Végleg megszüntette a nyomozást Amerika első repülőgép-eltérítési ügyében az FBI. A kriminalisztika történetének egyik legrejtélyesebb bűntényéről csak annyit lehet biztosan tudni, hogy egy Dan Cooper álnevet használó férfi követte el. De lehet, még ez sem egészen így van.
A szövetségi nyomozóiroda seattlei irodája kedden emailben jelentette be, hogy pontot tesznek “a szervezet történetének leghosszabb és legkimerítőbb nyomozása végére”. Azt írják, itt az ideje, hogy más, még lezáratlan ügyekre koncentráljanak. A bizonyítékokat megőrzik az iroda washingtoni központjában, de további tippeket nem kérnek, az esetleges nyomravezetőktől. Hacsak valakinek nem kerül valahogy birtokába Cooper ejtőernyője, vagy a pénz, amit elrabolt. De ez aligha fog megtörténni.
A gépeltérítés
A hálaadást megelőző napon, 1971. november 24-én, egy negyvenes évei közepén járó, kreolos arcszínű, sötét napszemüveget viselő férfi, készpénzért vett egy húszdolláros jegyet a Northwest Orient Airlines Portlandből Seattle-be tartó járatára, Dan Cooper névre. Később egy gépelési hiba miatt, a D.B. Cooper név került be az egyik újságba, ami aztán ráragadt az ügyre.
A férfi a repülőgép hátsó részében ült. A felszállás után nem sokkal egy kézzel írt cetlit nyújtott át a légiutas-kísérőnek, amin ennyi állt:
„Kisasszony, bomba van nálam, és szeretném, ha most leülne mellém.”
Megmutatta a nőnek az aktatáskáját, amiben valóban volt egy bombának látszó tárgy. A férfi 200 ezer dollárt követelt, és négy ejtőernyőt. Az összeg, mai árfolyamon 1,2 millió dollárt, vagyis majd 340 millió forintot ért. A túszul ejtett gép a terv szerint landolt a Seattle-Tacoma Nemzetközi reptéren, ahol Cooper megkapta a pénzt és az ernyőket, cserébe pedig elengedett 36 utast.
A gépet megtankolták, és újra felszállt. Alacsonyan, 3000 méteren repült a nevadai Reno felé. A gépeltérítő pontos utasításokat adott pilótának az irányról, a sebességről, és a magasságról is. Aztán Washington állam délkeleti részének áthatolhatatlan erdőségei fölött kiugrott a gép hátsó ajtaján. Nem látta senki, soha többé.
Három kötegnyi rongyos dollár
Kilenc évvel később, 1980-ban egy fiú három kötegnyi, viharvert húszdollárost talált a Columbia-folyó partján. Összesen hatezer dollár volt: a bankjegyek szériaszáma alapján Cooper pénze. Ez volt az összes nyom az ügyben.
Az évek során az FBI és önjelölt, amatőr nyomozók is számos teóriát vázoltak fel a rablásról, D.B. Cooper valódi személyazonosságáról, és sorsáról. Az alapot minden esetben egy megmagyarázhatatlannak tűnő vagyon, vagy egy elhagyott ejtőernyő felbukkanása jelentette, illetve az, ha felbukkant egy arc az FBI adatbázisában, amelyik hasonlított D.B. Cooper fantomképére. Végül egyik sem bizonyult valósnak.
Teóriák
Teljesen véletlenül, a nyomozás lezárásáról szóló bejelentéssel szinte egy időben, a History Channel levetített egy filmet a rablásról, illetve az utóéletéről. A filmkészítők azt állítják, minden valószínűség szerint sikerült D.B. Cooper nyomára bukkanniuk, egy most 72 éves, kaliforniai férfi személyében.
Robert W. Rackstraw vietnámi veterán, aki ejtőernyős kiképzést is kapott, ráadásul 1978-ban, miután a hatóságok illegális robbanószereket találtak egy általa bérelt raktárban, a nyomozók a géprablással kapcsolatban is kihallgatták. Csakhogy Rackstraw végig tagadta, hogy ő lett volna D. B. Copper, és 1979-ben már az FBI sem gyanúsította ezzel. A nyomozóiroda nem is kommentálta a friss dokumentumfilmet. Rackstraw volt ügyvédje, Dennis Roberts viszont azt nyilatkozta, hogy ez a gyanúsítás a legnagyobb hülyeség, amit életében hallott.
Legutóbb a 2011-es, negyvenedik évforduló irányított nagyobb figyelmet az ügyre. Egy oklahomai nő például akkor kereste meg az FBI-t azzal, hogy egy azóta meghalt nagybácsikája váratlanul, komolyabb sérülésekkel küszködve jelent meg náluk a rablás évében, a hálaadási vacsorán.
Egy csapat, aminek a seattlei Burke Múzeum egyik paleontológusa is tagja volt, titániumrészecskéket fedezett fel a gépeltérítő felcsíptethető nyakkendőjén. Ebből arra következtettek, hogy Cooper egy vegyipari nagyvállalatnál dolgozhatott, vagy egy olyan cégnél, amelyik titániumot állított elő.
Ugyanabban az évben jelent meg Goeffrey Gray, Skyjack: The Hunt for D.B. Cooper (Légi rablás: Vadászat D.B. Cooperre) című könyve, amelyik sok, az üggyel kapcsolatos teóriát feldolgoz. Az egyik legbizarrabb szerint a rabló valójában egy transznemű szerelő, aki Washington államban élt.
Gray szerint, az utóbbi évek legígéretesebb nyomait amatőrök találták. A Chicagói Egyetem egyik tudományos illusztrátora például úgy gondolja, hogy az álnév nem véletlenszerű. Dan Cooper eredetileg egy régi, francia képregény főhőse, a kanadai légierő egyik tesztpilótája volt.
„A D.B. Coopert övező rajongást nem az FBI nyomozása tartotta életben, hanem a tény, hogy valaki képes volt végrehajtani valamit, amivel nem csak a közvélemény figyelmét irányította magára, de némi rejtélyt is csempészett a hétköznapokba” – véli Gray.
(abc News)
