Magyar idő szerint szerdán kora délután először és utoljára álltak a média rendelkezésére a thaiföldi barlangból kimentett gyerekek. Az újságírók a sajtótájékoztató előtt több mint száz kérdést adtak le, ezeket pedig pszichiáterek olvasták át, hogy megbizonyosodjanak róla, nem zaklatják-e fel a fiúkat.
Az esemény kezdetén egy ápoló arról beszélt, hogy a gyerekek ereje újra a régi, és már nagyon várják, hogy házi ételt fogyasszanak. Mentális állapotuk elég jó, így visszatérhetnek a normális életbe. Egy pszichológus hozzátette, hogy a fiúk szófogadók voltak a kórházban.
Ezután Dul, az egyetlen angolul beszélő fiú emlékezett vissza a pillanatokra, amikor a brit búvárok rájuk találtak. Elmesélte, beszélni hallott valakit, de nem akart hinni a fülének. Amikor egyikük felbukott a víz felszínére, rájuk köszönt, és meglepődött, hogy nem thaiföldi volt. A búvár azt mondta, ez egy csodálatos pillanat, mire Dul közölte, rendben vannak. Eközben az edző és a csapat többi tagja sürgette a fiút, hogy fordítson, ő pedig türelemre intett mindenkit.
A gyerek elmondta a búvárnak, hogy régóta bent vannak a barlangban, és hogy az agyuk nagyon lassan forog már, és éhesek is.
A világbajnokság döntőjét már a kórházból nézhették, a legtöbben Franciaországnak szurkoltak.
A tréner azzal nyugtatta eleinte a fiúkat, hogy kötelek segítségével akár ki is tudnak majd jutni.
Ake szerint a gyerekek elsőre ki akarták ásni magukat a barlangból.
Azt mondtam neki, hogy ne féljenek, mert a vízszint holnapra lejjebb megy majd. Láttuk, hogy a falakból csöpög a víz, ezért a vízforrás közelében maradtunk. Ekkor még nem féltünk, mert azt hittük, hogy amint a víz felszívódik a barlangból és valaki megment minket.
Hozzátette, a víz tiszta volt, és mivel nem volt ételük, csak ittak.
Úgy gondolták, hogy kell másik kijáratnak is lenni a barlangból, ezért még mélyebbre mentek. Eközben tovább nőtt a vízszint, úgy három méteresre. Azt nem hallották, hogy kint esik-e az eső. Eközben próbálták beásni magukat egy biztonságos helyre.
A fiúk dámajátékkal ütötték el az időt odalent. Egy haditengerésztől kikaptak, aki a barlang királyának neveztek el.
Sokkolta őket, amikor megtudták, hogy egy búvár elhunyt a mentőakcióban.
Bűnösnek éreztük magunkat a halála miatt
– mondta az edző.
Több gyereknek az az álma, hogy profi focista legyen, de öten is arról beszéltek, hogy szívesen lennének haditengerészek.
Elmondásuk szerint nem versenyeztek egymással, hogy ki hagyja el legelőször a barlangot. Az edző azzal viccelődött, úgy döntötték el, ki megy hamarabb, hogy lakik legtávolabb a barlangtól. A valóságban viszont azon múlott, ki vállalkozott a feladatra. Igazából annyira közel kerültek egymáshoz a mélyben, hogy senki nem sietett kifele.
