Úgy járkálnak be régi megoldatlan emberölési ügyeikkel amerikai nyomozók Samuel Little-höz egy texasi börtönbe, mintha a 78 éves férfi orákulum lenne. Ő pedig a legtöbb esetben úgy is viselkedik: elég néhány alapinformációt hallania, és már meséli is a gyilkosságokat, olyan részletességgel, minta abban a percben játszódnának le a szemei előtt a húsz-harminc évvel korábban történtek. Pontosan ír le arcokat, neveket, helyszíneket, utcaképeket, a települések alaprajzait.
Little négy éve tölti három életfogytig tartó börtönbüntetését három nő meggyilkolásáért. Most úgy döntött, elkezd mesélni. Legalább kilencven gyilkosságot vállalt magára. Ha igazat mond – és minden jel szerint így van – messze ő az Egyesült Államok történetének legtöbb áldozatot szedő sorozatgyilkosa – írja a New York Times.
Tökéletes áldozatok
Little az 1970 és 2005 között tizennégy államban gyilkolt Virginiától Kaliforniáig – olvasható az FBI honlapján. Hogyan úszhatta meg a lebukást évtizedeken át? Leginkább úgy, hogy soha senki nem keresett kapcsolatot az áldozatai között, vagy azonos mintázatokat a különböző ügyekben. Amerikában még a legjobb statisztikákkal dolgozó rendőri szervezetek is csak a gyilkossági ügyek mintegy háromnegyedét oldják meg, ami azt jelenti, hogy minden évben több ezren ússzák meg a legsúlyosabb bűncselekményeket. Samuel Little áldozatai pedig tipikusan olyanok voltak, akikért nem szoktak minden követ megmozgatni a sokszor túlterhet hatóságok.
Little mindig egymástól kellő távolságra lévő településeken és megyékben gyilkolt. A legtöbbször nőket, akik szegények, alkohol- vagy kábítószerfüggők voltak. Amikor ők hirtelen eltűnnek, arról a legtöbbször csak napokkal, hetekkel később értesülnek a rendőrök. Aztán mire előkerül a holttest, a bizonyítékok jó része megsemmisült, az áldozatot utolsóként látó tanúk emlékei már homályosak a tettes pedig messze jár. Maga Little ezt így magyarázta el egy rendőrnek, az Amerikai városok szegénynegyedeire, gettóira célozva:
„Ha saját világomban vagyok, azt csinálok, amit csak akarok. Nem akarok a ti világotokba menni.”
Az áttörést ezekben az esetben a DNS-bizonyítás elterjedése hozta meg. Így bukott le az áldozatok számát tekintve korábban csúcstartónak számító Gary Ridgeway, vagyis a Green river gyilkos, aki 49 nőt ölt meg Seattle, illetve Washingotn állam környékén az 80-as és 90-es években. És így sikerült Samuel Little-t is minden kétséget kizáróan kapcsolni három, a 80-as évek végén meggyilkolt, Los Angeles-i nő ügyéhez, melyek miatt 2014-ben elítélték.
A két sorozatgyilkos több szempontból is hasonlít egymásra. Mindketten a leginkább kiszolgáltatott nők között keresték áldozataikat és fojtogatók voltak, erősen szexuális töltetű indítékkal. Csakhogy míg a vöröses bajszot viselő, vékony, kamionfestő Ridgeway látszólag egy tipikus kertvárosi férj hétköznapjait élte, a tagbaszakadt Little gyakorlatilag bűnözőnek született.
Született gyilkos
Sam Little 1940. június 7-én a georgiai Reynoldsban, valószínűleg egy börtönben jött világra, ahol az anyja nem először, és nem is utoljára ült. Az „éjszaka hölgye” volt – mondta az anyjáról Little évtizedekkel később. A kisfiú, akit az egyik nagyanyja vett magához, az ohiói Lorainben nőtt fel és járt középiskolába. Alig volt 16 éves, amikor először tartóztatták le betörésért, ami miatt egy időre javítóintézetbe küldték – írja a Fox.
Később, a 60-as évek végén az akkor már Floridában élő édesanyjához költözött. Dolgozott mentőápolóként és temetői munkásként is. A nagytermetű, keménykötésű Little az intézetben megtanulta a boksz alapjait, így egy időben pénzért bunyózott. Később napidíjas munkásként keresett némi pénzt, mert egy helyen sem bírt megmaradni huzamosabb ideig. A fizetését egész életében kisebb-nagyobb rablásokkal, betörésekkel egészítette ki.
Másodszor 1961-ben tartóztatták le, miután betört egy loraini bútorraktárba: három évet kapott. Miután kiszabadult, csavarogni kezdett. 1975-re már huszonhatszor tartóztatták le tizenegy államban, legtöbbször lopásért és rablásért, de volt a számláján csalás, testi sértés, hatóság elleni erőszak és nemi erőszak kísérlete is. Az ideje nagy részét ekkoriban stricik és kurvák között töltötte.
Felmentések
Két nő holttestét találták meg 1982 őszén, egymástól majdnem 700 kilométernyire. Szeptember 12-én a 26 éves Patricia Mount maradványai kerültek elő a floridai Forest Grove lakatlan területén. Október elején pedig a Mississippiben fekvő Gautierben bukkantak rá az akkor már egy hónapja eltűntként nyilvántartott, 22 éves Melinda LaPree oszlásnak indult tetemére. Little mindkét ügyben a vádlottak padjára került.
A férfit Mississippiben, Pascagoulában tartóztatták le, miután jelentkezett egy szemtanú, aki utoljára akkor látta életben LaPreet, amikor a nő beszállt Little kombijába. Az ügyben vallomást tett két helyi prostituált is, akik azt állították, hogy a vádlott megverte és fojtogatta őket 1980-ban, illetve ’81-ben. Little ellen azonban nem volt elég bizonyíték. A férfi mégsem helyezték szabadlábra, hanem Floridába szállították, hogy Mount megölésének vádjával is bíróság elé álljon.
A másik gyilkosság ügyében is egy tanú volt az ügyészség legfontosabb ütőkártyája, aki együtt látta az eltűnése előtt az áldozatot és a vádlottat. A halottkém azonban nem tudta megállapítani Mount halálának időpontját, a vallomás így irrelevánssá vált. Miután ezt az ügyet is megúszta, Little 1984-ben a kaliforniai San Diegóba költözött.
Még ugyanabban az évben, októberben a férfi ismét bíróság előtt állt: két prostituált vádolta meg azzal, hogy súlyosan bántalmazta őket. Két és fél évre ítélték, majd miután leülte a büntetését, 1987 februárjában Los Angelesbe költözött. Carol Alford holtteste fél évvel később, július 13-án került elő egy sikátorból a város déli részén. Aztán 1989. augusztus 14-én, egy belvárosi szemetesben megtalálták Audrey Nelson, majd alig két héttel később, egy elhagyatott autószerelő-műhelyben pedig Guadalupe Apodaca holttestét. Ennek a három nőnek a megölését sikerült Little-re bizonyítani 2014-ben.
Fotó: Al Seib/Los Angeles Times / Getty Images
A DNS diadala
A következő két évtizedet Little ugyanúgy töltötte, mint az egész korábbi életét. Folyamatosan összetűzésbe került a törvénnyel, de kábítószer-birtoklásnál, ittas, vagy drog hatása alatti vezetésnél, illetve kisebb lopásoknál komolyabb ügye nem volt. Aztán 2012-ben Mitzi Roberts, a Los Angeles-i rendőrség nyomozója, a döglött akták vizsgálata közben rájött, hogy a testükön talált DNS-bizonyítékok alapján három, több mint húsz évvel korábban megölt nővel ugyanaz az ember végezhetett. A bűnügyi nyilvántartóból előkerült a lehetséges gyanúsított is: Samuel Little, akit Samuel McDowell néven is ismernek.
Az akkor 72 éves férfit nem sokkal később egy keresztény hajléktalanmenhelyen tartóztatták le, a kentuckyi Louiseville-ben. Bár az idős férfi tagadta a gyilkosságokat, a DNS-bizonyítékok és olyan prostituáltak tanúvallomásai alapján, akiket korábban bántalmazott és fojtogatott, bűnösnek találták és elítélték. Háromszoros életfogytiglani börtönbüntetést kapott, a feltételes szabadlábra helyezés lehetősége nélkül.
A nyomozók előtt már akkor világos volt, hogy Little-nek több megoldatlan gyilkossághoz is köze lehetett. Többen kezdték el puhítani a férfit, hogy tegyen részletes vallomást. A sorozatgyilkos 2018 novemberének elején kezdett el gyónni: egy James Holland nevű texasi rendőrnek sikerült a bizalmába férkőznie – írja a Washington Post.
Az ősz pszichopata
A tolószékes, számos egészségügyi problémával, többek között diabétesszel küzdő, átlagnyugdíjasnak kinéző Little 90 gyilkosságot vallott be. Eddig 30 ügyhöz sikerült bizonyítékokkal hozzákötni, de a nyomozók azt mondják, nem igazán van okuk kételkedni a férfi vallomásaiban. Akkor sem, ha tudható, hogy Little a vallomásaiért cserében szeretne a jelenlegi zajos és zsúfolt börtönéből egy csendesebb, nyugodtabb helyre kerülni és az is látszik rajta, hogy élvezi a rá irányuló figyelmet.
Little memóriája páratlan. Harminc-negyven évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságokra olyan részletesen emlékszik, ahogy egy átlagember az előző napjára sem. Pontosan emlékszik olyan kisvárosok utcáira, ahol csak egyszer járt. Tudja, hol, milyen üzlet működött, hol volt a bár, ahová beült inni, és az arcokra is, akik körülötte voltak. A nyomozóknak fejből mondja fel az aktáikban szereplő adatokat: mikor, hogyan végzett az áldozattal és hová rejtette el a testét: egy konténerbe tette, egy disznóól mellé vonszolta, vagy egyszerűen ott hagyta egy pekánfa alatt, egy templom mögötti temetőben.
Azt mondják róla, karizmatikus, magával ragadó figura, aki egyáltalán nincs tisztában tettei súlyával. A nyomozóknak sztorizgatva mesél az emlékeiről, néha felnevet, mintha csak elcsábította volna azokat a nőket, akiket brutálisan kivégzett. A volt bokszoló az egyik áldozatát például olyan erővel vágta hasba, hogy a nőnek eltört a gerince.
Bár Sam Little gyilkosságai szexuálisan motiváltak voltak, ő a maga részéről elutasítja, hogy erőszaktévő lenne. Számára ugyanis nem az aktus, hanem az erőszak, a fojtogatás okoz szexuális izgalmat és kielégülést. Tudja magáról, hogy beteg ember, épp ezért a megbánás szikráját sem lehet felfedezni benne. Azt mondja hisz Istenben, de nem gondolja, hogy a bűnei miatt félnie kellene tőle.
„Isten tud mindenről, amit tettem, de ő teremtett ilyenné, nem értem, miért kellene megbocsátásért könyörögnöm.”
Kiemelt kép: Bob Chamberlin/Los Angeles Times via Getty Images
