Az amerikai sajtóban komoly hagyománya van annak, hogy a lapok szerkesztőségi cikkben állnak ki valamelyik elnökjelölt mellett, még úgy is, hogy ez nem feltétlenül fedi az olvasóik ízlését. Megnéztük és infografikán ábrázoltuk, hogy a legnagyobb újságok kit támogattak a legutóbbi választásokon.

Fennállásának 175 éve alatt még egyszer sem tett olyat a Scientific American tekintélyes tudományos magazin, mint amit most: a támogatásáról biztosította az egyik amerikai elnökjelöltet. Ráadásul ahhoz képest, hogy először döntöttek így, az Amerikai Egyesült Államok legrégebb óta megjelenő havi lapja nem finomkodott, kemény szavakkal ment neki az elnöknek:

A tények és a tudomány is bebizonyította, hogy Donald Trump súlyos károkat okozott az Egyesült Államoknak és annak lakóinak azzal, hogy ő maga elutasítja a tényeket és a tudományt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az elnök becstelen és alkalmatlan válasza Covid-19 járványra, amely szeptember közepéig több mint 190 ezer amerikai életébe került. Ezen kívül az elnök támadást intézett a környezetvédelem, az egészségügyi ellátás, valamint a kutatók és az állami kutatóintézetek ellen, amelyek segítenek az országnak legyűrni a legnagyobb kihívásokat. Ezért mindenkit arra biztatunk, hogy szavazzon Joe Bidenre, aki olyan programot készített az egészségünk, a gazdaságunk és a környezetünk megvédésére, amely tényeken alapszik.

Bár a Scientific American lépése az újság történetében mérföldkőnek számít, az amerikai sajtóban nagy hagyománya van annak, hogy a lapok szerkesztőségi véleménycikkben állnak ki egy-egy politikus mellett, legyen az kormányzó- vagy elnökjelölt.

Furcsának tűnhet, hogy egy újság feladja a függetlenségét és nyíltan kiáll egy-egy politikus mellett, ám az amerikai szerkesztőségek ezzel nem feltétlenül értenek egyet, ahogy az a Columbia Journalism Review (CJR) 2017 elején készített összeállításából is kiderül. A riport két hónappal a legutóbbi elnökválasztás után készült, amelyet – meglepetésre – a Republikánus Párt jelöltje, Donald Trump nyert. A közvélemény-kutatások a demokrata Hillary Clintont várták nyertesnek, ám hiába szerezte meg a szavazatok többségét, az elektori rendszer miatt Trump költözhetett be a Fehér Házba. A CJR újságírójának több szerkesztő is azt mondta, hogy szerintük az újságokban jól láthatóan elkülönítik a híreket és a véleménycikkeket, és az, hogy ha az olvasók ezt a két dolgot nem tudják elválasztani egymástól, az nemcsak az újság, de az olvasók hibája is.

Ráadásul még az sem feltétlenül igaz, hogy az újság álláspontja az egész szerkesztőség véleményét tükrözi. A Chicago Tribune szerkesztője például azt mondta:

Támogattunk már olyan jelölteket, akikről reméltem, hogy veszíteni fognak, a Tribune olvasóközönségének viszont megfeleltek.

John McCormick úgy vélte, a jelöltek támogatásának csak az egyik célja a szavazatok befolyásolása. A másik, ennél sokkal fontosabb szerepe az, hogy ezzel a módszerrel a szerkesztőség négyévente el tudja mondani az olvasóknak azt, hogy milyen értékeket tart fontosnak. A kiállás persze kockázatot is hordoz magában: a 10 ezer példányszámú oklahomai News & Eagle 162 előfizetőt és tizenegy hirdetőt veszített el azzal, hogy Hillary Clintont támogatta egy olyan államban, ahol később minden egyes megyét Trump nyert meg.

Kérdés ugyanakkor, hogy vajon a választási eredményre valójában mekkora hatása van az újságokban megjelenő támogatói véleményeknek. Trump 2016-os győzelmét a jelek szerint az sem befolyásolta, hogy a száz legnagyobb példányszámú lap közül mindössze kettő támogatta őt. Ez az American Presidency Project adatbázisából derül ki, amelyben különféle, az elnökválasztással kapcsolatos statisztikai adatokat gyűjtik össze. Ezek alapján készítettük el a következő ábrát:

Made with Flourish

2016-ban a Trumpot támogató két nagyobb lap a Las Vegas Review-Journal és a Florida Times-Union volt, hozzájuk csatlakozott négy kisebb újság. A Review-Journal tulajdonosa Trump barátja és a Republikánus Párt egyik fő anyagi támogatója, Sheldon Adelson, bár a főszerkesztő szerint Adelsonnak nem volt befolyása a vezércikk tartalmára.

  • A száz legnagyobb lapból 57 Hillary Clintont támogatta,
  • négyen a Libertárius Párt jelöltjét, Gary Johnsont,
  • 26 senki mellett nem állt ki,
  • ám volt három olyan, köztük a USA Today, amely állást foglalt Trump ellen.

A legolvasottabbnak számító USA Today kiállása azért is érdekes, mert korábban sosem támogatott senkit, így már a Trump elleni megszólalás is figyelemreméltó. A második legnagyobb lap, a Wall Street Journal azonban még tartja magát, 1928 óta egyetlen elnökjelölt mellett sem állt ki, és mint 2016-ban írták: ha Ronald Reagannel nem tettek kivételt, akkor Trumppal sem fognak.

Jóllehet, négy évvel ezelőtt a lapok elszámították magukat, hiszen nem az általuk favorizált jelölt győzött, az azt megelőző két választás alkalmával azért sikerült belőniük a közhangulatot. 2008-ban 65 újság támogatta a demokrata Barack Obamát, 25 a republikánus John McCaint, és csak nyolc olyan volt, amely senkit. Négy évvel később Obama mellett 41 lap állt ki, míg 35 Mitt Romneyt találta alkalmasabb jelöltnek, 23 sajtótermék pedig egyiküket sem találta elég jónak.

Vannak lapok, amelyek átugorják a pártok közötti határvonalakat: a Daily News 2008-ban még a demokrata Obamának szavazott bizalmat, aztán 2012-ben már inkább a republikánus Romney mögé állt be, majd 2016-ban ismét a demokrata jelöltet, Hillary Clintont választotta. A Los Angeles Times 1952-től 1972-ig csak republikánusokat támogatott, majd évtizedekig nem publikált szerkesztőségi állásfoglalást. 2008-ban élesztették újra a hagyományt, és azóta csak demokrata jelölteket talált alkalmasnak az elnökségre.

Made with Flourish

Hasonló következetességet látunk a New York Times példáján is, ott legutóbb 1956-ban jelentettek meg a Republikánus Párt jelöltje melletti kiállást. Dwight D. Eisenhower akkor már túl volt az első elnöki ciklusán, és az NYT-nál úgy gondolták, hogy még négy év bizalmat érdemel. Így voltak ezzel a választók is, és a lap a következő két szavazás alkalmával is ráérzett a választói hangulatra, akkor azonban már a demokraták jelöltjét támogatta, és ez azóta sem változott. 1968 és 1988 között ugyanakkor mindössze egyszer nyert olyan jelölt (Jimmy Carter), akit a New York Times szerkesztősége ajánlott, 2000 és 2016 között annyiban volt jobb a helyzet, hogy Obama újrázni tudott.

A 2020-as elnökválasztással kapcsolatban a New York Times még nem jelentette meg a jelölttámogató cikkét, de aligha lehet kétséges, hogy a Los Angeles Times-hoz hasonlóan Joe Biden mellé fog állni.

Kiemelt kép: Hector Vivas /LatinContent /Getty Images

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.