A tüdőgyulladást okozó új koronavírus a kínai rezsim számára jóval több, mint egy betegség. Hszi Csin-ping elnöknek az egyik legnagyobb kihívás, amivel a hatalomra jutása óta szembe kell néznie, a járvány terjedése ugyanis alapjaiban rengetheti meg a kormányzatba vetett bizalmat.
Hszi Csin-ping – akit Mao Ce-tung óta az ország legerősebb vezetőjének tartanak – két éve elérte, hogy akár élete végéig Kína elnöke maradhasson, hatalma szinte korlátlan, hiszen nemcsak az állam és a központi katonai bizottság, de a párt élén is ő áll.
A koronavírus eddig 170 áldozatot követelt, közel nyolcezer embert fertőzött meg, megjelent az összes kínai tartományban, a Közel-Keleten, Ausztráliában, három európai országban, legújabban pedig Indiában és a Fülöp-szigeteken erősítették meg az első megbetegedések hírét.
Védőoltás és ellenszer nincs ellene jelenleg, és bár a megelőző intézkedések fegyelmezett betartásával elkerülhető egy világjárvány, erre nincs garancia.
A 2003-ban kitört SARS-járványhoz képest jelentős változás, hogy sokkal gyorsabban azonosították a vírust, a kormányzati stílus viszont maradt a régi, ami nem elengedhető tényező a betegség megelőzésében és megfékezésében.
- Egyrészt a bürokrácia és a helyi orvosok csak akkor közölhetnek információt egy koronavírusos fertőzöttről, ha arra engedélyt kapnak előbb a városból, majd a megyétől, és így tovább egészen a járványügyi központig.
- Másrészt a helyi politikusok gyakran szívesebben hallgatnak a problémákról, mintsem megoldják azokat. Ez a politikai kultúra része évtizedek óta.
Ezzel együtt a kormány, ahogy a SARS-járvány idején, most is időben értesült a magas fertőzöttségi rátáról.
Tény, hogy Kínában mostanáig több mint 50 millió embert zártak karanténba összesen 16 városban. Ez példa nélküli az újkori történelemben, és máshol elképzelhetetlen is lenne, hogy egy ilyen drasztikus döntést ilyen hamar véghez tudjanak vinni.
Egy későbbi televíziós interjúban már azzal védekezett, nem tehette meg jogilag, hogy információt közöljön a fertőzésről a magasabb rendű hatóságok engedélye nélkül. Hozzátette ugyanakkor, hogy ha a nép azt kívánja, lemond a posztjáról. Ezzel nem beismerte a bűnét, csupán rávilágított a probléma gyökerére. Tudta, hogy vele próbálják meg elvitetni a balhét, és a maga módján felvette a harcot.
Hszi Csin-ping célja is az lehet, hogy a kínai nép ne rajta töltse ki dühét, hanem azokon a tisztviselőkön, akik a betegség epicentrumában szolgálnak. Viszont ha kudarcot vallanak, akkor egy nagy halat is fel kell áldoznia. És úgy tűnik, meg is van, ki lesz az.
A Nemzeti Egészségügyi Bizottság január 20-án jelentette be, hogy a tüdőgyulladás-járványt okozó új koronavírus emberről emberre terjed.
A kínai elnök ekkor bízta meg Li Ko-csiang miniszterelnököt, a Kommunista Párt második emberét a járvány kezelésével. Ez hatalmas rizikó, de egyben óriási lehetőség is.
Li Ko-csiang ugyan 2013 óta miniszterelnök, és sokan a liberalizáció úttörőjeként tekintettek rá, Hszi Csin-ping a partvonalra helyezte őt, alig maradt befolyása. Most hosszú évek után szegeződik rá ismét a reflektorfény, és ha sikerül a krízisnek gátat szabnia, ő lehet a koronavírus legyőzésének hőse.
A politikus hétfőn arcmaszkban tette egy kört Vuhanban, hogy biztosítsa a helyieket és az egészségügyi dolgozókat a kormány támogatásáról. Sokan ünnepelték. Közben hiába írta meg az összes pártlap, hogy Li a kínai elnök felkérésére látogatott el a városba, még az erősen cenzúrázott kínai közösségi oldalakon is sokan kritizálták Hszit, amiért egy ilyen, globális jelentőségű vészhelyzetnél áthárítja másra a felelősséget, pedig az elmúlt szűk egy évtizedben mindig ő akarta a főszerepet játszani.
Li megbízása a járványügyi helyzet kezelésével látszólag észszerű döntés volt, mert a miniszterelnök korábban többször bizonyított hasonló helyzetekben.
Kiemelt kép: Hector Retmal/ AFP
