Ennek az állításnak a bizonyításához nem kell mást tennünk, mint megnézni azokat a politikai konfliktusokat az európai kontinensen, amelyekben a törésvonal a migráció. Több ilyen konfliktus is van ugyanis, ráadásul egyszerre.
Kezdjük Németországgal
Angela Merkel épp a szakadék szélén táncol. A kancellár talán még soha nem volt ennyire közel a bukáshoz a három ciklusa alatt, ameddig Németország kancellára volt. Az egészben az az érdekes, hogy nem a hagyományos értelemben vett politikai ellenfeleinek, hanem fő szövetségesének köszönheti ezt.
A bajor Keresztényszociális Unió a Merkel-féle Kereszténydemokrata Unió testvérpártja. A hagyományos felosztás szerint a bajoroknál a CDU nem indít jelölteket, itt a CSU indul, cserébe a CSU marad regionális párt, és Németország többi szövetségi tartományában nem végez politikai tevékenységet. Ez a több évtizedes gyakorlat borulhat most fel, a következménye pedig nagyon messzire vezethet.
A CSU-t a legutóbbi választáson nagyon megviselte, hogy Merkel nyíltan kiállt amellett, hogy a nyitott határok Európa alapértékeit jelentik. Az Alternatíva Németország (AfD) pont azokban a keleti tartományokban erősödött meg nagyon, ahol a CSU is indul. Októberben Bajorországban választások lesznek, amit a jelenlegi felmérések szerint a CSU akár el is bukhat. Ezért kénytelenek minél keményebbek lenni menekültügyben.
A vita odáig fajult, hogy a CDU egyik vezetője és Merkel belügyminisztere, Horst Seehofer komplett követeléscsomagot adott le a kancellárnak, azzal fenyegetőzve, hogy ha nem fogadják el minden részletét, akkor szétszakad a pártszövetség. Merkel a problémát magára húzta, ezért a konfliktus már nemcsak a nyitott határokról szól, hanem arról, hogy ki legyen Németország kancellárja.
A CSU retteg a szélsőjobb megerősödésétől, ezért egyre keményebb vonalat visz a menekültkérdésben. De itt is hamar kiderülhet, hogy a választást nem a szél, hanem a közép nyeri meg, mert a CDU megfenyegette őket azzal, hogy ha felbomlik a pártszövetség, akkor külön indulnak Bajorországban. Ha viszont a CSU átváltozik egy Merkeléktől jobbra tartó országos párttá, annak könnyen lehet az a vége, hogy baloldali kormány irányítja majd Németországot.
Fotó: Marc Müller/MTI/EPA
A második konfliktus
Németország és Olaszország igényei között van. Mindkét országban komoly politikai változások voltak. Merkelt a korábban említett helyzet fenyegeti, Olaszországban pedig új, az eddigieknél radikálisabb kormány van, egy újfasiszta belügyminiszterrel, aki elődeinél sokkal hangosabban követeli a menekültkérdés megoldását.
Ha a menekültválságot nézzük, Németország alapvető érdeke az, hogy a másodlagos migrációt visszaszorítsák. Így nevezik azt, amikor egy menekült regisztrál valamelyik uniós tagországban, de továbbmegy egy másikba. Ez leginkább a skandináv országokat és Németországot érinti, mert a legtöbben ide utaznak tovább. Olaszország érdeke viszont pont az, hogy a másodlagos migrációra ne szülessen megoldás. Onnan ugyanis elsősorban elmennek a partra szálló menekültek, más tagországból pedig nem érkeznek. Az tehát, ami a német jobboldalt megnyugtatná, az olaszokat csak még jobban feldühítené.
Fotó: Francesco Ruta /MTI/EPA
A harmadik konfliktus
Az Európai Bizottság és az Európai Tanács között megy. Angela Merkel meghívására a hétvégén csonka csúcsot tartottak a migrációról, ahol 16 ország vezetője volt jelen. A meghívottak egy része csak úgy ment bele a csúcsba, hogy azt nem Berlin rendezi. Az Európai Bizottság beszállt a buliba, és megtartották a csúcsot.
Sőt, Martin Selmayr, az Európai Unió egyik leghatalmasabb embere, aki Jean-Claude Juncker bizottsági elnök jobbkezéből az Európai Bizottság főigazgatójává vált, úgy döntött, hogy ideje ennek a játéknak a szervezését magához ragadnia. Ezekről a csúcsokról elvileg csak a tagállamok vezetőit tömörítő tanács hozhat bármilyen megegyezést. Ezért a tanács diplomatái szóvá is tették, hogy ha előzőleg arról volt szó, hogy informális megállapodásokat kötnek, miért lobogtatnak konkrét írott határozatokat a tagállamok és a bizottság elnökének nevével. Ebből a határozatból egyébként elég kevés dologban sikerült megegyezni.
Fotó: Patrick Seeger / MTI / EPA
Az külön érdekes, hogy miért pont most történik ez az egész. A menekültválság 2015-ben még komoly probléma volt, hiszen több mint egymillió ember érkezett Európába. De 2017-ben már csak kétszázezer, és idén ennél is kevesebb jöhet. A menekültválságnak nagyrészt vége, mégis most kezdték el a szavazók, és ezzel párhuzamosan a politikusok igényelni a határozott és gyors megoldást.
A megoldás egyik része az lehet, ha két-, vagy háromoldalú megállapodásokat kötnek. Angela Merkel ennek a legnagyobb proponense jelenleg, és Emmanuel Macronnal már sikerült is megállapodnia arról, hogy Franciaország visszafogadja a másodlagos migrációval Németországba került menekülteket. A közös megoldásról egyébként nagyrészt Magyarország és Lengyelország miatt kellett letenni, mert a magyarok egyetlen menekültet se hajlandóak befogadni, így pedig nem is lehet velük tárgyalni.
Fotó: Clemens Bilan / EPA / MTI
Pedig Orbán Viktor egyik ötlete be is kerülhet az Európai Tanács tervezetébe, amivel a hétvégi nagy csúcsra készülnek. A minicsúcs után az Európai Bizottság, ismét csak a hatalmi ágak közötti harc miatt, este kilenckor küldött egy e-mailt a tanács felé, amelyben azt kérik, hogy vegyék bele a hétvégi csúcs tervezett szövegébe azokat a megállapításokat is, amelyek a minicsúcson születtek.
Ezek között van egy olyan is, amelyet bizonyos formában már Orbán is szorgalmazott. A javaslat olyan régiós kiszállási állomásokat hozna létre, ahol a menekültek beadhatják a kérelmeiket, és az EU el tudja dönteni, hogy valódi menekültekről vagy gazdasági migránsokról van szó. A tervezett helyszínek között ott van Albánia és Tunézia is, de annyi biztos, hogy az ENSZ Menekültügyi Bizottságával közösen kellene őket megvalósítani.
Az nagy kérdés, hogy ebből a tervből születik-e valami, annyi viszont biztos, hogy ez a csúcs az eddigi legkomolyabb esély arra, hogy valamilyen megoldás szülessen a menekültválság kezelésére és a migráció okozta politikai bombák hatástalanítására. Soha annyira nem voltak rákényszerítve Európa vezetői a megoldásra, mint most.
Kiemelt képünkön Angela Merkel német kancellár, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Emmanuel Macron francia államfő a német kormány vendégháza, a Berlin melletti mesebergi kastély erkélyén 2018. június 19-én, a német és a francia kormánynak a kastélyban tartott közös konzultációján. Fotó:Christian Bruna / EPA / MTI
