A kísérlet kezdete után három hónappal a gépek közül hét ért célba: egy elveszett, kettőt az országhatárokon koboztak el, kettő továbbra is a céljuk felé tartó menekültek tulajdonában van, három pedig gazdájukkal együtt tűnt el.
A #RefugeeCameras nevet kapott projekttel McElvaney egy merőben új szemszögből – az Európába érkezőkéből – szerette volna bemutatni az eddigi legjobban dokumentált történelmi eseményt, a menekültválságot, de lehetőséget is akart biztosítani, hogy fotókon át dokumentálhassák útjukat új hazájuk felé.
Az Izmirből indult férfi a Görögországhoz tartozó Chios szigetére tartott. Ma Berlinben él.
Úton Izmirből Európa felé
A túlterhelt csónakokban ötven-hatvan emberrel utaznak együtt
Chioshoz közeledve egy görög halászhajó kapitánya mutatja nekik az irányt egy biztonságos öböl felé
A hajó két utasa
Az Izmirből indult Hamza barátjával, Abdulmonemmel együtt használta a gépet. Mindketten egy névtelen görög szigeten értek partot. Hamza ma Münchenben, Abdulmonem pedig Rostock közelében él.
Csuromvizes kisfiú a kavicsos tengerparton, röviddel a szárazföld elérése után
Az emberek egymást segítik ki a csónakokból. Önkéntesek nincsenek a környéken.
Hamza két kisfiúval
Miután elhagyták a partot, egy közeli falu felé vették az irányt. Ruháikból továbbra is csavarni lehet a vizet, víztartalékuk pedig igen szűkös.
A városa megszállása miatt szülőföldjét elhagyó fiú Leszbosz szigetén, a Moria regisztrációs táborban kapta meg a fényképezőgépét. Az ISIS mindent elvett tőle, még barátnőjét is. A gyermekeket megölték, a nőket pedig megerőszakolták. Családja továbbra is Irakban él, a fiú viszont útlevele elvesztése után elindult Európa felé, hiszen a jazidi kisebbség tagjaként nem sok esélye maradt a túlélésre. Ma a németországi Hildesheimben él.
Az apró tűz körül melegedő csoport utolsó ruháit és szemetet éget, mivel a nedves fa nem kapott lángra, a buszra pedig nem szállhatnak fel.
Tömött vonatból kinéző menekültek, valahol Macedóniában. Az ajtók egész úton nyitva maradtak.
Szerbiában egy időre megálltak, hogy a környező erdőkben ehető bogyókat, vagy ételt keressenek. Sokan ezen a ponton már teljesen felélték utolsó tartalékaikat.
A Leszbosz szigetén megismert fiú örült, hogy csatlakozhat a projekthez, de nem készített túl sok fotót. Bátyjával, Hasemmel együtt utazott, ma mindketten a németországi Verdenben élnek.
Hasem és Amer a leszboszi Mytillini kikötöjében, háttérben egy óriási komppal, ami a menekülteket és a turistákat szállítja Athénba.
Túlzsúfolt vonat Németországban
Az Aleppóból érkezett matematikatanár az Athénból Idomenibe tartó buszon kapta meg a gépet. Feleségével és fiával, Kerimmel együtt utazott.
Diáb felesége és fia Idomeni bejárata előtt
Németország felé tartva a kisfiú barátokat is szerzett
Egy macedóniai átmeneti szálláson, plédekbe burkolózva
Átmeneti szálláson, valószínűleg Németországban
Diábhoz hasonlóan az Iránból Szaid is az Athénból Idomenibe tartó buszon kapta meg a fényképezőgépét. A férfinak azért kellett elhagynia a hazáját, mert korábban áttért a kereszténységre, és emiatt könnyen bebörtönözhették, vagy akár meg is ölhették volna. Útja kalandos volt: ahhoz, hogy átjusson a macedón-német határon, afgánnak vallotta magát, hiszen irániak 2015 november 17. óta nem kelhetnek át a Balkánon. Németországban aztán tisztázta a helyzetet, ma pedig Hanauban él.
Egy szír apa gyermekével együtt alszik az Idomenibe tartó buszon
A hatóságok papírokat osztanak, melyekkel a menekültek átkelhetnek Macedónián. A hibás, vagy hiányos dokumentumok miatt engedélyt nem kapott családoknak a határ görög oldalán kellett maradniuk.
Egy önkéntes kisgyerekeket szórakoztat a horvét-szlován határnál létrehozott ideiglenes táborok egyikében
A vonat mosdójának ajtaja előtt ülő emberek a Macedóniából Szerbiába tartó vonaton, melyre a 25 eurós (7800 forintos) jegy megváltása után szállhattak fel