A múlt héten teljesen felborult Törökország amúgy sem stabil politikai élete. Az ország (inkább) Európa-barát miniszterelnöke, Ahmed Davutoglu gyakorlatilag lemondott posztjáról, miután egy hatalmi harcban alulmaradt Erdogan elnökkel szemben.
Ez, amellett, hogy Törökországban hatalmas felfordulást okozott, veszélybe sodorta az Európai Unióval kötött megállapodást is a menekültek cseréjéről és arról, hogy Törökország nem engedi tovább az Európába tartó menekülteket.
Kezdjük az elején. Az EU-val kötött megállapodásnak török kormányzati körökben igazából egy erős támogatója volt: Davutoglu. Ő volt az, aki a menekültcsere-programot átnyomta a török vezetésen, és ő tárgyalt az unióval is. Azzal, hogy lemondott, az EU elvesztette a felé leginkább rokonszenvvel forduló török politikust.
Pedig a törökök épp kezdtek eredményeket elérni. Az Európai Bizottság közölte, hogy jóváhagyja az unióba utazó törökök vízummentességét, amiről még a program tárgyalásai alatt megegyeztek. Persze, ennek vannak feltételei. Meg kellett volna például változtatni azt a terrorellenes törvényt, amelyre hivatkozva Erdogan szeret újságírókat bíróság elé állítani.
Davutoglu lemondása után Erdogan szinte azonnal kiállt és közölte, hogy
Az EU azt mondja, a vízummentességért változtassátok meg a terrorellenes törvényeket. Én erre azt mondom, elnézést, de menjetek a saját utatokon és mi is megyünk a mienken.
Erdogan látványosan nem szeretne engedni az unió nyomásának, hogy változtassák meg a törvényt. Pedig a török elnök teljesítménye miatt egyre jobban aggódik mindenki Európában. Erdogan célja nem titkoltan az, hogy prezidenciális rendszert vezessen be Törökországban, sokkal nagyobb elnöki autoritással.
![Az unió és Törökország egymás felé száguld az autópályán, és senki nem akar fékezni 1 Fotó: Europress/AFP/Adem Altan](http://24.hu/app/uploads/2016/05/torok_.jpg)
Recep Tayyip Elrohan
Az EU sokáig egyáltalán nem tudott mit kezdeni a menekültválsággal. A törökökkel kötött megállapodás is egy ilyen kényszerkezelés, amellyel szeretnék megakadályozni a menekültek kontrollálatlan áramlását az unióba. A program egyébként arról szól, hogy az EU kicserélheti a területére illegálisan belépett menekülteket olyan Törökországban várakozó menekültekre, akik menedékjogot kapnának nálunk. Cserébe Törökország megakadályozza, hogy az ott várakozó hárommillió ember elinduljon Európa felé.
A program egy elkeseredett kezdeményezés, ami igazán nem is jó, meg nem is működik, de egyszerűen nincs más megoldás. Ezt pedig a törökök is tudják, akik eddig arra használták az EU lekötelezettségét, hogy a menekültek hátán másszanak közelebb az uniós tagsághoz.
Erdogan tudja, hogy a program felmondása hatalmas csapás lenne az EU-nak, ezért fenyeget vele. Azzal, hogy a határvádelmünket kiszerveztük a törököknek, erős fegyvert adtunk a kezükbe, amivel zsarolhatnak minket.
Csak azért barátkozunk, Merkel
Közben Európán belül is megvannak a program ellenségei. Sőt, inkább ellenségei vannak, mint barátai. A menekültcserét igazán csak Angela Merkel és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke támogatta. Rengetegen kritizálják viszont azért, hogy megalkuszunk egy leendő diktátorral azért, hogy megvédjen minket a Szíriából ideáramló menekültektől. Ráadásul az EU eddig úgy csinált, mintha a programért cserébe simán elnézné azt, amit Erdogan a szólás- és sajtószabadsággal és a kurdokkal csinál.
Erdogan egyszer azt mondta nekem, számára a demokrácia olyan, mint egy busz. Ha odaér, ahova szeretné, majd leszáll róla.
Így írta le Barack Obamának a jordán király Erdogant, és ennél nincs is jobb idézet arra, hogy megértsük, milyen politikus is a török elnök.
De nem minden jó lap van Erdogan kezében. A vízummentesség nagyon népszerű Törökországban. Rengeteg török él vagy dolgozik az Európai Unióban, az ő életüket pedig jelentősen megnehezíti, hogy hónapokat kell várniuk a vízumra, hogy beutazhassanak vagy családot látogassanak. Erdogan nehezen húzhatná meg azt, hogy lemond a vízummentességről, miközben pont ő szeretne népszavazást tartani arról, hogy Törökország legyen prezidenciális rendszerű állam. Ha a vízummentességet elveszi a törököktől, akkor ők sem fogják csak úgy a kezébe adni a hatalmat.
Ráadásul Erdogan csak addig zsarolhatja az uniót, amíg annak nincs más lehetősége arra, hogy a menekültválságot kezelje. Ezért az elmúlt egy hétben nekiálltak új megoldást kitalálni.
![Az unió és Törökország egymás felé száguld az autópályán, és senki nem akar fékezni 2 Fotó: Europress/Getty Images/Guido Bergmann](http://24.hu/app/uploads/2016/05/merkel_.jpg)
Török a görögből
A B-terv még az A-tervnél is rosszabbul hangzik. A lényege az, hogy ha Görögország úgyis az elesés szélén áll, akkor lökjük hanyatt. A görögök nagyon nehezen tudják kezelni a rengeteg menekültet, akik az országba érkeznek, miközben a többi tagállam jelentéktelen számú menedékkérőt venne át tőlük.
Így nem kellene elosztani az ide érkező menekülteket. A görög szigetek, ahol a menekültek partra szállnak, átalakulnának tartós menekültszállásokká, így az ide érkezők nem is érnék el a kontinens talaját. Itt döntenének a sorsukról. Ezzel a törökök kezéből kivennék a legerősebb fegyvert.
Az ötlettel csak egy baj van. A török csereprogramot csak akkor fogja elfogadni az Európai Parlament, ha azt hiszik, hogy tényleg ez az utolsó lehetséges megoldás. Ezért velük azt kell elhitetni, hogy a B-terv nem működhet, miközben Erdogannal elhitetik ennek az ellenkezőjét. Elég kemény meccsek előtt áll az unió.