Szinte mindenkit nagy meglepetésként ért, hogy Donald Trump amerikai elnök csütörtök este parancsot adott egy szíriai repülőtér elleni rakétatámadásra, válaszul a pár nappal korábban történt, 87 halálos áldozatot követelő ideggáztámadásra. De senki nem döbbent meg annyira, mint a Trump megválasztását leghangosabban támogató, populista, globalizmusellenes és nacionalista jobboldal tagjai, akik nem győzték hangsúlyozni, mennyire csalódottak, és mennyire becsapva érzik magukat.
Leszállnak a Trump-vonatról
Donald Trump az elnökválasztási kampány idején még támadta a gyakorlatot, hogy az Egyesült Államok külföldi konfliktusokba avatkozik be. „Nem lehetünk a világ csendőre” – jelentette ki például egészen konkrétan a Hillary Clinton demokrata elnökjelölttel folytatott televíziós viták egyikén. És arról beszélt: az amerikai kormánynak inkább a belföldi problémákkal kellene foglalkoznia.
Sőt 2013-ban, amikor a szíriai kormányerők ugyanúgy, mint most, ideggázt vetettek be, Trump arra szólította fel elődjét, Barack Obamát, hogy ne avatkozzon be Szíriában. „Mit nyernénk Szíria bombázásból a még több adósságot és egy hosszú konfliktust leszámítva?” – kérdezte.
„Hivatalos is leszálltam a Trump-vonatról” – írta Paul Joseph Watson, a Trump mellett hangosan kiálló Infowars weboldal szerkesztője több százezer Twitter-követőjének. „Úgy tűnik, Trump mégsem Putyin bábja”, hanem az amerikai kormányzatot a háttérből irányító „deep state” és a beavatkozás-párti neokonzervatívok bábja – jelentette ki Watson.
Hasonlóan reagált az ismert amerikai jobboldali megmondóember, Ann Coulter is, aki közölte: „Azok, akik azt akarták, hogy beavatkozzunk a Közel-Keleten, a másik jelöltre szavaztak”. A Trumpra csak, mint „apucira” hivatkozó Milo Yiannopoulos mesterprovokátor pedig Facebook-oldalán írta: „Minden gyerek életében eljön a nap, amikor apucija keserű csalódást okoz neki.”
A Nagy-Britannia Európai Unióból való kiválásáért folytatott kampányt vezető Nigel Farage, aki egyike volt Trump leglelkesebb külföldi támogatóinak közölte, hogy „nagyon meglepte” a Szíria ellen intézett amerikai rakétatámadás híre. A francia nacionalisták vezetője, Marine Le Pen szintén „erősen elítélte” a „szörnyű” támadást a szíriai repülőtér ellen.
De nem csak az „alternatív jobboldalként” emlegetett politikai irányzat neves képviselői akadtak ki. A Trump megválasztását nyíltan támogató Breitbart (aminek volt vezetője, Stephen Bannon jelenleg főstratégaként dolgozik Trump mellett a Fehér Házban) kommentelői is döbbent csalódottsággal figyelték a történéseket. A rakétatámadásokról szóló cikk alatt olvasható több mint 47 ezer komment között egymás után érkeztek az értetlenkedő bejegyzések. „Trumpnak magyarázatot kell adnia. Nem ezért szavaztam rá” – írta egyikük. „Azt mondanám, 90 százalékunk nem ezért szavazott rá” – válaszolta rá egy másik kommentelő.
A Trump nethuszárainak gyűjtőhelyének számító 4chan politikai fórumain és a Reddit trumpos oldalán is egymás érték az értetlenkedő, dühös hozzászólások a csalódott Trump-támogatóktól „Ez volt az egyik fő ok, amiért nem Clintonra szavaztam” – írta egyikük. És többen is felvetették, hogy a szíriai bombázásnak pont azok az emberek örülnek igazán, akikkel Trump még a választási kampány alatt szembeszállt.
Akik örülnek pont azok, akiket a Trump-rajongók utálnak
Elsőként ott van mindjárt Hillary Clinton, aki alig pár órával az amerikai légi csapásokról szóló bejelentése előtt egy New York-i eseményen a szíriai légierő elleni támadás mellett állt ki. „Ki kell lőni (Bassár el-Aszad szíriai elnök) repülőtereit és megakadályozni, hogy ártatlan embereket tudjon bombázni és szaringázt dobni rájuk” – jelentette ki Clinton. És több magas rangú demokrata képviselő és szenátor is támogatta a Szíria ellen intézett amerikai támadást, bár többen is bírálták, hogy az akcióhoz nem kérték a kongresszus áldását.
A washingtoni politikai elit ellen lázadó Trump-rajongókat az is rossz érzéssel töltötte el, hogy a az elnököt a legélesebben kritizáló republikánus politikusok is támogatták a rakétatámadásokat. Köztük volt többek közt John McCain arizonai szenátor, és Lindsey Graham dél-karolinai szenátor, akik már régóta szorgalmazták az amerikai katonai szerepvállalást Szíriában, valamint Marco Rubio floridai szenátor, Trump egyik ellenfele az elnökválasztáson.
Váratlan volt, de nem hirtelen ötlet
A Szíria elleni támadásról szóló döntés nagyon váratlan volt Trump részéről, felvetve a kérdést, hogy miért is történt ez 180 fokos fordulat. Trump újságírók előtt azt mondta, hogy „az a támadás a gyerekek ellen nagy hatással volt” rá, és azzal a szíriai kormány átlépett egy olyan határt, amit már nem lehetett tétlenül nézi. És az amerikai elnök emberei is azt nyilatkozták, hogy a televíziókban bemutatott felvételek hatására döntött úgy Trump, hogy katonai erővel kell reagálnia az Egyesült Államoknak.
Ez így egy hirtelen, egyik pillanatról a másikra hozott döntésnek tűnik, ami miatt rögtön felmerült annak a lehetősége, hogy Trumpnak valami egészen más oka volt a beavatkozásra. Esetleg a támadással csak el akarja terelni a figyelmet a munkatársai orosz kapcsolatait vizsgáló nyomozásokról. Vagy csak azt a demokraták által előszeretettel hangoztatott támadást akarja kivédeni az oroszokat felbőszítő bombázással, hogy ő csak Vlagyimir Putyin orosz elnök bábja.
De az is felmerült, hogy a beavatkozással mindössze népszerűségi indexét akarja feltornászni, ami történelmi mélységekben van. Trump öt éve még pontosan ezzel vádolta meg Obamát, amikor egy Twitter-üzenetben kijelentette: „Most, hogy Obama mélyrepülésben van a felmérésekben, figyeljétek meg, hogy támadást indít Líbia és Irán ellen.” Ezt a feltevést erősíti a CBS News hétfőn nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatása, amely szerint az amerikaiak 57 százaléka támogatja a Szíria elleni légicsapásokat. És annak hatására 43 százalékra emelkedett elégedettségi indexe, főleg a független szavazóknak köszönhetően.
Azonban a váratlannak tűnő döntés nem volt teljesen előzmények nélküli, és nem egyik napról a másikra született meg. A CNN a szíriai támadás után számolt be egy újságírók és Trump között decemberben zajlott, eredetileg „off the record” beszélgetésről, amin a hírtelevízió szerint egyértelművé vált, Trump már akkor más fényben nézte a szíriai konfliktust, mint a választási kampány alatt.
Az akkor még csak megválasztott elnöknek számító Trump a CNN cikke szerint „holokausztként” jellemezte a szíriai civilek elleni támadásokat, és az Egyesült Államok morális szerepéről, és felelősségéről beszélt. Már akkor jelezve, hogy eltávolodhat a kampány alatt hangoztatott be nem avatkozás elvétől.
A Szíria elleni amerikai támadásról szóló döntés ugyanakkor jól mutatja, hogy Trump egyre inkább hallgat mérsékelt tanácsadóira, a Stephen Bannon körében lévő nacionalista, globalizációellenes, az Egyesült Államokat első helyre rakó emberek helyett. Trump a Washington Times információi szerint sokkal jobban figyel a körülötte dolgozó tábornokokra, mint ahogy azt Obama tette.
Köztük leginkább H.R. McMaster nemzetbiztonsági tanácsadóra, akinek egy nappal a szíriai támadásról szóló bejelentés előtt sikerült elérnie, hogy az általa irányított nemzetbiztonsági tanácsból kikerüljön Bannon. A Politicónak nyilatkozó külpolitikai szakértők is megállapították, hogy elnökként Trump egyre inkább a megszokott, hagyományos hozzáállással közelít a külpolitikához, köszönhetően McMaster kinevezésének, és már alig van nyoma a kampány alatt hangoztatott elveknek.
És ez pontosan az, amit Trump leghangosabb rajongói a legjobban fognak utálni.
