A német Der Spiegelbe írt véleménycikket Soros György magyar származású amerikai üzletember, amelyben kijelenti: az Európai Uniónak legalább egy billió euróra és egy közös finanszírozási eszközre van szüksége. Szerinte a megoldás egy olyan „örökjáradák-kötvény” lehetne, amelyet soha nem kell visszafizetni.
Felidézi: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke április 23-án jelentette be, hogy a közösségnek legalább egy billió euróra van szüksége a koronavírus elleni harchoz.
Nem említette, de az éghajlatváltozás elleni küzdelemre hasonlóan nagy összegre lenne szükség, Hiszem, hogy egyetlen módszer van ekkora összegek begyűjtésére: határozatlan időtartamra szóló „örökjáradék-kötvények” kibocsátása. Az európai közvélemény és annak vezetői az ilyen típusú kölcsönöket nem ismerik, pedig azok hosszú múltra tekintenek vissza. 1751-ben Nagy-Britannia bocsátotta ki az első konszolidált kötvényeket. Ezeket többek között a napóleoni és a krími háborúk finanszírozására, a rabszolgaság eltörlésére, a ír éhínség enyhítésére és az első világháborúra használták fel
— magyarázza Soros, aki szerint az Egyesült Államok Kongresszusa 1870-ben hagyta jóvá konszolidált kötvények kibocsátását a polgárháború adósságainak finanszírozására.
Amint a neve is sugallja, egy ilyen, hosszú lejáratú kötvény kölcsönösszegét soha nem kell visszafizetni, csak az éves kamatot kell kifizetni. Egy egy billió eurós kötvénykibocsátás 0,5 százalékos kamatláb mellett évente öt milliárd euróba kerülne az EU-nak
— folytatja, hozzátéve: a kötvényeket nem kellene egyszerre kihelyezni, hanem több részletben eladható lenne. Az első megragadná a hosszú távú szakmai befektetőket, például a biztosítótársaságokat. Első körben a kötvény a hosszútávú szakmai befektetőket, például a biztosítótársaságokat ragadhatná meg. Németországnak már sikerült eladnia egy 30 éves kötvényt negatív hozammal — teszi hozzá Soros.
Az éves kamatfizetések és a kapott összegek aránya 1: 200 lenne. Természetesen a kamatokat évente meg kell fizetni, de a jövőbeni kifizetések aktuális értéke folyamatosan csökken, végül megközelíti a nullát. Az öt milliárd euró szerény költség ahhoz az egy billió euróhoz képest, amelynek sürgősen rendelkezésre kellene állnia. A kamatteher az EU legutóbbi költségvetésének mindössze három százaléka, illetve a jelenleg tárgyalt uniós költségvetés alig több mint egy százaléka lenne
— írja.
Soros szerint az EU április csúcstalálkozóján mégsem került komolyan szóba egy ilyen kötvény kibocsátása, pedig Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök javaslatot tett rá.
Ehelyett a vita arra összpontosított, hogy milyen összegeket lehet mobilizálni a következő EU-s költségvetés növelésével. A csúcstalálkozó után Leyen már nem billióról, hanem csak milliárdokról beszélt. Úgy tűnik, valami fájdalmasan kisiklott.
Soros szerint az lehet a baj, hogy a Római Szerződés 1957-es aláírásakor nem látták előre, hogy szükség lehet egy ilyen eszközre, azonban ő úgy látja: szokatlan időkben szokatlan intézkedésekre van szükség.
Különben az EU nem fog elbírni a mostani kihívásokkal. Ez nem egy elméleti felvetés, hanem a tragikus valóság. A koronavírus és az éghajlatváltozás nemcsak az emberi életet, hanem a civilizációnkat is fenyegeti. Az Európai Unió különösen sérülékeny, mert a jogállamiságon alapul, és amint az köztudott, az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek. De a koronavírus gyorsan és kiszámíthatatlanul mozog. Ezért van szüksége az EU-nak gyors válaszokra és örökjáradék-kötvényekre.
Arra is kitér, hogy az örökjáradék-kölcsönöket nem szabad összetéveszteni a koronakötvényekkel, utóbbi ugyanis az uniós országok közös hitelfelvétele lett volna. Soros szerint azt az ötletet jó okkal dobták el: tágította volna az Észak- és Dél-Európa között már meglévő szakadékot, és megosztotta volna Kelet- és Nyugat-Európát, tehát a régi és az új EU-tagállamokat.
Kiemelt kép: Simon Dawson/Bloomberg via Getty Images
