Fura fotó járta be a múlt héten a világsajtót: egy csapat, a teljes testet és a fejet is elfedő ruhába öltözött nő áll egy luxusautó mellett, melynek motorházán az Iszlám Állam nevű, brutálisan erőszakos terrorszervezet zászlaja díszeleg. Egy másik képen, valószínűleg ugyanők Kalasnyikovokkal pózolnak. Nem csak a felvétel kedvéért fogtak fegyvert: az ISIS-en belül, al Khansaa Brigade néven a nők saját fegyveres alakulatot szerveztek. Mivel egy, a túszait lefejező, asszonyokat halálra kövező, egész családokat felkoncoló, barbár, fundamentalista terrorszervezetről van szó, a nők szerepvállalása már önmagában paradoxonnak tűnik, az ennyire mély elköteleződésük pedig egyszerűen felfoghatatlan.
Fotó: Twitter
„Az ISIS kiscicákkal és Nutellával csábítja magához a nőket” – adott fura választ a kérdésre Carol Costello, a CNN műsorvezetője február végén. A hírcsatorna a végletekig egyszerűsítve azt próbálta feszegetni, hogy a közösségi portálokon a terrorszervezet aktivistái úgy viselkednek, minta az általuk ellenőrzött területeken is valójában olyan normális élet zajlana, mint bárhol máshol. Ahogy a nyugati médiumok, ők is válogatott cukiságokkal édesgetik magukhoz a nőket.
A műsorban vendégként szerepelt a téma abszolút szakértője, Dr. Nimmi Gowrinathan, a City College New York vendégprofesszora is, akit láthatóan megdöbbentett a világ egyik legnagyobb hírcsatornájának végletekig egyszerűsített látásmódja. Szerinte, sokkal mélyebb dolgokról van szó annál, amit a közösségi szájtokkal meg lehetne magyarázni. Két kérdéskört kell egyszerre vizsgálni: egyrészt, hogy mi vonzza a nőket a radikális szervezetekhez, másrészt, hogy mi taszítja őket feléjük ott, ahonnan jönnek. A professzor szerint túl sok olyan kérdés lebeg a jelenség körül, amiket azért nem teszünk fel, mert félünk, hogy nagyon kellemetlen, és nyugtalanító válaszokat kapnánk rájuk. Nimmi Gowrinathan március 20-án Budapesten, a Közép-európai Egyetemen tartott előadást.
Cicák és Nutella: Nimmi Gowrinathan a CNN műsorában
Gyengébb nem?
„Hajlamosak vagyunk abból kiindulni, hogy a nők természetüknél fogva békésebbek a férfiaknál, hogy csak kerékkötők, vagy legfeljebb ágyútöltelékek szerepét tölthetik be a férfias játszmákban, illetve hogy bolond módon szolgálják ki azokat, akik abszolút nem becsülik őket” – mondta, majd kifejtette, hogy ez mind hibás feltételezés.
Történelmileg az ISIS női alakulata beleilleszkedik El Salvador, Eritrea, Nepál Peru, és Sri Lanka női légióinak sorába. Mindenütt önkéntesként szolgáltak erőszakos, lázadó milíciákban, sokuk magas rangban. Motivációik majdnem ugyanazok, mint a férfiaké: mélyen konzervatív szociális terekben léteztek, mindennapos fenyegetettségben faji, vallási, vagy politikai identitásuk miatt. A nőknek ezek mellett a nemi diszkriminációval is szembe kellett nézniük. A harctéren azonban, ha átmenetileg is minden szempontból egyenlőkké váltak.
Nimmi Gowrinathan (kép: Youtube)
Felszínes és mély indokok
Minden nőnek van saját érve arra, hogy miért vált harcossá: volt, aki szerelmes lett, más nem akart férjhez menni, míg volt, akinek pénzre vagy védelemre volt szüksége. Három dolog játszott jelentős szerepet mindnyájuk sorsának alakulásában: egyrészt katonáktól hemzsegő, az ő szabályiak szerint működő hellyé vált az életterük, sokukat hatalmas menekülttáborokba telepítettek ki, és az életükben hétköznapi dologgá vált a nemi erőszak.
Amikor Nimmi Gowrinathan Sri Lankán folytatott terepmunkát, ahol harminc éven át tombolt a polgárháború a kormányerők és a szakadár Tamil Tigrisek között, találkozott egy nővel, akit egy kormánykatona erőszakolt meg. „A családja, majd az egész faluja kiközösítette, mert úgy hitték, a társaságában lenni balszerencsét hoz. Nem volt számára hely a világban, míg a Tigrisek nem ajánlottak neki egyet maguk között. A női harcosokra általában jellemző, hogy életük valamelyik szakaszában elnyomásnak, kirekesztettségnek voltak kitéve” – magyarázza a professzor.
Fotó: Europress
Életesély és empátia
Az ISIS csak abból a szempontból más az elődeihez képest, hogy mesterien használja közösségi médiát. Annyira hatásos propagandát és vonzó imidzset kreált magának, amivel távoli országokból is képes magához vonzani az embereket. Háborús zónákban a nők túlélésének legjobb esélye lehet a csatlakozás a harcosokhoz.
A folyamatban jelentős szerepet játszik a női empátia is. A nőket a világon mindenhol alacsonyabb rendű polgárokként kezelik a férfiak uralta társadalmak, a háborús övezetekben ez az elnyomás csak fokozódik. A nők ezért tudnak sokkal könnyebben azonosulni olyan szervezetekkel, amelyek eredendően szintén valamiféle elnyomás ellen fogtak fegyvert. „A háborús zónában a mindennapi életet átszövő rettegés ébresztett rá arra, hogy mennyire igazságtalan az élet a tamilokkal. Az egyenlőségért akartam harcolni” – mondta a Tigrisek egyik parancsnoknője Nimmi Gowrinathannak.
Politikai érdekek
A professzor szerint a Tamil Tigrisek női tagjainak sorsa csak első látásra áll távol az ISIS al Khansaa alakulatának harcosaiétól. A legnagyobb különbség az Iszlám Állam vérszomjas brutalitása látszik. Ám ettől függetlenül, főleg a marginalizálódott szunnita nők számára, az ISIS az egyetlen szervezet, amelyik politikailag képviseli őket, és kiállásuk egyetlen lehetséges eszközének az erőszakot látják.
Fotó: Europress
Nimmi Gowrinathan szerint a nők radikalizálódását nem lehet a hagyományos eszközökkel, például segélyekkel orvosolni. Hiszen nem csupán szegények, de alapvető jogaikban is korlátozottak, és kevés hozzáférésük van a politikához. Márpedig ha a sérelmeikről nem beszélhetnek nyilvánosan, és nem kaphatnak erőszakmentes elégtételt, akkor az extrémizmus marad az egyetlen vonzerő számukra.
Nyugati előítéletek
A professzor szerint a nyugatnak le kell számolnia a nemekkel, és erőszakkal kapcsolatos prekoncepcióival. A globális média hajlamos a háborús övezetekben élő nőket mindig áldozatként, a férfiakat pedig erőszakos elkövetőkként ábrázolni, de ez nem minden esetben igaz. Az, hogy a nők szerepét az erőszakban ilyen korlátozott módon értelmezik, a konfliktuson túlmutató hatásokkal bír. Még a békefenntartók is hajlamosak kihagyni a nőket a stratégiai egyeztetésekből, és csak a kifejezetten női jogokat érintő kérdésekről hallgatják meg őket. Ez a megközelítésmód pedig fenntarthatatlan, hiszen a béke a különböző nézőpontok összehangolásából születik, és amíg a nemi előítéletek léteznek, a női hangokat továbbra sem hallja meg senki. A nők ugyanúgy harcolnak a személyes és politikai hatalomért, gyakran feláldozva egyiket a másik oltárán. Ha a világ figyelmen kívül hagyja ezt a tényt, nem fogja tudni kezelni azokat az identitáspolitikai kérdéseket, melyek a háborúkat katalizálják.
