A pokolnál is borzalmasabb gyerekkora volt egy most 24 éves ausztrál nőnek, akit 15 éven át erőszakolt és terrorizált az apja, az anya teljes beleegyezésével.
A szülők tanárok és sportedzők voltak, kifelé mintaszülőknek tűntek. A bántalmazott lányukat is küldték sportversenyekre. A mögöttes szörnyűségekről évtizedeken át senki nem tudhatott. A nő – akinek nevét személyiségi jogi megfontolásból nem hozták nyilvánosságra – ötéves volt, amikor anyja kórházban volt, apja pedig ezt kihasználva először bement a szobájába, és megerőszakolta. Ekkor kezdődött a másfél évtizeden át tartó szexuális, fizikai és érzelmi terror.
Volt, hogy az apa megkötözte lányát és egy tyúkketrecbe zárta, vagy víz alá szorította, láncfűrésszel fenyegette. Előfordult, hogy a kislánynak hangyabolyban kellett állnia, erőspaprikát kellett ennie, majd a saját hányását.
Az apám úgy bánt velem, hogy azt hittem, meg fogok halni. Az anyám nem állította meg őt, és nem védett meg engem. A gyermekkorom elveszett, és soha nem fogom visszakapni
– mondta a nő a bíróságon.
A most 59 éves apát 48, az 51 éves anyát 16 év börtönre ítélték. A bíró az ítélethirdetéskor arról beszélt, hogy gyermeküket kiskorától kezdve úgy nevelték, mintha az, ami vele történik, normális lenne. Felidézte, hogy az anya volt az, aki nyolcéves kislányának utasításokat adott, hogyan elégítse ki erőszaktevő apját.
14 éves volt a lány, amikor az apja aggódni kezdett, hogy teherbe eshetett. Azt mondta neki: „új edzésmódszert” talált ki, és medicinlabdával dobálta a lány hasát. A férfi meg is fenyegette, hogy megöli, ha elmondja bárkinek, mi történik vele. Közölte vele:
Ez senkire nem tartozik. A tulajdonom vagy.
A lány 17 évesen öngyilkos próbált lenni. Pszichiátriára került, és amikor kikerült onnan, szülei nem engedték, hogy visszajárjon a kezelésekre és bevegye a neki felírt gyógyszert. A következő évben megint kórházba került, apja rángatta haza.
Hogy merészelnél bárkinek beszélni? Hazug vagy
– szegezte neki.
Végül a nő öt évvel ezelőtt feljelentést tett a rendőrségen, de a szülőket csak két évvel később tartóztatták le.
Az áldozat a bíróságon arról beszélt, hogy most sem képes normális életet élni.
Az egész gyerekkorom azzal telt, hogy igyekeztem túlélni és kielégíteni az apám igényeit, hogy ne legyen dühös
– mondta, hozzátéve, hogy egész hátralevő élete azzal fog telni, hogy megpróbálja maga mögött hagyni, ami történt vele. (The Washington Post)
