Négy éve megy folyamatosan a polgárháború Szíriában. Megpróbáljuk most a lehető legegyszerűbben elmagyarázni, mi történik, kik állnak egymással szemben és mi lehet a következménye annak, hogy Putyin beleállt a konfliktusba.
Az ENSZ hetvenedik közgyűlésén Vlagyimir Putyin elmondott egy beszédet, amiben közölte, hogy fel fog lépni Szíriában az Iszlám Állam ellen. Az akciót másnap el is kezdte. Nem volt meglepő, Oroszország jó ideje fegyvereket mozgósított Szíria felé.
Négyek
Csakhogy Putyin nem az Iszlám Állam ellen lépett fel Szíriában. A szír polgárháborúban három, vagy ha úgy vesszük, négy oldal harcol egymás ellen. A síita Asszád-kormány áll az egyik oldalon. Ők Oroszország régi szövetségesei, és nem sokkal kevésbé kegyetlen rezsim, mint az Iszlám Államé. Ők a második csoport. Szunniták, kegyetlenek, mindenki ismeri őket.
A harmadik csoport sokkal nehezebben behatárolható. Ide tartozik gyakorlatilag mindenki, aki nem a másik két csoporthoz. Itt van az FSA (Free Syrian Army), ami leginkább a szír hadseregből dezertált katonákból áll, a Jaysh al-Fateh (Hódító Hadsereg), ami a szíriai iszlamista lázadókból áll, köztük a Jabhat al-Nusrából, az Al-Kaida helyi ágából is, és ide tartozik csilliárdnyi apró felkelőcsoport, akiket szinte lehetetlen egységes frontként kezelni, de egyszerre harcolnak a két másik csoport, az Asszád-rezsim és az Iszlám Állam ellen.
Negyedikként pedig ott vannak a kurdok, akik mindenki ellen, de elsősorban a saját országukért harcolnak. Mármint azért, hogy egyáltalán legyen nekik ilyen.
Nem az Iszlám Állam ellen
Vlagyimir Putyin valójában nem az Iszlám Állam ellen harcol, hanem a független felkelők csoportja ellen. Az Iszlám Állam kevésbé jelent ugyanis veszélyt Oroszország igazi szövetségesére, az Asszád-kormányra. Putyin elsődleges célja, hogy megerősítse Asszádot pozíciójában és odavágjon azoknak, akik meg szeretnék buktatni. Az Iszlám Államot Asszád kormánya megtűri, a felkelőket viszont folyamatosan lövik. Ahogy most már az oroszok is.
Az orosz haderő szerdán Homsz közelében intézett légicsapásokat. Nem sokkal korábban egy lap egy térképet hozott le, amelyen Homszot az Iszlám Állam felügyelete alá sorolják. Az igazság viszont az, hogy Homsznak köze sincsen most az Iszlám Államhoz. A várost – ahogy az a lenti térképen remekül látszik – az Asszád-rezsim és a Hezbollah tartja éppen, de erősen fenyegeti északról az FSA. Putyin pedig pont az FSA-t bombázta le, majd később azt mondta, az Iszlám Államot bombázta.
Szergej Lavrov külügyminiszter külön kijelentette, hogy semmi alapja nincs annak, hogy ők a felkelőket lőtték volna. Az ukrán konfliktus óta viszont többször kiderült, hogy annak sincs sok alapja, amit Szergej Lavrov mond.
De miért áll érdekében Putyinnak megvédeni Asszádot? Oroszországnak mostanra nagyon kevés külföldi szövetségese maradt. Ezek közül talán Irán és Szíria a legfontosabb. Most viszont az történik, hogy Irán kezdi kitúrni Oroszországot Szíriából. Oroszországgal ellentétben Irán ugyanis katonákkal is segíti a polgárháborút, sőt, gakorlatilag megvívja azt Asszád helyett. Az Irán által fizetett Hezbollah segít tartani egy csomó olyan területet, amit a kormány egyedül nem tudna. Irán egyre fontosabb a nemzetközi politikában, Oroszország pedig egyre kevésbé.
Bármi lehet
Az Egyesült Államok jó ideje tehetetlenséggel szemléli a szíriai helyzetet. De mégis kit kéne támogatniuk? A gyilkos Asszád-rezsimet, az Iszlám Államot, vagy az Al-Kaida helyi szervezetét és más helyi iszlamista csoportokat? Eddig az utóbbit tették, még ha nem is teljesen direkten. Inkább csak légicsapásokkal gyengítették valamennyire az Iszlám Államot, amit a kurd haderő tudott kihasználni.
Még az is lehet, hogy az orosz fellépés végleg bekergeti Amerikát a felkelők mögé, bár ez sem valószínű. Nem biztos, hogy bárki meg merne kockáztatni egy olyan helyzetet, ahol orosz gépek bombázhatnának amerikai katonákat. A gyakorlatban ez még nehezebbé teszi bármelyik nyugati kormánynak, hogy katonákat küldjön Szíriába. Az is lehet, hogy az USA végül Asszád mögé fog beállni, de ez sem nagyon valószínű.
A legvalószínűbb, hogy semmi nem változik. Az orosz haderő kicsi, és ugyan Washingtonban és Európában is imádják Putyint stratégiai géniuszként ábrázolni, a külpolitikája többnyire inkább kapkodós és elhamarkodott. A mostani szíriai orosz haderő önmagában sok mindenre nem képes, ráadásul Oroszország földrajzi okok miatt nehezen tudna még több katonát küldeni Szíriába.
