A spanyol szocialisták nem olyan együgyűek, mint a magyar kormánymédia beállítja

A magyar jobboldali lapok egy része elborzadva és gunyorosan ír azokról az intézkedésekről, amelyeket a kisebbségben kormányzó spanyol szocialisták (PSOE) hoztak, s már arról kombinálnak, hogy mikor bukik bele Pedro Sánchez kabinetje a „migránsválságba”. A pár hónapja hatalomra került baloldali madridi kormány ugyanis befogadta a menekülteket szállító Aquarius hajó utasait, a német kormánnyal pedig menekültügyi egyezményt kötött.

Az olasz kikötőkből kitiltott menekülthajók helyzete nap mint nap téma Európában. Az Aquarius a legismertebb e mentőhajók közül, az itáliai kitiltás utáni első útja így Spanyolországba vezetett, ahol 641 utasát befogadták. Az olasz keménykedés óta szervezett második mentőút már nehezebb volt, végül Málta engedte kikötni az Aquariust, a rajta lévő újabb 141 menekültből hatvanat a spanyolok, harmincat a portugálok, a többieket pedig Franciaország, Németország és Luxemburg fogja befogadni. Az erről szóló tárgyalásokban, az elosztás megszervezésében is kulcsszerepet játszott augusztus közepén az új spanyol kormány.

A magyar jobboldali lapokban fel sem merül, hogy ez esetleg humanitárius okokból történhet. Ráadásul a szokásos összeesküvés-elméletekkel sem maradnak adósok: titkos Sánchez-Soros találkozóról írnak – ez utóbbi hírt egyébként az angol és spanyol nyelvű orosz propagandaoldalakkal egybehangzóan terjesztik. A tavalyi súlyos barcelonai merénylet egyéves évfordulójakor, az elmúlt napokban elkövetett két támadásról is bőségesen érkeznek a hírek – szintén a madridi kormány gyengeségét bizonygatva a magyar jobboldalon.

A spanyol lapokat is foglalkoztatta természetesen a barcelonai késes támadó, akit egy rendőrőrsön lőttek le a napokban, de az még nagyobb visszhangot váltott ki, hogy a tavalyi merénylet évfordulóján Barcelonába látogató királyt hatalmas transzparens fogadta – egy emeletes ház homlokzatának tekintélyes részét beborítva –, miszerint VI. Fülöp nem szívesen látott személy a katalán fővárosban. Emlékezetes, hogy a király a nyár elején megbukott katalánellenes konzervatív madridi kormány mellé állt, amikor tavaly erőszakba fordult az elszakadásról szóló és Madrid által illegálisnak minősített népszavazás Katalóniában.

Ugyanakkor a nyár elején hatalomra került spanyol baloldali kormány igyekszik gesztusokat tenni a katalánoknak, és valamiféle kompromisszumra törekszik, amire jó oka van: a kisebbségben kormányzó szocialistákat a törvényhozásban ugyanis a katalán és baszk nacionalisták (időnként: szeparatisták) támogatják a relatív többségben lévő, de megbukott jobboldallal szemben. A madridi kormányban jelenleg is több katalán van, igaz, őket szülőföldjükön nem fogadják barátságosan, hiszen a spanyol egységállamot a szocialisták sem vonják kétségbe, még a katalán nemzetiségű szocialisták sem.

Bonyolult helyzet

A baloldali kormány gesztusai ellenére a katalánok helyi politikai elitje továbbra is inkább elszakadáspárti, hiszen a tavalyi, ellenük bevetett erőszak radikalizálta a barcelonai politikusokat. Sánchez az ország egységét meg akarja őrizni, de a katalán jogokat sokkal inkább tiszteletben tartva, mint konzervatív elődje, a néppárti Mariano Rajoy tette.

A katalánok kompromisszumképtelenségét mindazonáltal jól mutatja az a friss eset, amikor például megtagadták, hogy részt vegyenek egy olyan pénzügyi testület tanácskozásain, ahol több regionális vezető is egyeztetett volna. A katalánok ugyanis nem akarnak „egy lenni a sok közül”, hanem kétoldalú egyeztetéseket akarnak Madriddal, a központi állammal. Közben a spanyol minisztériumok és a szocialista párt weboldalait hackerek támadták meg, az Anonymous nevű csoport a katalánok törekvéseinek támogatásával indokolta a szájtok részleges megbénítását.

A spanyol helyzet tehát sokkal bonyolultabb annál, mint hogy egyetlen ideológiai szálra fel lehetne fűzni, ahogy számos magyar bal- vagy jobboldali hírforrás teszi. Több kérdésben is a fából vaskarika problémájával küzd Perdo Sánchez kabinetje. A spanyolok elsősorban európai együttműködést szeretnének, ezért mennek bele a menekültek visszavételébe, máskor pedig a kikötőbe érkezők több ország közötti szétosztásába. Valódi európai szolidaritást szeretnének – valami olyasmit, ami az EU 2004-es bővítése előtt még szokásosnak volt minősíthető, azóta viszont egyre ritkuló jelenség.

Ám a spanyol szocialisták nem annyira együgyűek, mint ahogy a magyar kormánypropaganda híroldalai beállítják.

Ha például alaposabban utánanézünk a fent említett „migránsozó” híreknek, akkor teljesebb képet kapunk. Így például az ibériai ország nemcsak az Aquarius több mint hatszáz utasát fogadta be, hanem egy másik „menekülthajót” is nemrégiben, ám ezt a hajót, az Open Arms nevű járművet a kikötői hatóságok később nem engedték kihajózni.

PR-fogások

Vagyis a spanyol kormány „ügyesebb” PR szempontból, mint az olaszok, akik menekültekkel megrakott hajókat nem fogadnak be, a spanyolok viszont az üres menekültmentő hajót nem engedték kifutni (pontosabban visszarendelték adminisztratív okokból egy időre a kikötőbe). Közben pedig a gibraltári hatóságok – Gibraltár Nagy-Britannia fennhatósága alatt áll, bár az Ibériai-félszigeten fekszik – azzal fenyegetik az Aquariust, hogy bevonják a lobogóját (más források szerint erről már döntöttek is). Így a hajónak most újabb országot kell keresnie, amelynek zászlaja alatt folytathatja útjait. Állítólag most Németországot szemelték ki az üzemeltetői.

A spanyolok németekkel kötött menekültügyi egyezménye is valójában inkább egy PR-fogás. A spanyol szocialisták szolidárisnak tűnnek a többi európai országgal, és besegítettek Angela Merkelnek, hogy fel tudjon mutatni egy menekültügyi megállapodást. Ám a Spiegel internetes kiadása olyan véleményeket idéz, hogy az egyezmény a gyakorlatban szinte senkire sem vonatkozik. A német-osztrák határon átlépő, de Spanyolországban már korábban regisztrált migránsok befogadásáról van benne ugyanis szó.

Márpedig ez legfeljebb pár embert érinthet, hiszen aki Spanyolországból indul útnak, az aligha fog Ausztria felé kerülni (át kéne esetleg haladnia Olaszországon, amelynek új kormánya rendkívüli intézkedésekkel igyekszik korlátozni a bevándorlást és a migrációt), hanem Franciaország irányába tart majd. Erre viszont már nem vonatkozik a német-spanyol egyezmény. Ezt a megállapodást ezért nevezte viccnek a német ellenzéki párt, a szabaddemokrata FDP politikusa, Alexander Graf Lambsdorff.

S hogy miért nem vonatkozik az egyezmény másokra? Nyilvánvaló, hogy a németeknek is egy PR-fogásra volt szükségük. Berlinben (pontosabban: Münchenben) is valójában a bajor-osztrák határ fontos. A korábbi bajor kormányfő, Horst Seehofer jelenleg ugyanis német szövetségi belügyminiszter. Seehofer bajor pártja, a CSU pedig ősszel tartományi választásokra készül és a helyben erősödő, idegenellenes AfD-vel versengve igyekszik a bevándorlást visszafogni. (Legalább látszatintézkedések szintjén.)

Mindeközben egy spanyol lap szerint a Spanyolországot és Marokkót elválasztó tengeren is nap mint nap menekülteket mentenek ki a hatóságok a vízből. Sőt Marokkóban is fokozódik a helyzet: júliusban Ceutában (egy spanyol enklávéban) a marokkói oldalon összegyűlt menekültek áttörték a kerítést, és a spanyol rendőrséggel ütköztek meg. Marokkó közben állítólag számos migránst a déli határára deportált, hogy megfékezze a népvándorlást, ami a területén át zajlik.

Spanyolország pedig éppen a héten utasított ki 116 migránst, akik behatoltak az Afrikában lévő, Marokkó területébe beékelődő spanyol enklávéba, Ceutába. A kiutasítás egy 1992-ben kötött egyezményre hivatkozva hajtották végre a spanyol hatóságok. A hírek szerint a migránsok egy része megtámadta a spanyol rendőröket. Olyan vegyi anyagot dobtak a rendfenntartókra, amely hét rendőrnek égési sérüléseket okozott

A marokkói menekültútvonal, amely Spanyolorzságon át vezet Franciaország és Németország felé azután került előtérbe, hogy  a balkáni út gyakorlatilag lezárult – elsősorban a szlovén, a horvát és a magyar határvédelmi intézkedések, illetve a törökökkel kötött európai egyezmények miatt. Az olaszok pedig az új jobboldali kormány alatt keményebben lépnek fel, így a Líbiából a Földközi-tengeren át vezető út is jelentősen kockázatosabbá vált.

A hírek szerint emiatt óriásira nőtt a halálozás a tengeri menekültek körében: míg korábban 1:43-hoz volt az esélye, hogy valaki életét veszítse a Földközi-tengeren, most ez a ráta 1:17-re nőtt, azaz

két és félszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki belefullad a tengerbe, vagy szomjan hal egy csónakban. 

Marokkó kulcsállam lett

Az ENSZ menekültügyi szervezete, az UNHCR szerint 1500 ember tűnt el vagy vesztette életét az idén a Földközi-tengeren. Erről a spanyol El Pais írt, felidézve, hogy a tengeren már „működik” az új olasz kormány politikája: a menekülteket mentő hajók nem sietnek olyan elánnal a Líbia felől érkező csónakok segítségére, mint korábban, és nemrégiben például egy 150 főt szállító vízi jármű sorsa vált kétségessé.

A Spiegel szerint is Marokkó vált most kulcsállammá az európai bevándorlás szempontjából. Éppen ezért Rabat európai segélyekre, milliós nagyságrendű támogatásokra számít a válság kezelésében. A nemzetközi migrációs szervezet jelentése szerint az év eleje óta 24 ezer ember jutott át Marokkóból Spanyolországba a Földközi-tengeren át. Ez háromszor akkora tömeg, mint a tavalyi év hasonló időszakában regisztrált menekültek száma.

Vagyis már nem a Líbiából Olaszországba vezető tengeri út a „legnépszerűbb”. Ugyanakkor a marokkói-spanyol vízi út sem veszélytelen, noha van olyan pont, ahol a két ország közötti távolság 14 kilométerre csökken a tengeren. Idei adatok szerint eddig háromszázan fulladtak bele a spanyol-marokkói tengerszakaszon a vízbe.

A migráció hajtóereje azonban nem látszik lankadni: a nyugat-afrikai Maliban például továbbra is óriási a feszültség, az elnökválasztás miatt erőszak tört ki az országban. Így a Maliból Marokkón át Európába tartók száma is ismét emelkedni kezdett.

Marokkó és Tunézia idén júniusban már 55 millió eurót kapott az Európai Uniótól a válság kezelésére. Közben Marokkóban is pattanásig feszült a helyzet: az emelkedő árak, a munkanélküliség és a korrupció ellen az ország több pontján is demonstráltak az emberek, a gazdasági és pénzügyminisztert ezért VI. Mohamed király gyorsan menesztette is. A menekültek között így egyre több a marokkói származású. Az innen érkezők száma az Ibériai-félszigeten megháromszorozódott idén a Spiegel információi szerint.

Látható, hogy a spanyol kormány szinte megoldhatatlan feladatokkal kénytelen szembenézni. Ám nemcsak passzívan szemléli a történteket, a baloldali kormány nyár elején bejelentette, hogy exhumáltatni akarja a néhai diktátort, Francót, az erről szóló rendeletet a kormány már jóvá is hagyta. A fasiszta jellegű diktatúra idején az ország élén álló politikus-tábornok mauzóleumát pedig inkább az áldozatokra emlékeztető mementóvá alakítanák át a szocialisták. Emiatt is zajlik a polémia most Madridban. Mindez mutatja: vitából nincs hiány, megoldásból viszont egyelőre kevés van. Pedro Sánchez mindenesetre nem látszik meghátrálni a konfliktusok elől.

Kiemelt kép: Guglielmo Mangiapane / SOS Méditerranée/ EPA / MTI