A szemtanúk vallomásain alapuló jelentés, amely egyben háborús és emberiesség elleni bűncselekményekről is beszámolt, azt javasolta, hogy a történtek kivizsgálását az ENSZ Biztonsági Tanácsa utalja a Nemzetközi Büntetőbíróság elé. Ugyanakkor a dokumentum arról is beszámolt, hogy vélhetően az iraki kormányerők is követtek el háborús bűnöket az Iszlám Állam elleni harcuk során, mivel állítólag bevetettek tiltott fegyvernek számító hordóbombákat.
A jelentés a jazidi kisebbség több száz tagjának lemészárlásával kapcsolatban valószínűsíti népirtás elkövetését. A szélsőséges szervezet nyári offenzívája során támadta meg a kurd etnikumú, saját vallást gyakorló közösséget Irak északi részén. A több mint száz túlélővel készített interjúkban dokumentált szörnyűségek alapján a jelentéstevők úgy vélték, hogy a terroristák az egész kisebbség megsemmisítésére törekedhettek. (Egy mészárlás jogi értelemben akkor számít népirtásnak, ha egy népcsoport teljes megsemmisítésének céljával követik el.)
A dokumentum az Iszlám Állam által elkövetett gyilkosságokról, kínzásról, nemi erőszakról és nők szexuális rabszolgaságba kényszerítéséről, a muzulmán hitre való áttérés kikényszerítéséről és gyermekek kényszersorozásáról is beszámolt. Egyes szemtanúk szerint a dzsihádisták tiltott vegyi fegyvert, klórgázt is bevetettek az iraki el-Anbár tartományban, s az általa elfogott nőket és gyermekeket gyakorlatilag hadizsákmányként kezelték.
A jelentésből az is kiderült, hogy az Iszlám Állam által uralt területeken milyen állapotok uralkodnak. A dokumentum egyebek mellett arról számolt be, hogy az észak-iraki Moszul városában a terroristák által működtetett saría-törvényszékek gyakran szabnak ki kegyetlen ítéleteket, így a bűnösnek talált emberek megkövezését vagy végtagjaik amputálását. Tizenhárom fiatal fiút például azért ítéltek halálra, mert megnéztek egy futballmeccset.
