Éjfélkor igazán még senki nem tudta, hogy pontosan mi fog kisülni az Európai Tanács csütörtöki csúcstalálkozójából. Ez azért meglepő, mert ezen a találkozón igazából semmiről nem kell épp határozni. Azok a csúcsok, ahol fontos ügyekben döntenek a tagállamok vezetői, rendszeresen hajnalig tartanak, de ilyenkor általában viszonylag gyorsan lezavarják a dolgot.
Ursula von der Leyen kifejezetten bátor javaslata viszont látványosan kizökkentette a tagállamokat a megszokott ritmusból. A fő akadály ugyanis a klímacsomag, hivatalos magyar nevén az Európai Zöld Megegyezés (Green New Deal) elfogadása volt. Illetve, hogy egészen pontosak legyünk, nem is kellett semmit elfogadni, hiszen a javaslatcsomag részletei szinte mind jövőre kerülnek majd elő, még nem is igazán tudni, hogy mit fognak tartalmazni.
Egy tagország, Lengyelország ugyanis a hosszú tárgyalás végén sem volt hajlandó aláírni azt a szándéknyilatkozatot, aminek az elfogadását tervezték. Ursula von der Leyen ezt úgy magyarázta, hogy Lengyelország ugyan egyetért az alapvető céllal, azonban kis gondolkodásra van szüksége ahhoz, hogy pontosan miként is lehet megvalósítani tagállami szinten.
Nagy bukás volt ez egyébként az EU új vezetésének. Ez volt az első olyan alkalom, hogy a belga Charles Michel, Donald Tusk utódja vezette az Európai Tanács csúcstalálkozóját, és az első olyan is, ahol Ursula von der Leyennek, a bizottság új elnökének javaslatait tárgyalták.
Szép elképzelés
Bár mindenki tudta, hogy nem kell semmit hivatalosan elfogadni, azt is érezte, hogy a szándéknyilatkozat, amire rábólintanak, alapvetően határozhatja meg a tárgyalások menetét. A bizottság bátrat gondolt, amikor egy olyan javaslatcsomagot mutatott be, amely alapvetően alakíthatja át az EU gazdaságát, továbbá azt is, ahogyan a jövőben támogatják majd a tagállamokat és a vállalkozásokat. Von der Leyen azt szeretné, ha az EU teljes költségvetésének 25 százaléka zöld tételekből állna, márpedig ennél csak a híresen robosztus agrárkiadások jelentősebbek.
Hogy mennyire komoly tervezetről beszélünk, az is jelzi, hogy Von der Leyen először nem a bizottságban, hazai pályán, hanem a parlamentben mutatta azt be – ez kifejezetten szokatlan. Az Európai Parlament egyébként annyiban különbözik a tagállamok parlamentjeitől, hogy nem alkothat törvényeket. Amíg odahaza elég, ha egy képviselő benyújt egy javaslatot, máris tárgyalhatja a Ház, addig Brüsszelben meg kell várni, amíg a bizottság kezdeményezi a jogalkotást, amelyet a parlament csak módosíthat.
Ez tükrözi is valamennyire az erőviszonyokat, mégis érdekes látni, milyen, amikor a valódi hatalom megérkezik Brüsszelbe. Ráadásul zárt ajtók mögül. Az a jelentős különbség ugyanis a tanács és a többi szerv működése között, hogy amíg azoknak belelátunk a munkájába, arról valójában senkinek sincs fogalma, mi hangzik le a 28, illetve hamarosan 27 tagállam vezetői között ezeken a szeánszokon. Amit ismerhetünk, az utólagos nyilatkozatokból és szándékos szivárogtatásokból származik.
Így tudtuk meg azt is például már este, hogy a tanács könnyedén elfogadta: létrehozzák a Konferencia Európa Jövőjéről nevű szervet, amely Emmanuel Macron álmának életre keltése, és amit a másik nagy európai hatalom, Németország nem támogat annyira lelkesen. Ez a szerv azzal foglalkozna, hogy elvileg tabuktól mentesen újragondolja, mi az, amit meg kellene reformálni Európa vezetésében ahhoz, hogy közelebb vigyük az állampolgárokhoz, illetve hogy valóban demokratikus legyen.
A halogatás győztese
Kissé persze ironikus, hogy éppen az a Macron kezdeményezte ezt, aki a legutóbbi hasonló – Európát demokratikusabbá tevő – tervet megfúrta. Ez volt a Spitzenkandidaten-rendszer. A leendő konferencia akár csúfos kudarc is lehet, hiszen pont egy hasonló kezdeményezés akart a kétezres évek közepén alkotmányt írni Európának, hogy aztán az egész elbukjon két tagállam népszavazásán.
Hasonlóan simán ment a tárgyalások azon része, amely az EU hétéves költségvetésével, az úgynevezett MFF-el foglalkozott. Persze azért volt ez is zökkenőmentes, mert ezúttal itt sem kellett döntést hozni, csak annyit kimondani, hogy tárgyaljanak tovább.
Von der Leyennek az a bejelentése, miszerint a tagállamok végre megegyeztek abban, hogy Európának 2050-re klímasemlegessé kell válnia, azért meglepő, mert ezt eleve senki nem is vitatta.
A tárgyalások során három olyan tagországot kellett meggyőzni, amelyeknek komoly konfliktusaik vannak az EU-val. Kettőt sikerült is, legalábbis egyelőre. Magyarország ugyanis rábólintott a szándéknyilatkozatra, miután Orbán Viktor elég határozottan fenyegette meg az EU vezetőit azzal, hogy nem fizettethetik ki az átállást a szegényebb országokkal és gazdaságokkal. A csehek végül ugyanígy tettek, miután egy hosszú és értelmetlen harcot vívtak arról, hogy az EU nyíltan támogassa-e az atomenergiát a klímasemlegesség érdekében.
Pénz
A konfliktus lényege persze mindhárom tagállam esetében az, hogy sokkal több pénzt szeretnének kérni az átállásért. Egyelőre úgy néz ki, hogy az EU következő hétéves büdzséjében jóval kevesebb pénz jut majd a régiónak, mint korábban. Ezt valahogy pótolni kellene, az Igazságos Átállás Alap pedig tökéletes megoldást kínálhat erre. A klímasemlegesség eléréséhez ugyanis brutális mennyiségű pénz áll majd rendelkezésre uniós szinten, és most valójában azért megy a harc, hogy ezt az összeget ne máshonnan csoportosítsák át, hanem valóban új forrásokat jelentsen.
A közép-európai régió pont az, amelyik a leginkább ki van téve a szénenergiának, ezért tényleg komolyabb költségei lehetnek az átállásnak, és ahogy a csehek is mondják, atomenergia nélkül valószínűleg nem is lehet majd végrehajtani.
Mark Rutte holland kormányfőtől Charles Michelig olyan elmismásoló nyilatkozat születtek, hogy a végén a tanács elnökének el is kellett ismernie, néha szükség van a trükközésre.
Érdekes egyébként, hogy a mostani megegyezés pontosan olyannak tűnik, mint aminek a veszélyére Greta Thunberg figyelmeztetett. Szerdán a klímaaktivista Madridban arról beszélt, hogy nem a cselekvés hiánya az igazi veszély, hanem az, ha a politikusok úgy tesznek majd, mintha cselekednének, miközben valójában semmit nem csinálnak, csak PR-célokra használják fel a válságot. Ez a jóslat szinte pontosan ráillik az Európai Tanácsban most megszületett megállapodásra.
Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
