Néhány hónappal ezelőtt megjelent cikkünkben nagy vonalakban már bemutattuk az észak-koreai droggyártást, melyre a diktatúra természetesen a kemény valutához – jórészt amerikai dollárhoz – jutás egyik eszközeként tekint, de arról is beszéltünk, hogy néhány évvel ezelőtt a droglaborok kémikusai felállították saját metamfetamingyárakat, a már ismert feketepiaci utakon pedig megkezdték annak terítését az elképesztően szegény országban, valamint Kínában. A Dél-Koreába átszökött északiak elmondása szerint egyes városokban akár a népesség négyötöde is használta már a szert, a North Korea Review egy 2013-as tanulmánya szerint pedig a használók 40%-a már egyenesen függőnek számít.
Így nem is annyira meglepő, hogy a phenjani építésvezetők az elmúlt hónapokban rászoktak arra, hogy a kommunista országban egyszerűen csak jég néven ismert kristályos metamfetaminnal segítik az egyszerű munkásokat a lehetetlenül szoros építési határidők betartásában.
De miért kell bekábóztatni a kisembert?
Az észak-koreai hivatalnokok óriási nyomást helyeznek az építőiparra, hiszen a minimum hatvan magasháznak, valamint egy hetven emeletes felhőkarcolónak még a hideg beállta előtt el kell készülnie. A kristály meth növeli a terelhetőség határát, és a néhány órás hatása alatt a használó egyáltalán nem érzi magát fáradtnak, így egy 12-16 órás munkanap óriási tempóban, játszi könnyedséggel küzdhető le.
A munkások természetesen ezt nem igazán nézik jó szemmel, de természetesen nincs túl sok esélyük a rendszerrel szemben. Véleményüket az egyre magasabbra törő falakra fújt graffitikben osztják meg, melyek közt olyan példákat is találunk, mint
vagy épp
A hasonló feliratok elhelyezése persze komoly bűnnek számít, ígya hatóságok a környező lakosságtól, illetve a munkásoktól is kézírásmintákat vettek, hogy azok alapján azonosítsák az elkövetőt – akire minden bizonnyal szomorú sors vár majd egy Isten háta mögötti táborban.
