Ezt George Tenet, a CIA 1996 és 204 közötti igazgatója ki is használta. Engedélyezte több kegyetlen kínzási módszer alkalmazását, és kötelezte az ügynökség orvosait, hogy végig felügyeljék a vallatásokat. Ezek közé tartozott a „waterboarding” nevű módszer is, amit a CIA saját orvosai fejlesztettek ki: a foglyot kikötik egy asztalra, az arcára egy kendőt terítenek, majd vízzel öntik le, ezáltal fulladást szimulálva, ahányszor a fogvatartott levegőt próbál venni.
A dokumentum napvilágra kerülése felveti a kérdést: hogyan lehetséges, hogy alkalmazhatták „fejlett vallatási módszernek” nevezett kínzásaikat az alanyok beleegyezése nélkül, annak ellenére, hogy a szabályzatuk ezt megtiltotta? Orvosok és emberi jogi képviselők egyaránt egyetértenek a CIA szabályrendszerével, és megfelel az orvosi gyakorlatban elfogadottaknak. Azonban Tenet CIA-ja ezen szabályokat figyelmen kívül hagyhatta és hagyta is.
Az ügynökség meg is erősítette, hogy ez a dokumentum már életben volt, amikor a kérdéses kínzások történtek. Egy őr úgy vélte, a dokumentum alapján még a kísérletezés alapfogalmaihoz is hozzányúltak, hogy bebiztosíthassák a kínzások folytatását.
Beleegyezés nélkül
Az 1987-es keltű dokumentumhoz az ACLU (American Civil Liberties Union) a szabad információáramlásra hivatkozva jutott hozzá, majd megosztotta a Guardiannel. Azért hozták létre, hogy az 1970-es visszaéléseket követő törvényhozások utáni helyzetet tisztázza az ügynökség felé. Az irat szerint a kísérletezéssel kapcsolatos előírások alappillére az alany „tájékozott beleegyezése”. Ez az, amitől eltekintett Tenet irányítása alatt az ügynökség, annak ellenére, hogy ezzel nemzetközi és amerikai törvényeket is sértett.
Szakértők szerint a dokumentumban szereplő irányelvek jó képet adnak arról, hogy a CIA mit tart orvosi kutatásai határának. Ezt a határt azonban át is lépte az ügynökség a 9/11-et követő vallatási programjában. Véleményük szerint nehéz összeegyeztetni orvosok jelenlétét a kínzásokon a CIA „tájékozott beleegyezés” szabályával, de az orvosi gyakorlatban elfogadottakkal is. Ennek ellenére az orvosok komoly részt vállaltak a kínzásokban. Feladatuk tanácsadás a vallató tiszteknek a „vallatási módszerek” fizikai és pszichológiai kivitelezésében. Ezen kívül megfigyelés, és jegyzetelés, illetve sok esetben a kínzások „testre szabása”, a foglyok tűréshatárához igazítása.
Csak babot és rizst hányt
Abu Zubaydah volt az első fogoly, akit a CIA „waterboarding” módszerével vallattak. A módszer kivitelezése olyan kegyetlen és brutális volt, hogy a szenátusi jelentés szerint újra is kellett éleszteni Abut. Feltételezhetően más foglyokkal sem bántak sokkal barátságosabban. A CIA hivatalosan nem ismerte el, hogy kínzott volna embereket.
Ennek ellenére azt állítják, hogy az orvosi alkalmazottak jelenléte biztosította a kínzások orvosi gyakorlat szerinti levezetését. A Szenátus kínzásokkal foglalkozó jelentése – amiről 6 hónapja oldották fel a titkosítást – több esetről is beszámol, amikor az orvosok panaszkodtak a kínzásokban való szerepük miatt.
Orvosok és emberi jogi szakértők úgy vélik, a CIA doktorai által készített jegyzetek alapján az ügynökség átlépte az emberi kísérletezés határát. Különösen mivel azt, hogy olyan állapotban tartsák a foglyokat, hogy további kínzásoknak lehessen alávetni őket orvosi segítségnek állították be.
Zubaydah „nagyon kitartó a waterboardinggal szemben”- írta egy OMS (Office of Medical Service) tisztviselője egy 2002 augusztusi e-mailjében. „Eddig semmi hasznos információhoz nem jutottunk… Többször is hányt a waterboarding alatt, babot és rizst. Mivel 10 órája evett utoljára, ez meglepő és zavaró is. Egyelőre csak Ensure-el (egy magas tápanyagtartalmú ital) fogjuk táplálni. Most visszatérek egy újabb waterboardingra.”
Mind az orvosok, mind a hírszerzési szakértők úgy vélik, hogy lehetséges lenne olyan emberi kísérleteket alkotni, melyek nem kegyetlenek és törvényszerűek. Azonban ezek működéséhez szükséges valami, mely sosem volt meg a CIA vallatásai során: az alany tájékozott beleegyezése.
Kérdéses vezetők
„Megfelelő orvosi személyzet kell minden olyan vallatásnál, amely a „fejlett vallatási módszert” alkalmazza” – írta Tenet 2003 januárjában. „Minden esetben fel kell függessze az orvosi személyzet a vallatást, ha úgy vélik, hogy jelentős és maradandó testi vagy szellemi károsodást, fájdalmat vagy szenvedést fog eredményezni, ha nem állítják le.”
A Guardian megkereste a CIA szóvivőjét, Ryan Tapanit, aki azt mondta: „A CIA-nak 1987 óta belső irányvonalai voltak az Executive Order 1233 alapján (Reagen által 1981-ben kiadott dokumentum, mely kiterjeszti a titkosszolgálatok felelősségeit és hatalmát növelte). Bár néhány rendelkezést 2001. szeptember 11. óta módosítottak, egyik sem tartalmazott módosítást az emberi kísérletezésre vonatkozóan, vagy alkották meg a fogva tartási és vallatási program miatt.”
CIA vs Szenátus
Az ügynökség tisztviselőinek állítása szerint – ironikus módon – csak egyszer érezték magukat megbénítva az emberi kísérletezésre vonatkozó tilalmak miatt. Mégpedig amikor a Szenátus felügyelői megkérdezték őket, hatékony-e a kínzás. Válaszukat példának tartják arra vonatkozóan, hogy az ügynökség mennyire tiszteletben tartja a saját tilalmait az emberi kísérletezéssel kapcsolatban. Amikor a politikai nyomás erősödött a CIA-n az utóbbi évben, ezt a választ használták fegyverként a Szenátus jelentése ellen is, miszerint a kínzások haszontalanok voltak. „Több tényező is megnehezítette volna, hogy olyan kutatásokat végezzünk, melyek hosszútávon vizsgálják ezen módszerek hatékonyságát” – írja a CIA egy 2003-ban a szenátus felügyelőbizottságának adott válaszában. A tényezők egyike az emberek védelméről szóló szövetségi törvény volt.
A Harvardi egyetem Humanitárius kezdeményezésének kutatója, Nathaniel Raymond úgy véli, a CIA-nak tisztában kellett lennie azzal, hogy az emberi kísérletekkel kapcsolatos előírásaik kizárták ezeket az orvosok által tervezett brutális vallatásokat. „Ha ragaszkodtak volna ehhez a szabályhoz, amikor az EIT („fejlett vallatási módszer”) képbe került, ezt nem tehették volna meg. Aki jóhiszeműen állt hozzá, tudhatta, hogy ez emberi egyedeken végzett kutatás.”
