Le Pen győzelme sok mindent jelent, de azt nem, hogy Macronnak annyi

Emmanuel Macron elvesztette a franciaországi ki-ki meccset Marine Le Pennel szemben a vasárnapi EP-választáson, minek nyomán felvetődik a kérdés, bajba kerülhet-e az eredmények miatt a francia elnök. A válasz az: igen is, meg nem is.

Azt már a szavazást megelőző közvélemény-kutatások alapján is sejteni lehetett, hogy minimális különbség dönthet a centrista En Marche és a szélsőjobboldali Nemzeti Gyűlés között, és megjósolhatatlan volt, hogy melyik párt végez az élen. Végül az utóbbi felé billent a mérleg nyelve, a Le Pen-féle tömörülés a voksok 23,31 százalékával 22 mandátumhoz jutott, miközben a rivális En Marche alig egy százalékkal lemaradva 21 jelöltet delegálhat az Európai Parlamentbe.

Macron számára ez egyértelmű kudarc, hiszen még a kampánycsend kezdete előtt is aktívan próbált szavazókat maga mellé állítani, főként a fiatalok köréből. A legnagyobb problémája pedig abból fakadhat, hogy kétszer is emelte a választások tétjét:

• egyrészt a jó és a gonosz ütközetének nevezte, hogy az emberek az általa képviselt uniós megújulás és a feltámadó nacionalizmus között választanak,
• másrészt kijelentette, hogy a választást – a sárgamellényesek tüntetéssorozata után – az elnökségéről szóló referendumnak tekinti.

Emiatt az En Marche veresége a személyes bukásának is betudható, hiszen veszített.

Macron elfogadottsága tavaly decemberre 23 százalékig süllyedt, főként a kormány szociális és adópolitikája miatt, a reformcsomagot pedig még a korábbiaknál is nehezebb lesz megvalósítania a ciklusából hátralévő három évben.

Félő lehet számára, hogy az EP-választáson mindössze 0,54 százalékot szerző sárgamellényesek sajátos forradalma ismételten felerősödik, s az eredmények után azzal támadják majd, valódi legitimáció nélkül vezeti Franciaországot. Bár ez technikailag persze nem igaz, a demonstrációk eddig is komoly fejfájásokat okoztak a kormánynak.

Le Penben ennyi van, több nincs

Az erőviszonyok csak minimálisan változtak az utóbbi két évben, Le Pen mostani győzelme után is botorság lenne azt várni, hogy átveszi a hatalmat.

A 2017-es francia elnökválasztás első fordulójában Macron alig egy százalékkal verte az akkor még a Nemzeti Front vezetőjeként induló Le Pent, majd a lebonyolítási rendszernek köszönhetően a második körben húsz százalékpontos különbséggel győzött a szélsőjobboldali jelölttel szemben. Franciaországban ugyanis ekkor már csak a két legerősebb jelölt méri össze erejét, az átszavazások miatt pedig teljesen esélytelen volt a populista Le Pen.

Az EP-választás egyik biztató pontja Macron számára, hogy a 2017-ben gyakorlatilag megsemmisített régi jobbközép és balközép pártok nem tudtak kimászni a gödörből és továbbra is rendkívül népszerűtlenek.

A Nicolas Sarkozy és Jacques Chirac által fémjelzett Republikánus Párt számára igazi mélyütés a 8,48 százalékos eredmény. Laurent Wauquiez jobbközép vezető arra épített, hogy François-Xavier Bellamy személyében egy fiatal konzervatív politikust állít a lista élére, megcélozva ezzel a polgári katolikusokat. Ebből hatalmas bukás lett, az árát pedig jó eséllyel Waquiez fizeti majd meg a húzásért és a bukásért.

A hagyományos baloldal szintén romokban hever, az Engedetlen Franciaország nevű politikai mozgalom 6,31 százalékon zárt, ami megsemmisítő eredmény a két évvel ezelőtti francia elnökválasztáson egy ideig még esélyesként is emlegetett Jean-Luc Mélenchon számára.

Komoly figyelmeztetés lehet viszont Macron számára a Zöldek elképesztő megerősödése. A párt figyelemreméltó 13,47 százalékkal a harmadik helyen végzett, ez pedig arra utal, hogy a franciák továbbra is radikális változásokat akarnak, de sok fiatal már nem bízik abban, hogy ezt a jelenlegi elnök meg tudja valósítani.

Még a francia politika kiszámíthatatlansága mellett is nehezen elképzelhető ugyanakkor, hogy 2022-ben ne Macron és Le Pen nézzen egymással szembe az elnökválasztás második fordulójában, ahol szinte biztosan „címvédés” történne.

Le Pen a politikája korrigálásával, az új párt megalapításával és az EU-ból való kilépés gondolatának eltörlésével talpra tudott állni, de ha kettejük közül kellene választani a franciáknak, akkor nem lenne elegendő nagyságú a szavazóbázisa a győzelemhez.

Felmérések szerint a francia emberek 60 százaléka szerint Le Pen veszélyes és rasszista.

Francia vesztesként lehet Európa királycsinálója

Hiába veszített otthon az Európa-párti Macron, a várakozások szerint így is Brüsszel egyik erős embere lehet a következő öt évben.

Az 1979-ben rendezett első EP-választások óta a jobbközép Európai Néppárt és a balközép Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége dominálta a kontinens politikáját. Tették mindezt koalícióban úgy, hogy a pártcsoportok politikusai töltötték be a legjelentősebb posztokat az Európai Parlamentben és az Európai Bizottságban egyaránt.

Vasárnap éjjel viszont kiderült, hogy 40 év után először az EPP és az S&D nem szerezte meg az együttes többséghez szükséges 378 képviselői helyet a 751 fős parlamentben.

Így jön a képbe az En Marche, amely a Guy Verhofstadt által vezetett Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoporthoz csatlakozva a harmadik legerősebb szövetséghez tartozhat majd Európában, így kulcspozíciókhoz juthat Brüsszelben.

Verhofstadt egyébként korábban arról beszélt, új pártokkal csak akkor ülnek le tárgyalni, ha alapjaiban támogatják az integrációs politikát. Sajtóértesülések szerint a liberálisok kötelezettségvállalásokat várnak el Macrontól, amit a cél érdekében meg is tesz majd a francia elnök.

Macronnak ezzel beleszólása lesz az EU-s intézmények vezetőinek kijelölésébe, ahogy Jean-Claude Juncker EB-elnök utódjának kiválasztásában is. A francia politikus korábban – más kormányokkal együtt – nyíltan kritizálta a mostani rendszert, és azt javasolta, hogy ne a pártcsoportok nevezzenek csúcsjelölteket, hanem hagyományos szavazással válasszák ki az új elnököt.

Bár az új bizottság október 31. előtt nem áll össze, Macron státusza az Európai Unióban a mostani választásokkal nemhogy gyengült, inkább erősödött, függetlenül attól, hogy otthon kikapott.

Európa soha nem volt még ennyire megosztott

Kiegyenlítettebbek lettek az erőviszonyok, de nem csak a liberálisokkal lehet kormányozni. Weber elnökségének nem tesz jót a Fidesz jó szereplése.

Kiemelt kép :Denis Chatlet / AFP