A németek az élen járnak az Európába érkező bevándorlók befogadásában, így nem csoda, hogy az ország életében érezhető változások keletkeztek az elmúlt hónapokban. Őslakosok és nemrég beköltözöttek beszéltek a New York Timesnak a tapasztalataikról.
Ann-Kathrin Mogge, 29, Kassel
Ann német, párja viszont szíriai származású, aki tavaly októberben érkezett az országba. Mindketten egy menekülttáborban dolgoznak, itt találkoztak. “Sosem hittem volna, hogy valaha beleszerethetek valakibe, aki szerint nem a Moss Icon a valaha létezett legjobb punk banda” – mondta Ann, akinek a szülei ugyan találkoztak a párjával, de nem igazán érzik át kapcsolatuk természetét, hiszen az apja mélyen konzervatív beállítottságú. A szülők egy kis faluban laknak, és az apa rettenetesen fél attól, hogy mind Németország, mind Európa elveszti majd ősi örökségét, miután az “idegenek lerohanják a kontinenst” és veszélybe sodorják a “keresztény Európát”.
Aithar Oubari, 23, Aachen
Aithar 4,5 éve érkezett Szíriából tanulni, még akkor, amikor a szírai lázadások elkezdődtek. Úgy gondolja, a bevándorlók jobb életet teremthetnek itt, elvileg. Ez a kulcsszó szerinte, hiszen ha a bevándorlók nem akarnak beilleszkedni, semmi sem fog működni. A szíriai diák úgy érzi, az érkezők üdvözlése idővel gyengülni és a helyi lakosok hangulata változni fog. Mint minden bevándorló, ő is fél ettől a változástól, hiszen ők vannak jelenleg a rivaldafényben, és bármi amit csinálnak befolyásolja a közvéleményt.
Hamza Jarjanazi, 26, Berlin
Hamza szíriai újságíró, aki 10 hónapja érkezett Berlinbe. Azt mondja, Berlin ideális hely arra, hogy új életet kezdjen. Jelenleg két újságba is ír, németül tanul, miközben az angolját is folyamatosan fejleszti. A kollégáit fantasztikus embereknek tartja és a főnöke olyan neki, mint egy mentor. Az, hogy továbbra is itt dolgozzon, Hamza álma.
Andrew Hammel, 47, Düsseldorf
Andrew szerint a kívülállók nem értik, hogy a 2015-ben Németországba érkezők legnagyobb része nem is bevándorló. Több százezer ember használta ki a nyitott határokat és érkeztek olyan országokból, mint Albánia, Marokkó vagy akár India. Ők nem aktivisták vagy újságírók, hanem egyszerű emberek, akik nem vágynak másra, mint egy jobban fizető állásra.
Mohannad Alshaar, 25, Berlin
Mohannad 25 éves, Szíriából érkezett és orvosbiológiai mérnökként dolgozik. Tavaly nyár végén érkezett az országba és csak nagylelkű emberekkel találkozott itt, akik örömmel üdvözölték. Nem tudja, hogy Németország-e a legjobb hely arra, hogy új életet kezdjen, abban viszont biztos, hogy Szíria elhagyása nem választás volt, hanem élet-halál kérdés.
Niia Nikolova, 29, Köln
Niia gyerekkora egy részét Németországban töltötte, így úgy beszél, mintha idevalósi lenne, pedig igazából Bulgáriából származik. Az emberek, akiket itt ismer nyitottak és elfogadóak, de tudja, hogy főleg az idősebb generáció előítéletekkel rendelkezik a Kelet-Európából érkezetekkel szemben. Sokszor hallja, hogy túl sok román és bolgár van már az országban, sokszor alig hiszik el, hogy igazából bolgár. Ha hivatalnokokkal vagy rendőrökkel kell beszélnie, inkább a kanadai angolját veszi elő, hiszen nem akarja, hogy az elkövetett apró nyelvtani hibák miatt rögtön elővetessék vele az iratait.
(NYT)
