A 45 sebességhatár, nem osztálylétszám
– harsogták kisiskolások néhány nappal ezelőtt Los Angeles egyik utcáján. A város nevét viselő megye népessége nagyjából megegyezik Magyarországéval, az elégedetlenség kifejezésének mértéke azonban markánsan eltér, minthogy:
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy a helyi pedagógusok nem néhány hónapja vonultak legutóbb utcára: pontosan 30 éve sztrájkoltak legutóbb. A hétfőn kezdődő megmozdulás 20 hónapon át tartó, ám eredménytelennek bizonyult egyeztetések következménye.
Miután a United Teachers Los Angeles (UTLA) nevet viselő szervezet és az iskolai körzet képtelen volt egyezségre jutni, a pedagógusok megelégelték a várakozást és több mint 900 iskolát érintő sztrájkba kezdtek.
A tanárok követelései közé tartozik egyebek mellett
- az osztálylétszámok csökkentése, miután több helyen már negyvennél is több gyerek jár egy-egy osztályba,
- 6,5 százalékos fizetésemelés, illetve
- a segítőszemélyzet létszámának növelése, miután a legtöbb helyen mindössze heti egy-két napon elérhető az iskolai nővér, ez pedig a gyerekek biztonságát veszélyezteti a tanárok szerint.
A tanárok egyébként átlagosan többet keresnek a Los Angeles-i körzet iskoláiban, mint a nemzeti átlag, ám a tiltakozók szerint a térségben olyan magasak a megélhetési költségek, hogy nem boldogulnak ennyi pénzből.
Több tiltakozó pedagógus is arról beszélt, hogy a diákjai miatt ment ki az utcára, hiszen, mint mondják, ilyen létszámok mellett nem tudják garantálni azt a minőségi oktatást, ami szerintük járna a körzet iskoláiban tanulóknak. Egyes helyeken 46 fős osztályokkal kell dolgoznia a tanárnak, amit egészen egyszerűen tarthatatlannak gondolnak.
39 gyereket tanítani egyszerre bűn
– fogalmazott az egyik tanító.
Elfogadhatatlan, hogy végig kell néznünk, ahogy a tanárok elkezdenek dolgozni, majd rögtön fel is mondanak, mert a feltételek nem elégségesek, a fizetés pedig nem elég semmire
– véli Alex Caputo-Pearl, a UTLA vezetője.
Az utcára vonuló pedagógusok számára láthatóan többről szól ez a megmozdulás, mint egy szimpla fizetésemelés követeléséről, hiszen egybehangzóan állítják, hogy egyszerűen nem adottak a feltételeik a minőségi oktatáshoz, és ehhez nem elegendő önmagában a tanárok juttatásainak bővítése.
Egy iskola működéséhez ugyanis egyszerre van szükség a pedagógusokon kívül többek közt könyvtárosokra, iskolai nővérre vagy iskolapszichológusra, így azt szeretnék, hogy a szervezet a megfelelő számú dolgozóval működjön nap mint nap, hiszen amint bármelyik része nem működik megfelelően, úgy az egész iskolarendszer hatékony működése kerül veszélybe.
A sztrájk gondolata nem egyik napról a másikra alakult ki: a helyi iskolai körzet vezetőjének elmondása szerint a pedagógusok követelései nagyjából két éve nem változtak, de az apparátus azzal védekezik, hogy hiába a sztrájkoló tömeg, nincs elég forrásuk ahhoz, hogy biztosítani tudják a kellő összeget a tanárok követeléseinek megvalósításához.
Ahogy kevés britebb dolgot tudunk elképzelni annál, mint hogy a brexit okozta vészterhes időkben egy tévé nem adja élőben a miniszterelnök beszédét egy futballmeccs miatt, kevés amerikaibb dolog létezhet annál, mint hogy egy ilyen volumenű tiltakozás azonnal életre hívott egy közösségi finanszírozási kampányt, aminek lényege, hogy aki nem tud csatlakozni a sztrájkhoz, küldjön pénzt, ők pedig vesznek belőle az utcán sztrájkoló tanároknak tacót, burritót és kávét.
A sztrájk ugyan közel félmillió diákot érint, az intézmények a sztrájk ideje alatt is nyitva tartanak, de nyilvánvalóan elég nehézkesen tudják megoldani a hiányzó tanárállomány pótlását. A körzet körülbelül 400 helyettesítőtanár és 2000 irodai alkalmazott bevonásával próbál úrrá lenni a helyzeten, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel.
A sztrájk első napján 144 ezer diák ment iskolába, a második napon ez a szám 170 ezerre nőtt, a harmadikon viszont visszaesett körülbelül 130 ezerre. A második legnagyobb amerikai iskolai körzet tanulóinak jelenleg fogalma sincs, mikor láthatják viszont tanáraikat, a szülők számára pedig egyre lehetetlenebbnek tűnik megoldani a kiskorúak elhelyezését.
A tanárok pénteken már sorozatban ötödik napja mennek ki az utcára, miután csütörtökön folytatódtak ugyan az egyeztetések a felek között, de nem történt semmilyen előrelépés. A tiltakozó szervezet vezetője szerint a tárgyalások ideje alatt még inkább erőt kell sugározniuk, hiszen mint mondta, ez viheti előre az egyeztetéseket.
Az elmúlt két évben nem volt hiány tanársztrájkokból Amerika-szerte, a mostani abban különbözik az előzőektől, hogy míg azok mind republikánus államokban zajlottak, a mostani a kifejezetten demokrata Kaliforniában történik. Ráadásul az eddigi sztrájkok mind kézzel fogható eredményhez vezettek: Arizona tanárai például végül 20 százalékos fizetésemelést kaptak.
A tanárokat több élvonalbeli politikus támogatásáról biztosította, köztük az amerikai közélet legújabb reménysége, Alexandria Ocasio-Cortez is, aki közölte, hogy nagyon büszke a Los Angeles-i tanárokra, hogy kiálltak magukért, és úgy véli, a pedagógusok az amerikai demokrácia el nem ismert hősei.
Kiemelt kép: Al Seib / Los Angeles Times / Getty Images
