teljes uniós büdzsé vétójával fenyeget. A jogállami mechanizmus ötlete kétéves, és mostanra akkora lendületet kapott, hogy nem lehet megállítani. Főleg úgy, hogy létrehozásában Magyarország és Lengyelország kivételével minden tagállam egyetért, és több helyen belpolitikai téma lett, hogy végre számon kérjék magyarokat és a lengyeleket.
A vétó ugyan nehezebbé teszi a mechanizmus elfogadását, de nem lehetetlenné. A mostani állapot szerint ha Magyarország és Lengyelország nem szavazza meg az uniós költségvetést és a 750 milliárd eurós koronavírus-mentőcsomagot, egy alternatív terv lép életbe. Eszerint a büdzsé a korábban lefektetett tervek mentén, az előző hétéves költségvetés mintájára folytatódik. Ez Magyarországnak nem jó, mert hiába kaptunk több támogatást az előző hétéves ciklusban, mint a mostaniban fogunk, a pénz nagy része nem időarányosan, hanem programalapon járt, ezek pedig nem folytatódnak.
A történelmi méretű és jelentőségű mentőcsomagot (most először venne fel közösen hitelt az EU, hogy új forrásokból fizesse vissza) pedig Magyarország és Lengyelország kivételével a többi 25 tagállam elfogadhatja államközi megállapodásként, valahogy úgy, mint a 2008 után létrehozott Európai Stabilitási Mechanizmussal történt. Ez kellemetlen az EU-nak, mert a közös felelősségvállalás szintlépést jelentett volna a szövetség számára, valamint két-három hónappal hátráltatja is csomagot, de úgy tűnik, akkor is elfogadják, ha mi nemet mondunk rá.
A jogállami mechanizmus elfogadásához pedig elég a minősített többség a tanácsban, így Magyarország és Lengyelország nem tudja leállítani. Arról már írtunk, hogy Orbán Viktor minden jel szerint vert helyzetben van az eddig legnagyobb uniós csatájában. Ennek leginkább az az oka, hogy az EU kivételesen határozottan reagált egy olyan helyzetre, amikor a magyar miniszterelnök erővel akart megakadályozni egy számára politikailag kellemetlen fejleményt. Most az történik, hogy Orbán megpróbálja a lehető legkisebb arcvesztéssel megúszni a vereséget.
Nem monolit tömb
De nemcsak Magyarország van kritikus helyzetben a vétóval kapcsolatban, hanem Lengyelország is, csak más okból. Ott a kormánykoalíció sorsa múlik rajta.
A múlt héten nagy port vert fel, amikor a lengyel miniszterelnök-helyettes, Jaroslaw Gowin bejelentette, hogy a lengyelek hajlandók lehetnek meggondolni magukat a vétó ügyében, ha az EU egy elsőre hasraütésszerűnek hangzó kötelező erejű deklarációt fogad el arról, hogy a mechanizmus alkalmazása objektív lesz.
Másnap Orbán bejelentette, hogy Magyarország tartja magát a vétóhoz, majd később a lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki is azt mondta, náluk sincs változás, és csak olyan megoldást fogadnak el, ami mindkét nemzetnek jó. Meg is indult a találgatás, hogy ki beszél igazat a két lengyel politikus közül, és mi lehetett Gowin bejelentésének célja.
A legutóbbi parlamenti választás csalódást jelentett Jaroslaw Kaczynskinak, a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) tényleges vezetőjének. Kaczynski névleg csak a párt elnöke és miniszterelnök-helyettes, de ő gyakorolja a valódi hatalmat a lengyel politika felett. A 2019-es választáson a PiS újra nyert, de egyedül nem tudott kormányt alakítani.
Kis pártok sikere
Hiába nyert nagyobb arányban a PiS, mint a rendszerváltás óta bármelyik párt, a lengyel kormánykoalíció több pártból áll, és a kisebbek közül az Egyetértés és az Egységes Lengyelország is fontos. A lengyel politika elég jobboldali, még a legnagyobb ellenzéki párt, a Polgári Platform is konzervatív, az Európai Néppártban ül az Európai Parlamentben. A kormányzó Jog és Igazságosság még sokkal jobboldalibb, a két kis párt pedig a PiS két oldalán foglal helyet.
Az Egyetértés centristább, mint a PiS, hiszen a Polgári Platformból átállt miniszterelnök-helyettes, a vétó elengedését belengető Gowin vezeti. Az Egyesült Lengyelország pedig a legnagyobb kormánypártnál is keményvonalasabban szélsőjobboldali párt, amelyet Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter irányít.
Mindkét párt körülbelül másfél tucatnyi képviselőt küld a parlament alsóházába, ahol egyenként is szükségesek a jobboldali koalíció többségéhez. És mindkét pártban hagyománya van annak, hogy időnként szembemenjenek a fő kormánypárt vezetőjének akaratával. Annál is inkább, mert Kaczynski Morawiecki miniszterelnököt szánja utódjául, Ziobro viszont saját magát látja a PiS politikai örököseként. Ezért szinte folyamatosak a hatalmi harcok a miniszterelnök és az igazságügyi miniszter között.
Legutóbb amiatt esett majdnem szét a koalíció, hogy Kaczynski át akart nyomni egy állatvédelmi törvényt. Lengyelországban nagy visszhangja lett egy videónak, amelyen az látszik, hogy az egyik lengyel üzemben egymást eszik meg az embertelen környezetben tenyésztett nyércek. Kaczynski híres arról, hogy szereti az állatokat, ezért a prémesállat-tenyésztés, valamint a cirkuszi állatok használatának betiltását kezdte követelni. Az Egyesült Lengyelország viszont, kiegészülve a PiS jobbszárnyával, megérezte, hogy ez keményen szembemegy a jobboldali koalíció mezőgazdasági bázisával.
A koalíció végül együtt maradt, de továbbra is egy hajszálon múlik, hogy ne essen szét. Morawiecki talán nem támogatná az uniós büdzsé vétóját, viszont ő inkább Kaczynski akaratát hajtja végre, mint a sajátját. Az Egyetértés vezetője, Gowin miniszterelnök-helyettes pedig egyértelműen ellenzi a vétót, míg Ziobro támogatja.
A koalíció törékenysége
A mostani helyzetben viszont bármelyik kis pártot veszíti el a koalíció, azzal elúszik a többsége a parlament alsóházában. Ezt még kellemetlenebbé tenné, hogy a felsőházban eleve az ellenzéknek van többsége. A PiS ráadásul nem áll kifejezetten jól a közvélemény-kutatásokban, ezért Kaczynski mindenképp szeretné elkerülni, hogy új választást írjanak ki. A mostani állapot patthelyzet, amelyben a vétó és annak visszamondása is a kormánykoalíció széteséséhez vezethet.
Valószínűleg a politikai kényszerek miatt van még mindig nagyobb esély arra, hogy végül a lengyeleket sikerül meggyőzni a vétó elkerüléséről,
Ha vétóznak, ebből a mentőcsomagból semmit nem kapnak, miközben a rendes támogatások összege is csökken.
A lengyelek egy részének azzal is problémája van, hogy Lengyelországban messze nem olyan központosított a korrupció, mint Magyarországon, így a velük szembeni kritikák is alapvetően az igazságügyi rendszerrel kapcsolatosak. Ezért nem tetszik nekik az, hogy Magyarországgal együtt kezelik őket, mintha ők is bármi áron szeretnék elérni, hogy ne lehessen rajtuk számon kérni az uniós támogatások lenyúlását.
