Nagyvilág

Svájcban tombol a koronavírus, de a lakosság nyugodt

Svájc az egyik legfertőzöttebb állam, az olasz határ közelsége, az ingázás és a hatalmas volumenű tömegközlekedés miatt. Egy ott élő magyar orvos házaspár beszélt lapunknak a helyzetről.
Korábban a témában:

A nyolc és félmilliós Svájcban e cikk írásának pillanatában közel 1600 regisztrált koronavírus-fertőzött van, ezzel az alpesi ország a kilencedik legfertőzöttebb állam. Egy Luzern kantonban élő magyar házaspárt, Csutora Pétert és Békási Esztert kérdeztük személyes tapasztalataikról.

Péter egy nemzetközi gyógyszercégnél onkológiai területen orvosi vezető, Eszter szintén gyógyszercégnél dolgozik, klinikai fejlesztési területen. Másfél éve élnek Svájcban, két iskolás gyermekük van. Eszter a Luzernnel szomszédos Zug kantonban dolgozik, ott a gyerekek iskolája is.

Eszter vasárnap délután kapta a hírt, hogy két munkatársa is megbetegedett.

Az iskola a múlt héten bejelentette, hogy a szülők közül hárman külföldi útjuk során megfertőződtek. Az egyik szülő egy Amerikából hazaérkezett apuka, akiről néhány nap múlva kiderült, hogy koronavírusos, de az együtt töltött napok alatt a családból senkin sem jelentkeztek fertőzésre utaló tünetek.

Péter szerint az ország magas átfertőzöttsége – az egyébként kitűnő egészségügyi ellátás ellenére – többek közt annak tudható be, hogy Svájc nagy területen határos Észak-Olaszországgal, ahonnét sokan ma még napi szinten ingáznak, a határ lezárása óta is. A déli területeken az olaszhoz hasonló, lazább szemlélet uralkodik. Nyugaton, a francia területeken szintén nagyobb a fertőzés aránya az ingázás miatt.

Koronavírus: karanténban a svájci hadsereg
Pozitív lett a tesztje egy katonának.

Az inkább német nyelvű kantonokban viszont az emberek jellemzően szabálykövetők, és kevésbé is pánikolnak.

„A hétköznapokban nem érződik, hogy idegesek volnának, bár a járókelők az utcai találkozásnál kicsit nagyobb ívben kerülik ki egymást” – mondja Eszter. „A pénteki bejelentést követően annyiban változott a helyzet, hogy megkezdődtek a nagybevásárlások.

Tegnap szembesültünk először üres polcokkal; három boltban jártunk, de egyikben sem kaptunk WC-papírt, se papírzsebkendőt, és elfogyott a fertőtlenítőszer is.

Üres polcok egy genfi ABC-áruházban 2020. március 14-én.
Fotó: MTI/EPA/Keystone/Salvatore Di Nolfi

Ahogy Magyarszágon, Svájcban is pénteken történt a szigorítás bejelentése. Az intézkedések lényege, hogy

  • száz főnél népesebb zárt téri eseményt nem szabad megszervezni,
  • ötven fő feletti létszámot nem fogadhatnak az éttermek és szórakozóhelyek,
  • ugyanakkor az iskolák is bezárnak.

Utóbbi nem központi kormányzati előírás, de a svájci kantonok saját hatáskörben bezáratták az iskolákat a következő néhány hétre, a tavaszi szünetig. Péter szerint már olyan sok a fertőzött, hogy ha a határokat teljesen lezárnák, az országon akkor is végigsöpörne a járvány.

„Nem az a fő kérdés, milyen volumenű a fertőzés. Inkább az a fontos, hogy megpróbáljuk az izolációval lassítani, és akkor talán el lehet kerülni az esetszám robbanásszerű, hirtelen növekedését, ami az itteni egészségügyet is kritikusan túlterhelné, éppúgy, ahogy Olaszországban történt.

Ha nem akarjuk, hogy a kórházi folyosón fekvő betegek közül kelljen kiválogatni, kinek adják a következő felszabaduló lélegeztetőgépet és ezzel egy esélyt, nagyon komolyan kell venni az óvintézkedéseket. Ez Svájcban azért is különösen fontos, mert másfél millió lakos 65 év feletti.

A tömegrendezvények korlátozása nemcsak a kulturális, hanem a vallási életre is kiterjed. Több egyház önként függesztette fel az istentiszteleteket, és állt át „online üzemmódba”. A Csutora család keresztényként olyan gyülekezethez tartozik, ahol a lelkipásztor a tervek szerint

  • a közösség belső rendszerében tölti majd fel a videóra vett prédikációt,
  • az imakéréseket pedig  Facebook-csoportban osztják meg a hívők.

Péterék úgy látják, hogy akik Jézus követőinek vallják magukat, nagyobb felelősséggel tartoznak azért, hogy egy válsághelyzetben mennyire tudnak felelősen viselkedni, másokon segíteni. Például elmehetnek az idősebb emberek helyett vásárolni, és letehetik az árut az ajtajuk előtt.

„Ugyanakkor a tizenéves  fiatalok előtt sokszor aggasztó jövőkép rajzolódik ki” – teszi hozzá Eszter. „Az elmúlt évek a klímaszorongásról szóltak, most pedig egy világjárványról hallanak minden csatornán. Mindez sok fiatalnál felveti a kérdést, hogy milyen jövőt álmodhat magának, mennyire tud előre tervezni.”

A svájci utcákon még senki nem hord maszkot, nagyon sokan tömegközlekedéssel utaznak – sokkal nagyobb arányban, mint Magyarországon –  ami tovább nehezíti a vírus terjedése elleni küzdelmet. Nem ritka, hogy napi két órát vonatoznak a svájciak a munkahelyükig. Ezért sok cég döntött az otthoni munkavégzés mellett, Csutoráék is így dolgoznak a veszélyhelyzet meghirdetése óta. Ez némiképp lassítja a munkát, de mivel a gyógyszerfejlesztés és -ellátás járvány idején sem állhat le, nem kell attól tartaniuk, hogy kereső tevékenység nélkül maradnak.

Ugyanakkor a gazdaság egésze megsínyli a helyzetet, sok kisvállalkozás, cég kénytelen leállni. A svájci kormány ezért bejelentette, hogy  tízmilliárd frank (háromezerkétszáz-milliárd forint) rendkívüli keretet különít el, többek között segéllyel támogatja azokat a vállalkozásokat,  amelyek a korlátozások miatt csődbe jutnának.

Miközben Svájc ma már tranzitország, nagy történelmi hagyománya van az önellátásnak is, annak, hogy izolált körülmények közt is tudnak  fejlődni. A kultúra része, hogy az emberek készenlétben élnek, szinte mindenkinek van pincéje, ahol a túléléshez szükséges eszközöket és tartós élelmiszereket tárolják. A lakosság eleve abban a tudatban él, hogy a veszélyhelyzetek lehetségesek, és az azokra való felkészülés közös felelősség.

„Nagyon jellemző az önszabályozás és a közösségtudat. Ha valaki eldob egy darab szemetet utcán, a többiek rászólnak,  hiszen nagyon fegyelmezetten gyűjtik a  hulladékot.

Az utasok nem bliccelnek a buszon, holott megtehetnék, mert nincs ellenőr. A bevásárlókocsit mindenki tisztességesen visszatolja a helyére, és a boltok előtt éjszaka is kint hagynak polcokat, tele őrizetlen áruval. Mindez magyar szemmel kicsit fura, de az ittenieknek természetes.

A család számára az emberi kapcsolatok próbáját is jelenti ez az időszak.

„Szerettünk volna húsvétra hazamenni. Aggódunk a szüleinkért, kár, hogy nem lehetünk mellettük, de most elfogadjuk ezt a helyzetet. Úgy gondoljuk, az idősebbeket a lehető legnagyobb mértékben védeni kell, lehetőség szerint csak akkor találkozzanak bárkivel, ha ez feltétlenül muszáj. Ugyanakkor nem akarjuk, hogy elmagányosodjanak, ezért videohívásokban rendszeresen tartjuk velük a kapcsolatot, és ez nekik is, nekünk is sokat jelent.”

Kiemelt képünkön: Jean-Philippe Thiran professzor videokonferencia keretében tartja meg diákjainak az előadását a lausanne-i egyetem, az École Polytechnique Fédérale de Lausanne (EPFL) egyik üres előadótermében 2020. március 13-án. Az intézmény az előző este döntött az oktatás részleges felfüggesztése mellett a tüdőgyulladást okozó új koronavírus járványa miatt.
MTI/EPA/Keystone

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.