Külföld
dpatop - German Chancellor Angela Merkel arriving in an armored limousine to the Konrad Adenauer House - the CDU's headquarters - for the session of the CDU's presidium in Berlin, Germany, 09 October 2017. The Union coalition's parties have agreed to a compromise in the dispute over refugees. Photo: Kay Nietfeld/dpa

Merkel nehéz helyzetben találhatja magát

24
Menyes Roland

2017. 10. 14. 17:18

Vereséggel felérő győzelme után egyre nehezebb Angela Merkel helyzete. Igaz ugyan, hogy a CDU és a CSU nagy nehezen alkut tudott kötni a két konzervatív erőt régóta megosztó, a bevándorlók évenkénti számára vonatkozó felső plafon kérdésében, a létrejött egyezség azonban hagy kívánni valót maga után, és nem feltétlenül biztosítja a kancellárnak a koalíciós tárgyalások sikeréhez elengedhetetlenül szükséges stabil hátországot.

Bajorországot a 2015-ös menekültáradattal járó nehézségek fokozottan érintették, nem csoda hát, hogy az ott élők nagy hányada alapvető fontosságúnak tartja egy hasonló krízis megelőzését. Horst Seehofer, a bajor CSU vezetője ezt érzékelve az utóbbi két év során több ízben kiállt a befogadható menekültek számának korlátozása mellett és megpróbálta Angela Merkelt rábírni arra, hogy állapítson meg egy kötelező felső határt – ezidáig sikertelenül.

Tény, hogy a CDU sem érdekelt a két évvel ezelőtt történtek megismétlődésében, olyan megegyezést viszont mostanáig nem volt hajlandó kötni, amely az általa képviselt erkölcsi értékekkel és az ország nemzetközi kötelezettségvállalásaival élesen szemben áll. A szeptember 24-i választás után azonban

a kancellár mozgástere beszűkült.

Az uniópártok történelmi mércével mérve siralmasan szerepeltek, ami csak azért nem kapott nagyobb médiafigyelmet, mert egyrészt a szociáldemokrata SPD még náluk is sokkal rosszabbul teljesített, másrészt a bevándorlóellenes AfD Bundestagba kerülése és harmadik erővé emelkedése minden másnál fontosabb fejleménynek tűnt. Pedig a mérsékelt konzervatív oldal ilyen mértékű meggyengülése hosszabb távon talán nagyobb jelentőséggel bír majd, mint az egyébként egységesnek semmi esetre sem tűnő szélsőségesek a német politika állóvizét hirtelen felkavaró sikere.

Berlin, 2017. szeptember 25.
A német parlamenti választásokon győztes Angela Merkel német kancellár, a Kereszténydemokrata Unió, a CDU elnöke sajtótájékoztatót tart a párt elnökségi ülését követően Berlinben 2017. szeptember 25-én, a választások másnapján. A CDU és a Keresztényszociális Unió, CSU alkotta jobbközép pártszövetség a szavazatok 33 százalékát szerezte meg, a legtöbb mandátumot biztosítva ezzel a szövetségi parlamentben. (MTI/EPA/Christian Bruna)
Merkelnek nincs oka ünnepelni
A német választás következtében előállt helyzettel senki sem lehet igazán elégedett. Elemzés.

A CDU és a CSU 1949 óta működik együtt szövetségi szinten, és alkot egy frakciót. Bár az 1970-es években egyszer már volt példa szakadással fenyegető összekülönbözésre, azóta az NSZK megalakulása idején még a demokratikus szempontból megbízhatatlannak tartott szociáldemokraták elleni hatékonyabb fellépés céljából létrehozott szövetség léte nem került komoly veszélybe.

A bevándorlás kérdése, illetve leginkább annak szabályozatlansága viszont fordulópontnak bizonyulhat.

Nem mintha a politikai paletta átalakulásában ez játszaná a legfontosabb szerepet – érdemes elgondolkodni azon, hogy az 1950-es évektől kezdve vendégmunkásnak érkező külföldiek millióinak hazájává váló Németországban miért az utóbbi évtizedben erősödnek ennyire fel az idegenellenes hangok —, de a kérdést érzelmi töltete és könnyű megragadhatósága alkalmassá teszi a politika és társadalom egymáshoz való viszonyában tapasztalható rendellenességek kifejezésére. Ez a „látványosság” azonban – ahogy ezt a hétfői gyűlés eredménye mutatja – nemcsak az elégedetleneket és a magukat meg nem értettnek érzőket jellemzi, hanem a konzervatív pártelitet is.

German Chancellor Angela Merkel and Bavarian Premier Horst Seehofer speaking to the press during a joint press conference in the Konrad Adenauer House - the CDU's headquarters - in Berlin, Germany, 09 October 2017. The Union coalition's parties have agreed to a compromise in the dispute over refugees. Photo: Kay Nietfeld/dpa
Seehofer és Merkel a megállapodás uán. Fotó: Kay Nietfeld/dpa

A létrejött megállapodásban ugyanis semmi új nincsen. Annyiban tényleg kompromisszum született, hogy a nagy felhajtás közepette „megszült” dokumentum sehol sem említi a CDU által elutasított „felső határ” kifejezést, míg a CSU által követelt kétszázezres szám mégis belekerült. A feltételek meghatározása viszont már arra enged következtetni, hogy a tárgyaló felek érvek helyett inkább nyelvi leleményekben mérték össze tudásukat. A „törekedni fogunk arra, hogy”, illetve a „normál esetben”, és más hasonló, a gyakorlatban nehezen számon kérhető kitételeket egy vitatott ügyet határozottan rendezni kívánó partnerek mindenesetre kerülnének. A „döntési és visszatoloncolási központok” létrehozása ugyan tényszerű intézkedés, de annyiban mégiscsak a látszat része, hogy célja a migrációval kapcsolatos negatív jelenségek társadalomtól való elszigetelése. Legalábbis átmenetileg, hiszen a befogadottak egy nap minden bizonnyal kikerülnek ezekből az intézményekből, és valószínűleg épp azokban a városi kerületekben fognak otthonra lelni, ahol az integráció sikertelensége és a szociális kirekesztettség már ma is látványosan jelen vannak.

Idejétmúlt vita?

Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a problémák, amelyeket a megegyezés orvosolni kíván, Merkel külpolitikai erőfeszítéseinek hála az utóbbi időben folyamatosan enyhültek. A kancellár a hosszú távú megoldást ugyanis a migráció csökkentésében, szabályozásában és megfelelő irányokba terelésében látja. Ennek egyik eszköze lehet, ha a Földközi-tengerrel határos afrikai államokkal a Törökország és az EU között létrejött egyezményhez hasonló szerződések születnek. Az együttműködés előremozdítása érdekében Merkel már augusztus végén fogadta a líbiai miniszterelnököt, majd elutazott az Emmanuel Macron által Párizsban szervezett menekültügyi csúcsra is, ahol Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Niger, Csád és Líbia képviselői állapodtak meg a valamilyen formában mindannyiukat érintő kérdések átmeneti kezeléséről.

LAMPEDUSA, ITALY - JUNE 10:  Refugees and migrants wait in a small wooden boat to be rescued by crewmembers from the Migrant Offshore Aid Station (MOAS) Phoenix vessel on June 10, 2017 off Lampedusa, Italy. An estimated 230,000 refugees and migrants will arrive in Italy this year as numbers of refugees and migrants attempting the dangerous central Mediterranean crossing from Libya to Italy continues to rise since the same time last year. So far this year more than 58,000 people have arrived in Italy and 1,569 people have died attempting the crossing. Libya continues to be the primary departure point for refugees and migrants taking the central Mediterranean route to Sicily. In an attempt to slow the flow of migrants, Italy recently signed a deal with Libya, Chad and Niger outlining a plan to increase border controls and add new reception centers in the African nations, which are key transit points for migrants heading to Italy. MOAS is a Malta based NGO dedicated to providing professional search-and-rescue assistance to refugees and migrants in distress at sea. Since the start of the year MOAS have rescued and assisted more than 4000 people and are currently patrolling and running rescue operations in international waters off the coast of Libya.  (Photo by Chris McGrath/Getty Images)
Az EU nem nézi karba tett kézzel a menekültáradatot
  Augusztus végén afféle migrációs minicsúcsra került sor Párizsban. A francia, spanyol, német olasz vezetők és az EU külpolitikai főképviselője

Nyilvánvaló, hogy a Németország és egyúttal Európa által tapasztalt nehézségekre nem létezik egyszerű megoldás, azok hosszú távon is csak akkor enyhíthetők, ha Európai Unió igyekszik a kibocsátó országok gazdasági és politika helyzetén javítani, illetve belső viszonyait is a változó körülményeknek megfelelően rendezi. Erre reflektálva a CDU és CSU megállapodása – nem meglepő – az egységes határvédelem, az egységes uniós menekültjog és -eljárás, valamint a dublini rendszer reformja mellett áll ki.

Kétes siker

A negatív felhangok ellenére tehát elmondható, hogy a kimódolt szöveg a két párt viszonyában egy, a körülmények megváltozása folytán életképessé váló egyezséget rögzít, homályossága és tartalmi kérdőjelei pedig kellő rugalmasságot biztosíthatnak Merkelnek a jövő héten elkezdődő koalíciós tárgyalások során. Legalábbis elméletben, a visszhangok ugyanis inkább negatívak, még a leendő kormányzati partnerek részéről is.

A zöldek véleménye szerint a megállapodás nem állja majd ki az idő próbáját, mivel formálisnak, semmi esetre sem tartalminak. Így ahelyett, hogy egységet mutatna, csak a CDU/CSU megosztottságát hangsúlyozza, ami a közeljövőben könnyen politikai cselekvőképtelenséghez vezethet. Cem Özdemir, a párt vezetője, a szócséplést a maga részéről elkerülendő kijelentette,

amennyiben lesz felső határ, a konzervatívokkal való kormányzati együttműködésnek nem látja esélyét.

A szabaddemokraták az úgynevezett Jamaica-koalícióban érdekelt harmadik félként azért visszafogottabban nyilatkoztak. Üdvözölték, hogy a CDU/CSU rendezni kívánja a bevándorlás kérdését, ugyanakkor a menekültek esetében már nem látták értelmét létszámmaximumnak, mivel véleményük szerint Németországnak továbbra is törődnie kell azokkal, akik a halál és a terror elől menekülnek.

Az AfD nem meglepő módon komoly kritikát fogalmazott meg, utalva arra, hogy a megállapodástól függetlenül a jelenleg tapasztalt menekültügyi káosz megmarad, az abban említett 200 000 fő pedig egyébként is önkényesen megállapított és túl magas. Emberi jogi aktivisták ezzel szemben arra hívták fel a figyelmet, hogy semmiféle felső határ nem egyeztethető össze az emberi jogi egyezményekkel és a családegyesítési törekvésekkel.

A figyelemre sem méltatott valóság

Eközben azonban senki sem beszél világosan, ami leginkább talán a menekültek és bevándorlók fogalmi összemosásánál érhető tetten. Míg az AfD-nek politikai számításból érdeke, hogy a két kategória között ne tegyen érdemi különbséget, a valódi megoldások után kutató mérsékelt pártok esetében már kevéssé érthető az egyértelműségre törekvés hiánya.

A társadalom elöregedése miatt ugyanis a német gazdaságnak egy nemrégiben közölt számítás szerint az elkövetkező negyven évben évente mintegy 300 ezer fős pótlólagos munkaerő-állományra lesz szüksége. Az egyre inkább fellángoló idegengyűlölet viszont hosszú távon épp a termelés zökkenőmentességének bevándorlás útján való biztosítása ellen hat.

Itt mutatkozik meg a merkeli politika hibája. A keleti tartományok elhanyagolása, a társadalmi egyenlőtlenségek és az integrációs problémák figyelmen kívül hagyása az elmúlt egy évtizedben már megágyaztak annak a közhangulatnak, ami a Willkommenskulturból való fokozatos kiábrándulással csak tovább erősödött.

Depresszió, düh és keserű retró maradt az NDK után
Nagyot nyert a német szélsőjobb a keletnémeteknél, akik fellázadtak. De miért szakadt ketté megint Németország?

A politika egyszerűen túl sokat várt el a társadalomtól – a civil szervezetek és az állampolgárok áldozatos munkája nélkül a 2015-ös menekültválság kezelése egyszerűen lehetetlen lett volna –, az azt ténylegesen foglakoztató kérdésekre viszont elfelejtett figyelni. A népszerűséget hajszoló és a konfliktusokat látványosan kerülő Merkelt pedig, aki a rossz nyelvek szerint általában nem elvek mentén, hanem az épp aktuális közvélemény-kutatásokra alapozva hoz döntést, mára az AfD képében utolérték politikai stratégiájának hosszú távú következményei.

Épp ezért állítható, hogy

a CDU/CSU-megállapodás semmiféle előrelépést nem jelent az uniópártok belső megosztottságát és népszerűségvesztését előidéző problémák megoldásában.

Seehoferen a bajor választók számon kérik majd, hogy az általa oly sokszor felemlegetett 200 000 fős határt sikerült-e Merkellel szemben érvényesítenie, ahhoz azonban, hogy a 2018-as tartományi választásokon az AfD ne szerepeljen jól, sokkal többet kellene tenni. A CSU elnöke a kötelező minimumot hozva időt nyert, de hogy mennyit, az kérdéses.

Hétfőn a koalíciós tárgyalások megindításáról szóló döntésben ugyanis – valószínűleg a zöldek említett álláspontjára tekintettel – nem jelöltek ki egyértelmű irányvonalat, így nem tudni, ezt az egyébként elég kényes megállapodást is meddig sikerül majd fenntartani. A zöldek és a szabaddemokraták mindenesetre kényszerhelyzetben vannak: elvhűnek kell mutatkozniuk, különben könnyen eljátsszák a választói bizalmat. Ezért lehet, hogy amennyiben egymásnak egyébként sokszor élesen ellentmondó elképzeléseiket nem sikerül kormányzati szinten elfogadtatniuk, hosszú távú érdekeiket figyelembe véve mégis inkább az ellenzékiséget választják. Így pedig Merkel a következő hónapokban igen nehéz helyzetben találhatja magát.

Nagykoalíció újra? Már nem is annyira elképzelhetetlen.

Menyes Roland

a szerző az Antall József Tudásközpont kutatója

(Kiemelt kép: Kay Nietfeld/dpa)

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Megszólalt Havas Henrik

Kommentek

Miniature figures near Bitcoin physical coin. Futures on Bitcoins increased by more than 20% after their American debut on the Chicago Cboe Futures Exchange.  (Photo by Manuel Romano/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.