Gary Johnson egykori új-mexikói kormányzót választotta meg elnökjelöltjének vasárnap az amerikai Libertariánus Párt a floridai Orlandóban tartott gyűlésén – jelentette a helyi sajtó. A társadalmi kérdésekben liberális, a gazdaságpolitikai kérdésekben pedig konzervatív értékrendet valló párt reményei szerint Johnsonnal az élen
Az előző, 2012-es elnökválasztáson Johnson a párt történetének legjobb eredményét érte el, amikor több mint egymillióan szavaztak rá a libertariánusok jelöltjeként. Idén minden lehetőségük megvan arra, hogy még több szavazatot nyerjenek el, köszönhetően annak, hogy a republikánusok és a demokraták jelöltje is rendkívül népszerűtlen.
Az NBC/Wall Street Journal egy hete közzétett felmérése szerint a választók 47 százaléka fontolná meg, hogy egy harmadik jelöltre adja le szavazatát, ha Clinton és Trump lesz a két nagy párt elnökjelöltje. Két másik közvélemény-kutatásban (Fox News, Moring Consult) pedig a válaszadók tíz százaléka mondta, hogy Johnsonra szavazna, míg a Monmouth Egyetem felmérésben 11 százalékot ért el az Új-Mexikót még republikánusként kormányzó politikus.
Johnsonnak csak akkor lenne igazán nagy esélye egy jó szereplésre, ha részt vehetne az elnökjelöltek vitáján. Ahhoz azonban az kell, hogy öt különböző közvélemény-kutatásban is elérje a 15 százalékos támogatottságot. Ennek elérésére erőteljes kampányt kellene folytatnia, amihez pedig leginkább egy dologra lesz szükséges: pénzre. Alelnökjelöltjét pontosan ezt a szempontot figyelembe véve választotta ki.
A libertariánusok egy részének ellenállása ellenére Johnson egy másik egykori republikánus kormányzót, Bill Weldet vette maga mellé alelnökjelöltnek, akinek legnagyobb erőssége a kampányadományok gyűjtése. Az erősen demokrata Massachusetts államot 1991-től 1997-ig vezető Weld (akit 1994-ben a szavazatok 71 százalékával választottak újra) 2012-ben Mitt Romney republikánus elnökjelölt számára szervezett adománygyűjtéseket.
Ő igazán szereti ezt csinálni, és jók a kapcsolatai. Én utálom az adománygyűjtéseket, és kapcsolataim sincsenek
– magyarázta Johnson a Politicónak, hogy – egyebek mellett – miért éppen Weldet választotta alelnökjelöltjének. Reményeik szerint sikerül elérniük sok olyan republikánust, akiknek nem tetszik, hogy Trump lett a Republikánus Párt elnökjelöltje, és helyette inkább a két sikeres republikánus kormányzót támogatnák.
Emellett külső politikai csoportok támogatására is számíthatnak. Ed Crane, a Cato Intézet alapítója a Politicónak elmondta: kész újra munkába állítania PurplePAC nevű szervezetét, hogy több millió dollárral támogassák a libertariánus jelölteket.
Azt egyelőre nem lehet tudni, hogy a libertariánus jelöltek mennyire fogják felbolygatni az elnökválasztást, aminek megnyerésére a párt leglelkesebb támogatói sem számítanak. A legoptimistább becslések szerint talán sikerül egy államban nyerniük (ami utoljára 1968-ban sikerült egy 3. jelöltnek, George Wallace-nak), vagy sikerült olyan sok szavazatot szerezniük, amivel befolyásolhatják az elnökválasztás kimenetelét – ahogy azt Ross Perot és Ralph Nader tette.
A libertariánusok leginkább arra használhatják fel az eléjük tárult lehetőséget, hogy komoly politikai szereplővé tegyék a Libertariánus Pártot. Hogy az ne csak egyike a számtalan kis amerikai pártnak, hanem egyenrangú ellenfele a demokratáknak és a republikánusoknak.
