Nagyvilág

Robert Muellerék nem mentették fel Trumpot

Donald Trump amerikai elnök számolatlan alkalommal kijelentette, hogy az elnökválasztásba történt orosz beavatkozást vizsgáló különleges ügyész, Robert Mueller „teljesen felmentette”: megállapította, hogy Trump és kampánya nem játszott össze Moszkvával, valamint azt, hogy az elnök nem próbálta akadályozni az ellene indított nyomozásokat, és nem követte el az igazságszolgáltatás akadályozásának bűncselekményét.

Ezzel az a baj, hogy Mueller jelentése nem ezt állította a nyomozás eredményeiről. A különleges ügyész jelentésében annyi szerepel, hogy „nem találtak elég bizonyítékot” arra, hogy a Trump-kampány tagjai a jogszabályok megsértésével összejátszottak volna az oroszokkal. Ugyanakkor kiemelte, hogy a Trump-kampány tudott arról, hogy az oroszok Trump javára beavatkoznak az elnökválasztásba, ám mivel az hasznos volt számukra, nem tettek semmit ellene.

Az igazságszolgáltatás akadályozása kérdésében még egyértelműbben fogalmazott Mueller a jelentésben:

Ha a tények átfogó vizsgálata után magabiztosan kijelenthettük volna, hogy az elnök egyértelműen nem követett el bűncselekményt, megtettük volna. (…) Miközben ez a jelentés nem jutott arra a következtetésre, hogy az elnök bűncselekményt követett el, nem is menti fel.

Majd a jelentés majdnem kétszáz oldalon keresztül taglal részletesen tíz estet, amikor az elnök elkövethette az igazságszolgáltatás akadályozása bűncselekményét, és legalább négy esetben erős bizonyítékokat gyűjtöttek össze annak alátámasztására.

Az amerikai közvélemény nagy része azonban erről semmit sem tud, és a demokraták a szerdai meghallgatással ezen akartak változtatni. A több mint 400 oldalas Mueller-jelentés ugyanis hiába vezette a könyveladási listákat, szinte senki nem olvasta el. Még a kongresszus tagjainak nagy része, sőt, még az FBI igazgatója sem, pedig a jelentés sokkal rosszabb képet fest az elnökről, mint ami elterjedt.

Robert Mueller egykori különleges ügyész a kongresszusi meghallgatása közben. Fotó: Eric Thayer/Bloomberg via Getty Images

És ami elterjedt, ezzel együtt megragadt a közvéleményben, az csak a Trump által kinevezett igazságügyi miniszter, Bill Barr négyoldalas összefoglalója a Mueller-jelentéséről. Ami alaposan félremagyarázta azt. Annyira, hogy még maga Mueller is tiltakozott az összefoglaló ellen egy Barrnak írt levélben, kijelentve, hogy az „nem adta át teljesen a különleges ügyészi hivatal munkáját és következtetéseit”, és emiatt „a nyomozás eredményeinek fontos részleteiről zavaros kép alakult ki a közvéleményben”.

Ezt a zavart igyekeztek eloszlatni most a demokraták, remélve, hogy ha az emberek végre közérthető módon megismerik, mi is van a jelentésben, arra jutnak, hogy az elnök bűncselekményt követett el, így majd elég sokan kezdik el követelni, hogy végre indítsák meg Trump ellen a közjogi felelősségre vonást (impeachment).

Hasonlóan Justin Amash-hoz, ahhoz a republikánus képviselőhöz, aki miután elolvasta a jelentést, a kongresszus egyetlen republikánus tagjaként elkezdte követelni az elnök elleni impeachmentet. (Amash nem sokkal később kilépett a Republikánus Pártból, és függetlenné vált.) Vagy úgy, mint az a több mint ezer republikánus és demokrata ügyész, akik a jelentés ismeretében arra jutottak, hogy az abban szereplő bizonyítékok alapján Trump ellen simán vádat emeltek volna az igazságszolgáltatás akadályozása miatt – ha nem az Egyesült Államok elnöke lenne.

Robert Mueller megérkezése a meghallgatásra. Fotó: Eric Thayer/Bloomberg via Getty Images

Mueller a szerdai meghallgatás előtt egyértelművé tette, hogy az ő tanúvallomása maga a jelentés, és másról nem hajlandó beszélni, de a demokratáknak ez is bőven elég volt. Ők ugyanis már annak is nagyon örültek volna, ha Mueller csak simán felolvassa, ami a jelentésben szerepel, hogy az emberek az ő szájából hallják, amit leírt, remélve, hogy így a közvélemény jobban felfigyel az ott leírtakra.

Végül kénytelenek voltak más taktikát választani, miután Mueller a meghallgatásról szóló egyeztetések közben közölte, nem lesz hajlandó felolvasni a jelentésből. Ehelyett a demokrata kérdezők folyamatosan részleteket olvastak fel a jelentésből, kérdezve Muellert, hogy igazak-e a felolvasott kijelentések.

Jerry Nadler, az igazságügyi bizottság elnöke már rögtön az elején sikeresen megerősíttette Muellerrel, hogy a jelentés nem menti fel az elnököt elnököt az igazságszolgáltatás akadályozásának vádja alól, hiába álltja ezt Trump.

Az egyes kérdésekre öt percet kapó demokrata képviselők ezután – láthatóan – összehangoltan végigmentek a jelentés azon részein, amelyek bizonyíthatják, hogy Trump megpróbálta  befolyásolni az elnökválasztási kampánya és az az ellen indított nyomozásokat.

Megerősíttették Muellerrel például, hogy Trump a nyomozáshoz kapcsolódó hivatalos iratok meghamisítására utasította munkatársait, hogy védje magát.

Hogy Trump megpróbálta kirúgatni Muellert, mert vizsgálta, hogy akadályozta-e az igazságszolgáltatást.

Kimondatták vele azt a jelentésben szereplő tényt is, hogy azért nem döntött a vádemelés mellett, mert az igazságügyi minisztérium jogértelmezése szerint hivatalban lévő elnök ellen nem lehet vádat emelni.

Még egy republikánus kérdező is a demokraták kezére játszott – feltehetően véletlenül –, amikor megerősíttette Muellerrel, hogy Trump ellen vádat lehet majd emelni, amikor már nem lesz elnök.

Mueller ezeken túl megerősítette, hogy a Trump elnökválasztási kampányán, és Trump kormányában dolgozó emberek hazugságai akadályozták a nyomozását.

Ahogy az várható volt, a republikánus képviselők a kérdések helyett inkább beszédeket mondtak, amikben főleg az egyébként republikánus különleges ügyész csapatának pártatlanságát kérdőjelezték meg. Felmerült szinte összes összeesküvés-elmélet, amit Donald Trump is népszerűsített:

  • A nyomozásban részt vett ügyészek Trump-gyűlölő demokraták voltak, akiknek egyetlen célja az elnök besározása.
  • Az egész nyomozást elégtelen, hamis vádak alapján indították.
  • Többször is előkerült az egykori brit hírszerző, Christopher Steele által írt jelentés, a híressé vált Steele-dosszié, Trump és az orosz kormány kapcsolatairól, ami Trump védelmezői szerint a demokraták megbízásából készült.
  • A Trump által kirúgott James Comey és Mueller barátok voltak, utalva arra, hogy a különleges ügyész emiatt nem volt elfogulatlan, amikor a Trump-kampány elleni nyomozást vezető FBI igazgató eltávolítását vizsgálta.
  • Többen is hátsó indokot láttak abban, hogy Mueller nem döntött Trump bűnösségéről az igazságszolgáltatás akadályozásának vádjában, utalva arra, azért tette, hogy ezzel is ártson az elnöknek.

Kérdéseket viszont alig tettek fel. Erre maga Mueller is felhívta a figyelmet, amikor az egyik republikánus képviselőnek lejárt az ideje. Mueller jelezte, hogy bár letelt az öt perc, azért szeretne válaszolni a kérdésre, amivel kisebb derültséget okozott a teremben, mivel ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy nem volt semmilyen kérdés.

Mueller jellemzően egyszavas válaszokat adott (igen, nem, helyes). Egyetlen kivétel volt csupán: azokra a republikánus vádakra, melyek a csapatának pártatlanságát próbálták megkérdőjelezni, látszólag felháborodva, hosszabban és erőteljesebben válaszolt.

A maratoni, hét órán át tartómeghallgatás alatt Mueller  ugyan nem mondott semmi újdonságot, vagyis olyat, ami  a jelentésében ne szerepelt volna, szereplése mégis jelentős lehet: a demokraták elérhették, hogy az elnökre nézve terhelő információk szélesebb körben váljanak ismertté.  Most már csak egy kérdés maradt: elég sokan fogják-e támogatni az impeachment megindítását, miután megtudták, hogy milyen bizonyítékokat gyűjtöttek össze Trump ellen.

A kiemelt képen Robert Mueller egykori különleges ügyész a kongresszusi meghallgatása közben. Fotó: Chip Somodevilla/Getty Images

Ajánlott videó

Olvasói sztorik