El Greco festményét a Gestapo 1944-ben vitte el Bécsből, jóval az után, hogy tulajdonosa, Julius Priester osztrák zsidó iparmágnás 1938-ban értéktárgyait hátrahagyva elhagyta hazáját és Mexikóba menekült a náci uralom elől. Az elmúlt évtizedekben a festmény számos alkalommal tulajdonost cserélt. “Lefoglalásának és kereskedésének története jól példázza mennyire átszövi a műtárgykereskedelmet a nácik által elrabolt műkincsektől való megszabadulás, és milyen körülményes megtalálni és visszaszerezni műtárgyaikat azoknak, akiket megfosztottak jogos tulajdonuktól” – hangoztatta Anne Webber, az Európában elrabolt műkincsek visszaszolgáltatásával foglalkozó bizottság elnöke.
Julius Priester Mexikóból megpróbálta elrejteni gyűjteményét egy raktározási vállalkozás segítségével, de mielőtt sikerült volna, a Gestapo emberei 1938-ban, majd 1939-ban műtárgy szakértők társaságában feltérképezték bécsi otthonát, majd gyűjteményét, köztük az El Greco festményt raktárban helyezték el, és 1944-ben Németországba szállították. A háború után Priester ügyvédjén keresztül igényt nyújtott be az osztrák hatóságokhoz a műkincsek visszaszolgáltatására. Az osztrák rendőrség ugyan kerestette az “elveszett” műalkotásokat, sikertelenül. Az 1951-ben egy bécsi műkereskedő adta el New York-i társának a festményt. 2003-ban a Sinatus svájci cég tulajdonába került, 2010-ban egy londoni műkereskedő galériájában bukkant fel. Ő 2014-ban rábízta egy New York-i műkereskedőre, itt lépett közbe az európai bizottság és nyújtotta be a visszaszolgáltatási igényt. Ráébredve arra, hogy rabolt műkincsről van szó, a brit műkereskedő visszaadta a festményt a jogos tulajdonosoknak.
Julius Priester 50 festményt tartalmazó gyűjteményéből 21 – köztük Rubens és van Dyck festményei – még mindig hiányzik.
Christopher Marinello, az elveszett műtárgyak megtalálására alakult nemzetközi bizottság elnöke, aki az ügyben a kilétét felfedni nem kívánó londoni galériát képviselte, hangsúlyozta, ez az eset bizonyítja, hogy elérhető az elrabolt műtárgyak visszaszolgáltatása.
