A világsajtóban is körbement nemrég az az eset, amikor Kína nem a szokványos célokra használta fel egyre kifinomultabb megfigyelési technikáit. A kínai állam egyre durvábban fejleszti az arcfelismeréssel kiegészített totális megfigyelő rendszereit. Ezek oda vezetnek, hogy például Hszincsiang tartományban, ahol sok ujgur muszlimot munkatárborokban tartanak, szinte orwelli állapotok uralkodnak.

Ezúttal azonban egy kicsit másról van szó. Szucsou városban hét állampolgár fényképét tették közzé, azzal a megjegyzéssel, hogy civilizálatlanul viselkedtek. Mégpedig azzal, hogy a fényképek tanúsága szerint mindannyian pizsamában járkáltak az utcán. A renitensek fotóin kívül a nevüket, sőt a személyi számukat is közölték. A képek elkészítéséhez a kínai állam teljes arcfelismerő rendszerét is felhasználták.

A kínai civil ellenállásra jellemző, hogy ebben az esetben sem a kormány, inkább a telekomcégek ellen indult felháborodott hadjárat, mert sokan kiakadtak a nyilvános megaláztatáson. Nem sokkal később a város önkormányzata is elnézést kért, a posztokat pedig leszedték. A kínai kultúra megszállottja a civilizáltság fogalmának, és Szucsou hatósága valószínűleg azért akadt ki, mert épp most neveztek be a nemzeti Civilizált Város elnevezésű versenybe, amelyet a település korábban egyszer már megnyert.

De a pizsama mint utcai viselet nem is csak Szucsouban, hanem a vele teljesen egybeépült megapoliszban, Sanghajban terjedt el. Leginkább az idősebb korosztályra jellemző a viselet, amelyet előszeretettel hordanak a legszínesebb mintákban is az utcákon mászkáló nénik és bácsik. Hiába tartja a pizsamát civilizálatlannak a kínai állam, sok sanghaji nem ért vele egyet.

A közterületi pizsamaviselésnek több oka is lehet, ezt még nem fejtették igazán meg. Az egyik, hogy kényelmes, továbbá a pizsamára elsősorban nem alváshoz használt, hanem szabadidőruhaként tekintenek. Ráadásul sok egyéb ruhadarabhoz képest nagyobb bőrfelületet takar, ezért a konzervatívabb idősek is szívesen viselik.

Abban az időszakban ráadásul, amikor az első pizsamák a XX. század elején megjelentek Kínában, nem igazán lehetett tudni, hogy ezeket nyugaton alváshoz használják. Később – az ország elzártságának fokozódásával – a pizsama viselésének egy alternatív kultúrája alakult ki a nyugattól elzárt Sanghajban. Erre csak ráerősített, hogy a kínai filmekben a pizsamát viselő nőket mindig gyönyörűnek ábrázolják. Pont ezért a pizsama nem is számít megvetendő dolognak a nagyvárosban, hiszen a külső megjelenésre sokat adó sanghajiak nagy része inkább meghalna, minthogy nevetségesnek tartott ruhában jelenjen meg az utcán.

A pizsamaviselés inkább onnan jöhet, hogy Sanghajban nagyon kicsi az egyének élettere, ezért sokszor a közterületek részét is szinte elfoglalják. Így egyre normálisabbnak tűnik, hogy pizsamában az utcán mászkálnak az emberek. Ráadásul a pizsamaviselés kultúrájában benne van, hogy sosem mennek igazán messze benne a lakóhelyüktől. Így a belvárosi pizsamaviselés társadalmi jelzőként is szolgálhat a lakóhelyükre, így a belvárosi lakásukra nagyon büszke sanghaji kultúrában: ha valaki az utcán pizsamában mászkál, az azt is jelenti, hogy a centrumban lakik.

Szerencsére a pizsamaviselés annyira nem kártékony szokás, mint az utcán köpködés, amely ellen szintén egyre keményebben lép fel a kínai állam, hiszen a pizsamával másnak igazán nem okoznak kárt a viselői. Valahol a kettő között lehet az úgynevezett pekingi bikini, vagyis hogy a Pekingben élő férfiak nyáron egyszerűen felhajtják a hasukról a pólót. Valaha ennek is volt magyarázata: Kínában sokáig nem nagyon volt légkondicionálás, ezért mindenki úgy harcolt a hőséggel, ahogy tudott.