Csütörtök éjfélig 636-an haltak bele a koronavírusba, Kínában országszerte 31 ezer 161 fertőzöttet diagnosztizáltak a járvány kitörése óta, akiknek közel 71 százalékát Hupej tartományból jelentették, míg a szárazföldi Kína többi részén ugyaneddig 9049 fertőzöttről adtak hírt.
A koronavírus eddig több mint két tucatnyi országban jelent meg a világon, Kínán kívül több mint 300 betegről tudni, Kelet-Ázsiában pedig szinte minden államban azonosítottak már legalább egy fertőzöttet. A kevés kivétel közé tartozik Észak-Korea.
Tény, hogy Észak-Korea a világ egyik legelszigeteltebb rezsimje, ugyanakkor az is tény, hogy 2500 kilométeres körzetben – Mongóliát leszámítva – minden országban felütötte a fejét a koronavírus.
Azt mondanak, amit akarnak
A kutatók egyelőre próbálják meghatározni, hogy milyen formában terjed a vírus, de minden bizonnyal a levegőben nem. Azt viszont továbbra sem tudni, hogy már a tünetek megjelenése előtt is fertőzhetnek-e a betegek.
Ugyan Észak-Korea abból a szempontból tényleg védve van, hogy egyébként is nagyon szigorú feltételek mellett engednek be az országba külföldieket, és a saját állampolgáraik sem utazgathatnak csak úgy, de a szállítmányozásban dolgozó észak-koreaiak például rendszeresen járnak Kína azon területein, ahol van már koronavírusos beteg. Észak-Korea a kereskedelmének 90 százalékát Kínával bonyolítja le a becslések szerint, márpedig a vonatok, a hajók és a teherautók nem mozognak maguktól, így észak-koreai polgárok nyilván azelőtt is járhattak a koronavírussal érintett régiókban, hogy bevezették volna a szigorú szabályozásokat.
A rezsim hivatalosan még egyetlen bizonyított vagy gyanús esetet sem erősített meg, viszont a propagandamédia tájékoztatása szerint nagyon komolyan veszik a veszélyt, a kormány szükségállapotot rendelt el, és mindent megtesznek azért, hogy megállítsák a vírus terjedését.
Észak-Korea elővigyázatosságból teljesen le is zárta a határait a külföldi turisták előtt, akiknek a többsége jellemzően kínai. Phenjan egyébként ugyanezt a lépést megtette a 2014-es Ebola-járvány idején is.
Azt állítják, hogy felkészültek a vírus megjelenésére, és rendelkezésükre állnak a megfelelő tesztek is, hogy adott esetben kimutathassák a fertőzést. Szakértők ugyanakkor elég szkeptikusak ezzel kapcsolatban, mivel az országból egyébként is rendkívül ritkán szivárognak ki titkos információk, ezért kérdéses, hogy a világ valaha megtudja-e, a gyakorlatban tényleg ilyen szigorú intézkedéseket vezettek-e be, és hogy egyáltalán volt-e fertőzött az országban.
Arról nem is beszélve, hogy Észak-Koreának pont az elzártsága miatt nincs végtelen mennyiségű gyógyszertartaléka, az orvosaik sem a legképzettebbek, a kórházaik pedig nem eléggé felszereltek ahhoz, hogy megbirkózzanak egy jelentős járvánnyal.
A rezsim logikájából kiindulva egyáltalán nem biztos az sem, hogy külső segítséget kérnének, amennyiben halálos áldozatokat szedne a koronavírus. Mert az észak-koreai diktatúra azt közvetíti a külvilág felé, hogy megoldanak egyedül mindent. És ebből most még politikai hasznot is húzhatnak.
Kim Dzsongun dörzsöli a tenyerét
Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor között az elmúlt bő egy évben alaposan megromlott a viszony azok után, hogy egy időre rendeződni látszott a két ország kapcsolata. A kudarcba fulladt vietnami csúcstalálkozó óta ismét egyre élesebb hangnemben kommunikál egymással a két fél, a diktátor újra a nukleáris erejét fitogtatta, több alkalommal is mereven elzárkózott a tárgyalások folytatásától.
Azzal, hogy a koronavírusra hivatkozva hónapokra még az eddiginél is magasabb szinten elzárhatja magát a külvilágtól a diktátor, időt nyer arra, hogy átgondolja, milyen stratégia mentén folytatja a külpolitikáját.
Kim Dzsongun az ezt megelőző hónapokban egy helyben toporgott, érzékelhetően megfontoltabb lett, és próbálta kitalálni, hogy milyen úton haladjon tovább. Ha lehet így fogalmazni, a fertőzés számára politikai értelemben a legjobbkor jött, mert nem kell kapkodnia.
Az érem másik oldala, hogy a határzárnak súlyos gazdasági következményei lehetnek. Észak-Korea működése nagyban függ a Kínával való kereskedelemmel, mivel más országok a nemzetközi szankciók és az amerikai nyomás miatt nem üzletelnek velük.
Kim Dzsongun ismételten a tűzzel játszik, de – hacsak valami csoda nem történik – a politikai célok továbbra is jobban fogják motiválni a döntéseit, mint a saját népének jóléte.
Kiemelt kép: Ed Jones / AFP
