Az Egyesült Államok az utóbbi napokban a George Floyd-gyilkosság miatt uralja a címlapokat, hiszen az ország ötven államában kezdődtek hosszú és kitartó tüntetéssorozatok a rendőri túlkapások és az intézményi rasszizmus ellen. A tüntetéssorozat előtt pedig leginkább arról beszélhettünk, hogyan lett az Egyesült Államok a koronavírus-járvány gócpontja, milyen kormányzati hibák vezettek odáig. Ám mindeközben Donald Trump amerikai elnök egészen meglepő lépéseket tett más ügyekben is.
Csak hetek teltek el azóta, hogy Trump felmondott a WHO-nak, és közölte: az egészségügyi világszervezetnek szánt támogatásokat ezentúl máshová irányítja, mert szerinte a WHO túl közeli kapcsolatot ápol Kínával. Ezután újabb ellentmondásos lépésre szánta el magát:
Úgy tudni, a döntés a körülbelül 35 ezer ott állomásozó amerikai katonából 9400-at érint, és szeptemberig, tehát viszonylag gyorsan vonnák ki őket. A Spiegel nagyjából ugyanerről a tervről tud, de ott nagyobb a mozgástér a kivont katonák számában. A csapatkivonásról szóló utasítást egyébként Robert O’Brian, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója írta alá.
A döntés mindenhol hullámokat vert. Az Egyesült Államokban még a republikánusok egy része is tiltakozott, ami érthető, hiszen hagyományosan inkább az amerikai jobboldal támogatja a külföldi katonai szerepvállalást.
Németországban természetesen ennél is nagyobb volt a felháborodás. Mivel Trump egyelőre nem értesítette a döntésről a német felet, Heiko Maas külügyminiszter először azt közölte, ha majd nekik is szólnak, végre fogják hajtani a döntést. De Angela Merkel közelében nagyjából mindenki azt gondolja, hogy a csapatkivonás tovább rontaná Németország és az Egyesült Államok mostanában amúgyis sérülékeny kapcsolatát.
De mi az oka annak, hogy Trump kivonná a csapatokat? Egyáltalán miért vannak amerikai katonák Németországban?
A kivonás indoklására két feltételezés létezik, és az igazság valószínűleg valahol ezek keverékében található meg. Trump egyrészt régóta hajtogatja, hogy minden NATO-tagország fizesse be a GDP két százalékát a NATO közös kasszájába.
Ahogy rendesen, úgy ilyenkor is előkerülnek a Trump mögött álló ideológiai kézművesek, akik az elnök homályos gondolataiból közpolitikai elképzeléseket készítenek. Eszerint Trump azt várja el, hogy a NATO tagországai tartsák be a szerződés szabályait, és mindenki költse el honvédelemre a GDP-je legalább két százalékát. Ez jelenleg nagyon kevés országnak megy csak, egyikük például Lengyelország, ahol ezt tartják a kiemelkedő amerikai kapcsolatok egyik feltételének. Németország ugyan az elmúlt évben jelentősen növelte katonai kiadásait, de még nem tart ott, hogy betartsa a NATO alapszerződésének ezt a kitételét.
És hogy eleve miért vannak ott azok a katonák? Ez már egy hosszabb történet, és leginkább a második világháború hozadéka. A kontinensen az előző század közepétől a szövetséges országokban mindig állomásoztak amerikai katonák. A csúcson, a második világháború alatt hárommillióan voltak Európában. Ez a szám aztán a hidegháború alatt folyamatosan csökkent, de a kilencvenes évek elején még mindig háromszázezer amerikai katona állomásozott a kontinensen.
A katonák nagy részét a Clinton-kormányzat alatt, a békés kilencvenes években vonták ki, amikor Oroszország fogatlan oroszlánnak tűnt, Európa pedig az állandó béke felé haladt. Mostanra körülbelül 50-60 ezer amerikai katona tartózkodik a kontinensen.
A háttérhez hozzátartozik az is, hogy az Obama– és a Trump-kormányzat egészen máshogy tekintett a világra, mint, mondjuk, előttük George W. Bush kormánya. Obama számára inkább a kelet-ázsiai integráció volt fontos, az európai szerepvállalást nem tartotta prioritásnak. Trump pedig egyetlen dolgot tart fontosnak: az Egyesült Államok rövidtávú érdekeit.
Ezt az európai hiátust használta ki először Oroszország, majd Kína arra, hogy elkezdje minél jobban kiterjeszteni befolyását a régióra. Oroszország, mint a NATO természetes kihívója, alapvetően abban érdekelt, hogy az Egyesült Államok minél kisebb befolyással rendelkezzen a régióban, és hogy az Európai Unió minél megosztottabb maradjon.
Ezekre a törekvésekre valahol a 2016-os választás környékén ébredt rá az amerikai külügy- és védelmi minisztérium. Így alakult át a Németországban és Lengyelországban állomásozó amerikai csapatok szerepe a szövetségesek biztosításából elrettentéssé.
https://24.hu/kulfold/2016/12/14/amerika-katonakat-telepit-europaba-sot-magyarorszagra-is/
Az Operation Atlantic Resolve nevű 2017-es csapatbővítéssel az amerikai kormány megfordította a trendet, és a második világháború kezdete óta először nem kivontak, hanem újabb csapatokat küldtek a kontinensre. Nem jelentős számban uyan, de maga a szándék is fontosnak tűnt. Így született meg az Európai Elrettentési Kezdeményezés ötlete.
Ez folyamatos csapatcserékkel tarkított hadgyakorlat-sorozatot jelentett, amelynek a kimondott célja az volt, hogy elrettentse Oroszországot attól, hogy a kelleténél jobban beavatkozzon a balti országok és Lengyelország életébe. Ekkoriban nem volt teljesen elképzelhetetlen az sem, hogy a Krím bekebelezése és az éleződő szíriai összetűzések után Oroszország, látva a NATO tétlenségét, esetleg álmodik egy nagyot és katonai akciót indít a balti államok ellen.
Minél inkább feladja az Egyesült Államok az Oroszországgal szembeni elrettentés politikáját, annál könnyebben nyerhet újra teret az orosz befolyás a régióban. Persze Oroszország ma nem ott tart, ahol az előző évtized közepén, hiszen a Krím bekebelezése után kivetett szankciók például kifejezetten működtek, amik elvehették Putyin kedvét az újabb próbálkozástól, miközben maga az elnök is veszített népszerűségéből.
A másik nagy nyertes Lengyelország lehet. Az ugyanis nem biztos, hogy az Egyesült Államok Európából is kivonja a csapatokat, lehet, hogy egyszerűen átdobják őket a határ túloldalára, hogy Lengyelországban szolgáljanak tovább. Ennek az Oroszországgal szemben mindig kíméletlen lengyel kormány még kifejezetten örülne is.
Kiemelt kép: Misha Friedman /Getty Images
