Mi az ára a hazugságnak?
– hangzik el a Csernobil című sorozatban. Az atomerőmű-balesetről szóló széria a világ számos országában, így Kínában is nagy népszerűségre tett szert, a Douban nevű, kritikákra szakosodott oldalon 200 ezer felhasználó átlagban a 10-ből 9,63 pontra értékelte. Az oldalon korábban bárki hozzászólhatott és megnézhette az értékeléseket, ma viszont már csak a regisztrált felhasználók. Nem függetlenül attól, hogy a hozzászólások között megjelentek olyanok, amelyek arról írnak, hogy Vuhan, a koronavírus-járvány gócpontja és Csernobil története mennyire hasonló. A „kínai Twitteren”, a Weibón pedig olyan véleményeket lehetett olvasni, hogy a kínai hatalom még jobban elfedi az információkat, mint a szovjetek tették 1986-ban.
A hivatalos adatok szerint mára csaknem 25 ezren fertőződtek meg a koronavírussal, és majdnem ötszázan haltak meg miatta, eddig a legtöbben egy nap alatt hétfőn és kedden, mindkét nap 65-en. Megbetegedéseket nemcsak Vuhan városában és Hupej tartományban regisztrálnak, hanem Kína más részein és számos másik országban is. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) január 30-án ki is hirdette a világméretű egészségügyi vészhelyzetet.
Mindössze kilenc nappal azután, hogy a kínai elnök, Hszi Csin-ping elismerte, hogy járvány van. Sokan állítják, nem lenne ennyi megbetegedés, és a helyzetet jobban kontroll alatt lehetett volna tartani, ha Kína átláthatóbban kezeli a vírusról szóló információkat. Nem szólva arról, hongkongi kutatók már múlt kedden matematikai modellek segítségével arra jutottak, több mint 40 ezer lappangó megbetegedés lehet, vagyis előfordulhat, hogy a kínai vezetés még szépítgeti is a nyilvánosságra hozott adatokat.
Arról, hogy újfajta tüdőgyulladás jelent meg, december 31-én jelezték először a WHO-nak. Hogy már Vuhanon kívül is jelen van a megbetegedés, azt Kína csak január 20-án ismerte el, napokkal azután, hogy Japán és Thaiföld is közölte, náluk is megjelent a vírus.
Január elején nyolc embert letartóztattak a kínai rendőrök, akiket azzal gyanúsítottak, hogy rémhíreket terjesztenek. A nyolc emberből csak egyről tudni, ki az: az orvos a kollégáit figyelmeztette az újfajta megbetegedésre a Weibón.
Miért késlekedett felszólalni Kína mindenható ura? Miért nem jelent meg a vírus sújtotta közép-kínai városban és tartományban?
Ezeket a kérdéseket már nemcsak a nyugati sajtó pedzegeti, hanem Kínán belül is megjelenik a közösségi oldalakon, noha a cenzúra működik, és sorra távolítják el az efféle hozzászólásokat, na meg az olyanokat, mint mikor Hszi azt mondta a WHO vezetőjének, Tedros Adhanom Ghebreyesusnak, hogy „személyesen irányítja” a vírus elleni harcot.
Miközben a közösségi oldalakon egyre több bejegyzésben írnak káoszról, pánikról és a kontroll hiányáról, az állami médiában nyugalom van. A párt napilapjában, a Néplapban még egyszer sem jelent meg a címlapon egy beteg, egy orvos sem, de legalább azóta írnak a vírusról, hogy január 21-én szóba hozta az elnök-főtitkár, aki
- kitüntetéseket helyezett kilátásba, ha leküzdik az „ördögi vírust”,
- jóváhagyta, hogy 1400 katonai egészségügyist vessenek be Vuhan új kórházában,
- hétfőn a kommunista pártot vezető politikai bizottság elnökeként utasította a tisztviselőket, működjenek közre az ország sürgősségi reagálási és közegészségügyi rendszerének a tökéletesítésében.
Hszi ugyanakkor Pekingből irányít, ami furcsa egy olyan vezetőtől, aki általában ott van, ahol történik valami. Ráadásul pont akkor, amikor Kína az elmúlt évtizedek egyik legkomolyabb váláságával áll szemben.
Hszi játszmája
Hszi valószínűleg meg akarja előzni, hogy politikai katasztrófává fajuljon a helyzet, főleg, ha a járványt legyőzésének feladatát ellátó központi kormányzat is kudarcot vall, és esetleg komolyabb számban megjelennek a fertőzöttek olyan gigavárosokban, mint Peking és Sanghaj. Ezért két „falat” is húzott maga köré.
Ugyan – a már említett nyolc ember letartóztatása mellett – a kínai közösségi médiában, így a Weibón felhívták a felhasználók figyelmét, hogy rémhírterjesztés miatt akár hét év börtönt is lehet kapni, egyre inkább hagyták megjelenni a kritikus bejegyzéseket a cenzorok. Nem a Hszivel vagy Pekinggel elégedetlenkedőket, hanem a helyi, vuhani és hupeji tartományi vezetőkkel szembeni megszólalásokat. A feszültség lecsapolásának szándékával még azt is engedik, hogy viccet csináljanak belőlük, így például abból, ahogy a kommunista párt vuhani vezetője azt magyarázza, hogyan lehet védőmaszkot készíteni otthon, vagy abból, hogy a tartományi vezetők a közlekedési lámpák pirosra állításával akarták biztosítani a karantén megtartását.
A bűnbakképzés amúgy is régi hagyomány a kínai és általában a kommunista politikai kultúrában.
Pedig Csou Hszien-vang, Vuhan polgármestere korábban arról beszélt, azért sem jelentették be korábban a járványt, mert a központi kormányzat nem engedte, ahogy azt sem, hogy óvintézkedéseket tegyenek. Csou fel is ajánlotta saját és a vuhani pártfőtitkár lemondását, bár nem tudni, hogy el is fogadták-e.
A második „fal” Hszi előtt már a saját környezete. Ghebreyesus látogatása után felállította a járványügyi munkacsoportot, válságstábot, de vezetőjének nem saját magát jelölte ki – ahogy arra számítani lehetne –, hanem (mint ebben a cikkben részletesen írtunk róla) a miniszterelnököt, Li Ko-csiangot.
Viszont Hszi hatalomkoncentrációja miatt, vagyis mert még a párt belső körében is a saját emberei vannak, az is előfordulhat, hogy ráég a koronavírus alulkezelésének botránya. Ezt próbálja kikerülni Li kinevezésével a válságstáb élére, hiszen,
Ráadásul az elnökkel szemben is megjelentek már a kritikus hangok, mint mikor azzal gúnyolódtak a közösségi oldalakon, hogy így néz ki mikor „személyesen irányít” valamit. Persze ezeket a posztokat törölték a kínai cenzorok. De a Kínán kívül bejegyzett oldalakon is sok kritikát kap, és viccelődnek vele, például azzal, hogy azért van hiány védőmaszkokból, mert mind rajta van.
Cikkünk a Welt, a Guardian, a Washington Post, a Quartz és a CNN cikkei alapján készült.
Kiemelt kép: AFP
