A finn kormány már tavaly áprilisban döntött arról, hogy 2018 végén leállítja az alapjövedelem (finnül: „perustulo”) bevezetésének tesztelését. A 2017-ben indult, két éven át tartó, 2000 főre kiterjesztett program így december 31-én véget ért. A leállításról szóló áprilisi döntést gyanússá teszi, hogy a jobboldali konzervatív kabinet már azelőtt határozott az ügyben, hogy az összefoglaló jelentés elkészült volna – ezeket ugyanis csak most, februárban elemezték ki a szakértők.
A Die Welt német konzervatív lap gazdasági szerkesztője, Tobias Kaiser ennek kapcsán meg is jegyzi: a programot vezető tudós, Olli Kangas és a finn szociális ügyekért felelős miniszter, Pirkko Mattila még egy közös fotóra sem volt kapható a kutatási eredmények átadásakor. A feszültség vibrált a két héttel ezelőtti eseményen, hiszen a Die Welt szerint nem is az alapjövedelmet tesztelte a jelenlegi jobboldali finn kormány. Ez a kabinet ugyanis éppen a kísérlet kidolgozása közben vette át az ország kormányzását, és megváltoztatta az egész teszt célját is: valójában inkább a munkanélküliség kezelésének módszereit tesztelte a véglegesített programmal a finn állam az alapjövedelem helyett.
Nem véletlen, hogy a tudományos szakértőként közreműködő, a programot vezető Olli Kangas csalódottan így fogalmazott: „Ha abban a helyzetben lettünk volna, hogy a projektet a terveknek megfelelően tudjuk végrehajtani, akkor most a világ legjobb kísérletét értékelnénk ki. Amit most értékelünk ki, az sokkal csekélyebb, mint az eredeti terv.” Kangas szerint „fel is vizezték” az eredeti elképzeléseket, így az első eredmények „kijózanítóak”, illetve „kiábrándítóak” voltak. A kutatók azonban azt is hangsúlyozzák, hogy nagyon korai fázisban van a kiértékelés.
Az alapjövedelmet kapó személyek ugyanis 2017 egészére számítva átlagosan csak egy fél nappal dolgoztak többet, mint más tartós munkanélküliek a friss adatok szerint. Ez a statisztikai számítások alapján nem szignifikáns eltérés. Tehát nincs érdemi különbség a teszt során vizsgált két csoport, azaz egyrészt a perustulót kapók, másrészt az ilyen támogatásban nem részesülő tartós munkanélküliek között.
Az is kiderült, hogy az alapjövedelm áldásaiban részesülőknek (nevezzük őket perustulo-csoportnak) a saját, önálló munkából származó jövedelme kisebb volt, mint a kontrollcsoporté, azoké a tartós munkanélkülieké, akik nem kaptak feltétel nélkül alapjövedelmet. Ám a Die Welt rámutat: a kísérlet közben végrehajtott kormányzati intézkedések megzavarták az egész projektet és az egész projekt alapgondolatát befolyásolták: az alapjövedelmet kapók ugyanis valójában mégsem feltétel nélkül jutottak hozzá a pénzhez.
Így például a perustulo-csoport háromnegyede a gyerekek után járó támogatásokért és a munkanélküli segélyért is pályázott – nyilvánvalóan azért, mert 560 euróból (ennyi volt a kísérletben az alapjövedelem összege) Finnországban nem lehet igazán megélni, pláne nem gyerekeket eltartani. Így valójában tehát mégiscsak stressz és megélhetési kényszer alá vetették a perustulo-csoportot, pedig a kísérlet lényege az lett volna, hogy kimutassák:
Ennek ellenére egy dologban némi eredményt felmutathattak a projekt kigondolói: egy tavaly év végi telefonos körkérdés szerint a perustulo-csoport tagjai kevésbé voltak stresszesek és egészségesebbnek érezték magukat, mint más tartósan munkanélküliek. Az alapjövedelemben részesülők 55 százaléka tartotta magát egészségesnek vagy nagyon egészségesnek, a munkanélkülieknél ez az arány 46 százalék volt. Nagyfokú stressz alatt állónak pedig az utóbbiak 25 százaléka mondta magát az előző két év folyamán, míg a perustulo-csoportnál ez az arány csak 17 százalékos volt.
A programban résztvevőknek havi 560 eurót folyósító akció leállításáról már tavaly tavasszal beszámoltunk a 24.hu-n. Az akcióban véletlenszerűen kiválasztott kétezer ember vehetett részt, akik a megelőző egy évben munkanélküli segélyt vagy munkaerő-piaci támogatást kaptak.
Finnország volt az első olyan EU-tag, amely országosan kiválasztott mintán és államilag szervezve vizsgálta az alapjövedelem bevezetését – írta a Guardian 2018 áprilisában. A brit baloldali lap szerint az elsődleges cél az volt, hogy kiderítsék: a munkanélkülieket ösztönzi-e a program arra, hogy munkát keressenek. Ám ez nem azonos az alapjövedelem filozófiájával.
Annak lényege ugyanis az, hogy az elvben minden állampolgárnak járó juttatásnak nincsenek „kikötései”, „céljai”. A perustulo ugyanis csak anyagilag fejezi ki azt, hogy minden embernek joga van a megélhetéshez. E társadalomfilozófia szerint a megélhetés olyan feltételek nélküli alapjog, amelyet ha garantálnak, akkor az emberek önmaguktól, kényszermentesen is találnak majd maguknak olyan elfoglaltságot, munkát, amivel kiteljesítik a maguk életét és a társadalom számára is hasznos tevékenységet végeznek majd.
Az alapjövedelem támogatói szerint a szegényebb rétegek stressz-szintje csökken a juttatás által, így van lehetőségük nyugodtan átgondolni, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel. Nem a napi megélhetésért folytatott rövid távú küzdelemben őrlődnek fel, hanem hosszú távra hozhatnak racionális döntéseket. (A mostani kísérlet tehát legalább azt bizonyította: a stressz-szintet sikerült csökkenteni.)
A finn kísérlet végül távol került attól, amit az alapjövedelem teoretikusai fontosnak tartanának egy „igazi perustulo” esetén: az alapjövedelmet nem általános alapjogként vezették be, a résztvevőket is szigorúan megválogatták, nem reprezentálva a finn társadalom összetételét. Az eleve korlátozott programot is szűkítették a bevezetéskor: a fiatalokat, a háztartásbelieket és az alacsonykeresetűeket ugyanis kihagyták. A végül a programba bekerült személyeknek pedig nem volt elég idejük arra, hogy az életüket alapvetően befolyásoló döntéseket hozzanak.
Egy részvételi demokráciával és közgazdaságtannal foglalkozó finn tanácsadó intézet társalapítói, Antti Jauhiainen és Joona-Hermanni Mäkinen véleménycikkben vizsgálták az akció tanulságairól, még mielőtt az eredményeket nyilvánosságra hozták volna. Szerintük
A két szerző idézte az amerikai jobboldali Fox News tavaly tavaszi kommentárját az akció év végi leállításáról szóló 2018. áprilisi finn döntésről. Stuart Varney amerikai tévés így fogalmazott: „hála istennek, véget ér ez a kísérlet”, és „ha pénzt akarsz, menj és dolgozz meg érte, kérlek”. Illetve citálták a New York Times-ban a finn szélsőjobboldal egyik vezérét, Jussi Halla-ahót is, aki szintén üdvözölte a program leállítását, és azzal érvelt, hogy a „munka a legjobb társadalombiztosítás”. Felidézik a finn szociáldemokraták vezetőjének nyilatkozatát is, Antti Rinne azt mondta: „nincs szükségem alapjövedelemre, jó bérem van, és ha esetleg elvesztem az állásom, akkor lenne munkanélküli segélyem”.
Ám Mäkinenék szerint nem az alapjövedelem bukott el a mostani kísérlettel. Ők a bevezetőben idézett német gazdasági lapszerkesztőhöz hasonlóan úgy ítélik meg, hogy ez az akció sosem az alapjövedelemről szólt igazán. A szerzőpáros már 2017-ben rámutatott ugyanis arra, hogy eleve bukásra volt ítélve a program: a kétezer fős minta, az 560 eurós jövedelem túl kevés embert látott el, túl kevés pénznek számít ez Finnországban (ahol az élet rendkívül drága), ráadásul a kísérlet kétéves időtartama is túl rövid volt.
Szerintük a finn konzervatív kormány nem volt „hiteles bajnoka” a progresszív kísérletezésnek. Valójában a finn Centrumpártnak, amely a kormányzó koalíciót irányítja, nem volt szándékában, hogy helyes módszerrel kísérletezzen az alapjövedelemmel, amely egy kiterjedtebb és hosszabb ideig tartó megoldást igényelt volna. Pedig ezt több szakértő is javasolta eredetileg. Így aztán
Az akció közben a finn kormány ráadásul a kísérlet alapcéljaival szögesen ellentétes intézkedéseket hozott. Az „aktivációs modellnek” nevezett programot idén indították el, ennek során visszatartanak bizonyos munkanélküli juttatásokat, ha a segélyezettekről úgy ítélik meg, hogy nem tettek eleget a munkakeresésért. Ez pedig Mäkinenék szerint szembemegy az alapjövedelem filozófiájával, amely nem büntetni akarja a munkanélkülieket.
Ráadásul A 2018-as finn kormányzati intézkedés az alapjövedelem más célkitűzéseit semmibe vette: szigorúbb szabályozást jelentett és éppen hogy a bürokráciát növelte, márpedig az alapjövedelem teoretikusai éppen a bürokrácia csökkentését várják az ötletüktől.
A helsinki kormány minden finn polgárra vonatkozó idei szabályai nyomán Mäkinenék szerint az érintettek fele részben vagy egészében elvesztette a segélyét. Ez szerintük
A szerzőpáros szerint az „alapjövedelmi” akció nem azokat célozta meg, akiket valójában kellett volna. A 15 és 74 év közötti finnek 34 százaléka ugyanis nem dolgozik. Ők lettek volna a célcsoport, és nem azért, mert mind munkanélküliek. Az állástalanok közülük csak egy kis részt tesznek ki, a többség időseket, diákokat, mozgáskorlátozottakat és háztartásbelieket jelent. Ez az inaktív népesség szorul segítségre általában, és nekik kéne olyan alapjövedelem, amely segíti őket a társadalom életében való aktív részvételre. Ez egyébként Mäkinenék szerint a finn alkotmányban is biztosított alapjog.
Valójában az ezt a hatalmas társadalmi csoportot érintő szociális ellátási rendszert kellene átalakítani, nem pedig a munkanélküli segélyezést módosítgatni a szakértők szerint. A lakosság 75 százaléka támogatja az egyenlőtlenségek csökkentését, a megkérdezettek 51 százaléka az 560 eurós alapjövedelmet is jó ötletnek tartotta, 21 százalék mondta mindössze, hogy ez rossz gondolat. Ezzel szemben a kormány úgynevezett „aktivációs modellje” (ez az az intézkedés, ami bünteti a finn munkanélkülieket, bizonyos esetekben) rendkívül népszerűtlen (56 százalékos az elutasítottsága). Ezért a két szakértő szerint az alapjövedelemmel való kísérletezést a finn kormánynak nem leállítania kellene, hanem több társadalmi csoportra kiterjesztenie, és átalakítania, sőt többszintű jövedelmet kéne tesztelnie.
A Baloldali Szövetség nevű finn párt vevőnek tűnik Mäkinenék ötleteire: a szociális rendszer alapja lehetne szerintük egy 800 eurós alapjövedelem. Li Andersson pártelnök úgy véli, a segélyek nagy részét kiváltaná e forma, kivéve a lakhatási segélyt és néhány vészhelyzetbeli támogatást. Ezt a párt progresszív adózással párosítaná, hogy legyen miből fedezni az alapjövedelmet. 2023-tól vezetnék be az alapjövedelmet, de már az idei választás után megtennék az előkészületeket: egységesítenék a szociális juttatásokat.
A Nordic West Office nevű think-tank vezetője, Risto E. J. Penttilä is egyfajta negatív jövedelmi adót javasolna inkább, ahol az emberek akkor kapnának térítést az államtól, ha egy bizonyos jövedelmi szint alatt keresnének. Ha viszont átlépnek egy kereseti határt, akkor már fizetniük kellene adót.
A Kela társadalombiztosítási intézet szakértője, Marjukka Turunen szerint a jelenlegi 43-féle szociális juttatás rendszere túl bonyolult, ezért azt egyszerűsíteni kéne. Idézte Olli Kangas professzor tavalyi nyilatkozatát is. Kangas, a Kela kutatási vezetője szerint ugyanis összességében az alapjövedelmi kísérlet sikeres volt. Finnország ugyanis teszteli, mi a szociális támogatások kívánatos rendszere és mi a leghatékonyabb ösztönzés a munkavállalásra.
A Kela idén tavasszal még azt javasolta, hogy hosszabbítsák meg az idén év végén kifutó programot, és több pénzt is kértek a folytatásra. Ám a helsinki kormány elutasította kérésüket.
2018 végén miniszterelnök-jelölti vitát rendeztek az alapjövedelemről. (Idén áprilisban választások lesznek Finnországban.) Az alapjövedelem ügye megosztja a politikusokat. A fórumon Juha Sipilä centrumpárti miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy 360 eurós alapjövedelmet lehetne biztosítani feltételmentesen, de hangsúlyozta, hogy pártja álláspontja az alapjövedelemmel kapcsolatban még nem végleges. A miniszterelnök-jelöltek véleménye megoszlott abban is, hogy feltételekhez kötött vagy feltételmentes alapjövedelem legyen. A Zöldek például támogatják a feltételmentes alapjövedelmet, a szociáldemokrata és a Nemzeti Koalíciós Párt viszont inkább kikötéseket tenne.
Ám az biztos: a társadalombiztosítás megújítása a következő kormányzati ciklus feladata lesz.
