Tudjátok, kedves pedagógusok, mit írnak nekem a diákok rólatok? Hogy szükségük van rátok, és hogy a „nyugalom pajzsai vagytok körülöttük a tomboló viharban”
– írta Lucia Azzolina olasz oktatási miniszter az oktatásban dolgozóknak címzett nyílt levelében, melyben háláját fejezte ki a pedagógusok odaadó munkájáért.
A tárcavezető hangsúlyozta: az iskola a közösségi szellemet, az összefogást jelenti ebben a nehéz időszakban, ezért nem szabályozta le a digitális oktatás kereteit, módszereit és az értékelés lehetséges formáit se. A munkát a józan észnek kell vezérelnie, így mindenkinek saját tapasztalatát, szakértelmét és saját iskolájának adottságát kell figyelembe venni, tette hozzá.
Rendkívül hálás vagyok neki ezért – vélekedett az oktatási miniszter szavairól Jassó Judit, aki immár több mint húsz éve él Közép-Olaszországban, Umbria régióban, ahol matematikát tanít egy szakközépiskolában.
Olaszországban március 4-én délután szivárgott ki a hír, hogy másnaptól az egész országra kiterjesztik a tanítás felfüggesztését, ami addig csak Lombardia tartományra volt érvényes. Így is lett, Giuseppe Conte miniszterelnök még aznap este hivatalosan bejelentette mindezt, és rendeletben írta elő az iskoláknak a távoktatás bevezetését.
A magyar tanárnő lapunknak elmondta: a digitális oktatás többféle formát jelent: egyrészt tartanak „élő” tanórákat, amelyek során van lehetőség az osztálytársakkal és a pedagógusokkal való közvetlen interakcióra, valamint adnak fel önálló vagy csoportos feldolgozásra különböző feladatokat.
Utóbbi egyébként videóra felvett magyarázatokat, órarészleteket is magába foglal, ezeket később javítás, személyes vagy kollektív visszajelzés követi. Lassanként a számonkérések is helyet kapnak majd a hétköznapokban, de a cél pozitív visszajelzés és a formatív (fejlesztő-formáló) értékelés.
A pedagógus elmondása szerint az iskolájukban nem okozott gondot az átállás, hiszen már rendelkeztek egy digitális alaprendszerrel, amit a tanárok és a diákok túlnyomó többsége évek óta használt. Az első néhány napban azért hirtelen szükség lett eddig nem alkalmazott eszközök bevezetésére is, így például az élő órák megtartására alkalmas Google Meetre.
Hatalmas összefogással átsegítettük a kezdeti nehézségeken a digitális eszközöket eddig csak részben használó kollégákat is
– jegyezte meg Jassó Judit.
Az olaszországi digitális oktatásban viszonylag hamar fény derült arra, hogy a pusztán önálló feldolgozás túl nagy terhet jelent a diákoknak, és nem segíti kellőképpen a tanulást. Az oktatási minisztérium március 17-én kiadott közleménye is nyomatékosította ezt, hiszen szükségesnek ítélték a tanár-diák interakciót, a tanulásról való visszajelzéseket, és az alkalmazott eszközök hatékonyságának folyamatos ellenőrzését is.
Ahogy hazánkban, úgy Olaszországban is figyelembe kell venni azokat a korlátokat, amelyek például a többgyerekes családokban fennállnak, hiszen sok helyen nem megoldható, hogy minden gyerek külön eszközön egy időben vegyen részt élő órán, miközben a szülők is digitális eszközökkel dolgoznak otthonról.
Az iskolánkban így nem követjük a korábbi órarendet: az órák legfeljebb felének megfelelő óraszámot tartjuk meg élőben, egy nap egy osztályban csak három óra lehet
– hangsúlyozta a pedagógus. A tanórák maximum 60 percesek, a szünetek pedig legalább 15 percig tartanak, hogy elegendő ideig pihenhessen a gyerekek szeme, illetve legyen lehetőség a mozgásra is.
A diákok a délutáni órákat főként plusz gyakorlásra, korábbi anyagok együttes átismétlésére fordítják. A magyar pedagógus megjegyezte, előfordult, hogy egy tanítványa szólt, megakadt az önálló feladatvégzés közben, majd miután megegyeztek egy konzultációs időpontban, azt meghirdették az egész osztálynak, így többen, megosztott táblán közösen oldották meg a feladatokat.
A járványügyi helyzet miatt az érettségi megszervezése is újfajta megoldásokat igényel majd az olaszországi oktatási intézményekben. Végleges döntés még nem született, de kétfajta lehetséges kimenetelt vázoltak fel.
Az első szerint – bár ez Jassó Judit szerint kevésbé valószínű –, ha május 18-ig újra lehetne az iskolákat látogatni, akkor az érettségi szinte a megszokott módon zajlana le, apróbb módosításokkal. Így június 17-én az első írásbeli vizsgán – amely országosan egységes, több téma közül lehet választani, és a humán tárgyakat foglalja magába – nem lenne változás.
A második általában egy központi vizsga, amely egy szakirányonként változó 6–8 órás írásbeli. Ezen változtatnának idén: egy helyi bizottság készítené el az adott iskolákban a feldolgozott anyag figyelembevételével. A szóbelik június végén kezdődnének, a bizottság csak belső tagokból állna, egy külsős elnökkel – miközben ez idáig három belsős, három külsős tag volt a megszokott egy külsős elnök jelenlétével.
Ezen kívül minden diákra érvényes lenne, hogy felsőbb osztályba léphet, azaz nem lehetne buktatni. Az oktatási miniszter egyébként azt mondta, nem tartja kizártnak, hogy a következő tanév is virtuális formában kezdődjön el.
Természetesen az olaszországi digitális oktatásban is komoly regionális különbségek vannak, hiszen Lombardiában, ahol szó szerint tombol a járvány, a megdöbbentő halálozási adatok rengeteg családot érintenek. A magyar tanárnő azt látja, hogy ott ebből kifolyólag kevesebb energia és motiváció jut az online tanításra és tanulásra egyaránt.
Mi a különbség az olaszországi és a magyarországi gyakorlat között? Jassó Judit elmondta, kint annyi előnnyel indultak hazánkhoz képest, hogy öt évvel ezelőtt elindult az úgynevezett Országos Digitális Iskola Terv, és azóta az iskolák mindenhol áttértek a digitális naplók, valamint az online tartalmakkal bővített tankönyvek használatára.
Így le a kalappal a magyar pedagógusok, családok és iskolák előtt, hogy ennyire rövid időn belül, embertelennek mondható erőfeszítéssel próbálnak digitális tanításra-tanulásra átállni, és egymás kölcsönös segítésével, felkarolásával és biztatásával azt egyre hatékonyabbá is tenni
– fogalmazott a pedagógus.
Alapvető különbségnek látja, hogy Olaszországban rugalmasabban zajlik az átállás, mint otthon. Mint mondta: náluk senkinek nem jutott eszébe, hogy ragaszkodni kellene a délelőtti órarendhez, sőt, a kezdetektől fogva világos volt, az online oktatást teljesen más alapokra kell helyezni a megszokott iskolai oktatáshoz képest, ami természetesen nem helyettesíthető.
Az iskolák az adottságaik figyelembevételével maguk szabályozzák a tanítás kereteit, de alapvetően jellemző, hogy inkább irányelvek figyelembevételére biztatták a tanárokat, ahelyett, hogy szigorú szabályok közé szorították volna őket.
Az Olaszországban tanító pedagógus úgy véli, hazánkban az iskolák egy része túlságosan próbálja a hagyományos oktatást és annak módszereit egy az egyben átültetni az online térbe, miközben a digitális eszközökkel alapvetően másképp zajlik a folyamat, szóval legalább adaptálni, de inkább teljes mértékben átdolgozni szükséges a módszereket.
Nyilván ehhez alapfeltétel a pedagógusi oldalról egy jó nagy adag bátorság és szabadságérzet, de elengedhetetlen az intézmény és a szülő oldaláról érkező támogatás is
– hangsúlyozta.
A tanárok és diákok általános hangulata régiónként változik. Azokban a tartományokban, ahol rendkívül sokan haltak meg vagy betegedtek le, Jassó Judit leginkább az „apokaliptikus” jelzővel tudná jellemezni az oktatás résztvevőinek lelkiállapotát. Egy meglehetősen szemléletes példával is érzékeltette mindezt:
Nem olyan messze tőlünk – Arezzóban – egy általános iskolás testvérpár magára maradt az otthonában, mivel a nagymama meghalt, anyuka meg kórházban fekszik. A közvetlen lakókörnyezet, önkéntesek és a polgármester adják meg nekik a napi segítséget a „túléléshez”.
Az iskolában, ahol tanít, szerencsére nem tud hasonló helyzetről, de ettől még kézzel tapintható a diákok feszültsége és aggodalma: főként nagyszüleiket, valamint más beteg, idős, távolban élő szeretteiket féltik. A magyar pedagógus szerint az iskolai közösség fő szerepe a folytonos, de ugyanakkor diszkrét „jelenlét”, hogy a gyerekek azt érezzék: számíthatnak rájuk, és ha kell, támaszt nyújtanak nekik.
Épp ezért az „élő” órák során mindig hagynak valamennyi időt kötetlen beszélgetésre is, többé-kevésbé fontos, de akár lényegtelen dolgokról is, ezzel is fenntartva a hétköznapiság illúzióját.
Mindenkinek emberileg és szakmailag is megterhelő ez az időszak, és bizony kimozdított bennünket a szokásos kerékvágásból. Épp ezek a plusz kihívások tették lehetővé, hogy sokat tanuljunk, fejlődjünk, rengeteg jót előhozzunk magunkból és felfedezzünk másokban
– mondta a tanárnő.
A járvány olaszországi számadatainak alakulását a matematika órák keretein belül vizsgálják: próbálnak különböző matematikai modelleket felállítani, majd azokat tanulmányozni. A kilencedikeseknél százalékszámításokat és más statisztikai összehasonlításokat végeznek, valamint grafikonokat készítenek.
A felsőbb évfolyamokon a függvények fogalmait alkalmazzák: a növekvő, csökkenő függvény, inflexiós pont, szélsőérték, differenciahányados mind olyan fogalmak, amelyek tökéletesen alkalmazhatók a járvány modellezése során, ráadásul konkrét értelmet nyernek.
A fényt mindig is láttuk az alagút végén: egyedül az nem volt világos, hogy milyen hosszú az alagút
– jegyezte meg a pedagógus. Ahogy teltek-múltak a napok, egyre világosabbá vált számukra, hogy hosszú időszaknak néznek elébe, így valószínűleg a régi kerékvágásba való visszatérés is elhúzódik majd.
Szerinte az a lényeg, hogy a digitális oktatásban is a hosszan és hatékonyan fenntartható rendszer kidolgozására törekedjünk, a sokszínűséggel pedig változatossá varázsoljuk a „szürke” online hétköznapokat.
Kiemelt kép: Illyés Tibor /MTI
