Sok katonai lehetőségünk van, és az elnök mindegyikről tudni akart.
Ezzel a viszonylag erős mondattal indult el az amerikai-észak-koreai fenyegetőzés legújabb fordulója. A mondat James Mattis védelmi miniszter szájából hangzott el, és arra utalt, hogy Trump elnök összehívta a nemzetbiztonsági stábját, hogy áttekintsék, pontosan mit tudnak kezdeni az észak-koreai konfliktussal.
Gazdasági emberkedés
Trump a találkozó után azzal is fenyegetőzött, hogy minden olyan országgal beszünteti a kereskedelmi kapcsolatokat, amelyek Észak-Koreával üzletelnek. Ahogy azt már megírtuk, ez nyilvánvalóan nem fog megtörténni, hiszen Észak-Korea egyetlen jelentős gazdasági parnere Kína. És lehet, hogy Trump elégedetlen azzal, amit Kína tesz a konfliktus megoldásáért, de biztosan nem fog szakítani Amerika legnagyobb kereskedelmi partnerével és hitelezőjével.
Ezzel párhuzamosan Trump egy másik gazdasági pofonfába is beleszaladt. Az elnök a beiktatása óta folyamatosan azon dolgozik, hogy az Egyesült Államok összes külkereskedelmi megállapodását újratárgyalja. Meg akarta már csinálni a transzatlanti TTIP-vel és az amerikai NAFTA-val is. És pont az észak-koreai konfliktus közepén találta ki, hogy itt az ideje újratárgyalni a gazdasági kapcsolatokat Dél-Koreával is. Ennek jelenleg sok értelme nem lenne, és valószínűleg el is halasztják az egészet, mert Trump nem szeretné elveszteni az egyik legfontosabb szövetségesét a térségben.
De térjünk vissza a nemzetbiztonsági találkozóra. Az előzménye az, hogy Észak-Korea kedden minden eddiginél nagyobb kísérleti atomrobbantást hajtott végre a föld alatt. A robbanás (azt állítják, hidrogénbomba volt) a dél-koreai időjárási ügynökség szerint olyan erejű volt, hogy Kínában és Oroszországban is házak ablakai rezegtek bele. Ez az első atomrobbantás-gyakorlat Észak-Koreában, amióta Donald Trump lett az elnök, és a mostani sokkal nagyobb volt azoknál, amelyeket Barack Obama elnöksége alatt hajtottak végre.
Katonai emberkedés
Először érdemes megnézni, egészen pontosan hogy is állnak egymáshoz képest felkészültségben a felek. Mivel Észak-Korea kifejezetten szegény ország, azt gondolnánk, hogy a világ egyetlen szuperhatalma nyilvánvalóan agyonnyomja haderőben. És agyon is nyomná, ha ebben a konfliktusban lenne bármilyen szerepe a reguláris haderőnek, és nem csak filozófiai kérdés lenne az atomfegyverekről.
Atomfegyverekben viszont a két ország nagyjából ugyanott tart, ha csak ezt a konfliktust nézzük. Persze, az Egyesült Államoknak körülbelül ezer atomtöltete van, Észak-Koreának pedig körülbelül hat.
Támadóképességek szempontjából az Egyesült Államok tart előrébb, állítja a NATO főparancsnoka, és nyilván ez takarja azt a különbséget is, ami a hat és az ezer robbanótöltet között van. De James Stavridis admirális szerint közben védelmi képességekben elmaradnak Észak-Korea mögött. Joshua Pollack, a Nonproliferation Review nevű szaklap főszerkesztője szerint folyamatosan alulbecsüljük Észak-Korea képességeit, Tom Karako, a CSIS szakértője pedig azt mondja, hogy Észak-Korea gyorsabban fejleszti a támadóképességeit, mint a NATO a védelmit. Karako szerint ennek ellenére valódi esély van rá, hogy működne a védelem.
De hogy is néz ki az Egyesült Államok védelmi képessége egy észak-koreai atomtámadás ellen most?
Az Egyesült Államoknak van egy olyan rakétavédelmi rendszere, ami működésben kicsit hasonló az izraeli Vaskupolához. A rendszer elvileg időben észleli az Észak-Koreából érkező rakétákat, és a levegőben le tudja szedni azokat. A helyzet viszont az, hogy ez a rendszer jelenleg csak 55 százalékos hatékonysággal működik, annyira nehéz elkapni egy rakétát a levegőben.
A jelenlegi állapotok szerint az Egyesült Államoknak
Most 36 ilyen elfogórakéta létezik, és az Egyesült Államok hat darab olyan Észak-Koreai rakétáról tud, amelyek el tudnak juttatni egy nukleáris robbanófejet az Egyesült Államokig. Mivel az elfogórendszer nem tökéletes, eleve úgy számolnak, hogy hat amerikai rakéta kell egy észak-koreai rakéta elfogására. Ennek a jövőben az a veszélye, hogy az Egyesült Államoknak sokkal nagyobb ütemben kell termelnie az ilyen rakétákat, mint Észak-Koreának a sajátjait. Így Amerika folyamatosan egyre inkább visszaesik majd a védekezésben.
Más megoldások
Ráadásul abban sem lehet igazán bízni, hogy egy kibertámadással szabotálni lehetne a koreai kilövőállomásokat. Ennek az a nagyon egyszerű akadálya, hogy Észak-Korea gyakorlatilag nincs fent az interneten. Így igazából egyetlen mód marad arra, hogy az Egyesült Államok védekezzen egy koreai atomcsapás ellen: a kibertámadások, a különleges alakulatok és a rakétavédelem folyamatos fejlesztése, miközben óvatos diplomáciával megpróbálják leszerelni a fenyegetést.
Észak-Korea nem véletlenül fenyegetőzik folyamatosan kísérleti atomrobbantásokkal. Ez az egyetlen módja annak, hogy az Egyesült Államok ne pusztítsa el Kim Dzsongun rezsimjét. Az Észak-Koreával kapcsolatos egyetlen nemzetközi visszatartóerő jelenleg az, hogy Phenjan bármikor képes emberek tízmillióit megölni Dél-Koreában. És amíg erre képes, addig lehetetlen megtámadni.
Racionális őrület
Ráadásul minél látványosabban támadják az országot, annál látványosabban fognak atombombákat tesztelni és fenyegetőzni. A fenyegetőzés egyrészt valódi lehetőséget ad arra, hogy finomítsák a technológiájukat, másrészt folyamatosan egyre kiszámíthatatlanabbnak és ijesztőbbnek tűnnek tőle.
Észak-Korea azután eszkalálta a fenyegetését, hogy egy olyan elnök került hatalomra az Egyesült Államokban, aki hangosan, létezésében fenyegette Észak-Koreát. Valószínűleg ugyanígy fog felgyorsulni Irán atomprogramja is.
Az atombombák használatának filozófiája önmagában megérne egy külön cikket. Az atombomba tényleg a végső fegyver és a végső elrettentő erő, de igazából senkinek nem áll érdekében, hogy használja. Az áll érdekében, hogy legyen, és hogy folyamatos nyomás alatt lehessen vele tartani azokat, akiknek szintén van.
Sem Észak-Koreának, sem az Egyesült Államoknak nem érdeke, hogy kirobbanjon az atomháború. Az viszont mindkettőnek érdeke, hogy minél hangosabban fenyegetőzzön vele. A jelenlegi konfliktus a gyakorlatban egy autópálya, ahol egymással szembe száguld két kamion, és egyik sem akarja előbb elrántani a kormányt. Az egyetlen megoldás továbbra is az lehet, ha a nagy fenyegetőzés közben valódi és titkos tárgyalások is zajlanak.
