Michael Moore nem arról híres, hogy átgondolt, semleges, távolságtartó, analitikus, racionális elme lenne. Most sem volt az. Trump győzelme után írt egy ötpontos teendőlistát, hogy mit is kellene most tennie minden liberálisnak.
Íme a visszafogott javaslatcsomag összefoglalva:
- Átvenni a hatalmat a Demokrata Párt felett és visszaadni a népnek. Szégyenletesen cserbenhagytak minket.
- Minden szakértőt és közvélemény-kutatót ki kell rúgni, mert nem engedték el a narratíváikat és nem voltak hajlandóak bevallani, hogy mi történik. Most azt mondják, hogy fogjunk össze és gyógyítsuk be a sebeket, de el kell őket hallgattatni.
- Minden olyan demokrata képviselőt, aki nem azzal kelt másnap fel, hogy mindenáron ellenálljon a republikánusoknak, ahogy ők álltak ellen Obamának nyolc évig, félre kell állítani, hogy olyanok vegyék át a helyüket, akik tenni is hajlandóak a gonoszság és az őrület ellen.
- Mindenki, aki úgy érzi, hogy sokkolva és lebénítva áll, hagyja abba. Amit valójában mondani akarnak, az az, hogy buborékban éltek és nem vették tudomásul, mi történik. Amerikaiak millióit hagyta magára minden politikai párt, és a düh, hogy bosszút álljanak, csak folyamatosan nőtt. Erre jött egy TV-sztár, akinek az volt a terve, hogy minden pártot kirúg a hatalomból. Soha nem volt vicc. Csak erősebb lett tőle, hogy viccként kezelték.
- Mindenkinek el kell mondanod, hogy HILLARY CLINTON SZEREZTE A SZAVAZATOK TÖBBSÉGÉT és az amerikaiak többsége őt akarta. Csak azért lett ő elnök, mert egy idejétmúlt, 18-ik századi ötlet, mint az elektori kollégium lehetővé tette.
A teljes posztot itt lehet elolvasni:
Egyébként Moore a szokásához híven ismét iszonyatosan demagóg, hiszen nem csak a szakértők, ő sem volt vele tisztában, hogy ennyien fognak Trumpra szavazni. És pontosan az a viselkedés sodorta amerikaiak millióit Trump ölébe, amit most ő javasol. Az ignoráns, nagyképű, lenéző liberalizmus.
A szavazatok többségének megszerzése és a választás elvesztése pedig nem egy kifejezetten meglepő dolog, már a negyedik elnöknél fordul elő. És azt az 0,1 százalékot, amivel Clinton többet kapott, nem sorolnánk az erős győzelmek közé.
