Még el sem vonult Texas partvidékéről a Harvey hurrikán, már útban volt a Karib-szigetek, és Florida felé sokkal félelmetesebb nővére, Irma. Minden idők egyik, ha nem a legerősebb hurrikánja szerda hajnalban 300 km/h órás sebességgel ért partot a Szélcsendes-szigetekhez tartozó Barbudán, ahol az épületek 90 százalékát pusztította el, vagy rongálta meg.
Aztán letarolta a francia Saint-Martint és Saint-Barthélemyt, a brit Anguillát és a holland Saint Maartent, majd a Virgin-szigeteket és Puerto Ricót. Az ismert halálos áldozatok száma szeptember 8-án, pénteken, az esti órákban huszonhárom. A hurrikán ekkor a Bahamák fölött tombol, útban Florida felé, ahol várhatóan a szombatról vasárnapra virradó éjszaka fog lecsapni.
A délkeleti félsziget történetének legsúlyosabb természeti katasztrófájára készül. Az Irma szeme csütörtök éjjel a duplájára nőtt, a hurrikán szélesebbre hízott, mint az egész állam. Floridában és már a szomszédos Georgiában is megnyitottak az óvóhelyek, a partvidékekről egymillió ember kitelepítését kezdték meg, az autópályákon óriási a dugó.
A 23 éves Nótár Dániel két éve él az Florida északi partján fekvő Jacksonvilleben. Azt mondja, az egész városban érezhető a feszültség. Az ügyvédi irodában dolgozó fiú a barátaival nem kockáztat, ahogy a tavaly végül trópusi viharrá szelídült Matthewt, az Irmát is a szomszédos Georgiában, Atlantában vészelik át.
„A nagyjából egymilliós városban a boltok gyakorlatilag üresek, és nem lehet benzint venni. A hurrikánra csak azok tudtak rendesen felkészülni, akik már az első figyelmeztetésre elkezdtek bevásárolni tartós és kész élelmiszereket, vizet és generátorokat.
Azok vannak a legnagyobb veszélyben, akik a külső kisebb utcákban élnek, a belvárosi lakótömbök biztonságosabbak. Mi a belvárostól pár perces autóútra lakunk, kertes házban. Tavaly, amikor visszajöttünk a vihar után, a fák még álltak a környéken, de egy hétig még nem volt áram, ezért szállodába kellett költöznünk. Most nem tudjuk, hogy mire számítsunk, mert az Irma sokkal nagyobb és erősebb, bár sokan bizakodnak benne, hogy sokat szelídül majd, mire ideér.
Amerikában általában pozitívak és optimisták az emberek, de most elég vegyes a hangulat. Nem mindenki tudott rendesen felkészülni, vagy elmenni, de az emberek és a közösségek összedolgoznak. A Blue Jet légitársaság például nagyon kedvezményes áron vitte el azokat, akik nem akartak maradni.
A város északi részén sokan élnek lakókocsiparkokban, nekik biztos, hogy valahol máshol kell menedéket keresniük. Hozzánk közel, a University of Florida kampuszán megnyitott egy óvóhely, ahhoz azonban, hogy ott húzza meg magát az ember, dokumentumok kellenek. A szegényebb, leginkább veszélyeztetett környékeken pedig sokan vannak, akik illegálisan élnek az országban. Ők sajnos magukra lesznek utalva.
Közben a fiatalok hurrikánpartinak nevezett házibulikat szerveznek a közösségi portálokon. Vannak, akik csak nem fogják fel mennyire komoly a helyzet, mások meg nem akarják egyedül átvészelni a vihart.
Mi ma éjjel indulunk autóval, mert egyébként teljesen járhatatlanok az autópályák. Az út általában négy óra szokott lenni, nem tudom, most mennyi idő alatt érünk Atlantába.”
