A napokban egy éve, hogy elszabadult a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus, aminek még a jellegéről is viták folynak. Nevezték már polgár-, hibrid-, és ukrán-orosz háborúnak, de a végkimenetelére vonatkozóan csak nagyon óvatos jóslásokba bocsátkoznak a szakértők. A fegyveres harcokkal egy időben beindult egy „második hidegháborúnak” nevezett geopolitikai folyamat, amely negyedszázada elfelejtett zsigeri félelmeket gerjeszt Európában.
Az összeomlás után
A jelcini másnaposság évei után Vlagyimir Putyin újra hitet adott az orosz népnek. Egy erős ország reményét, melynek élén erős vezető áll. A Szovjetunió széthullása után a nyugat rövid idő alatt a saját érdekkörébe vonta az egykori keleti blokk államainak többségét: Lengyelországot, a szétváló Csehországot és Szlovákiát, Magyarországot, Romániát, és a három balti szovjet tagköztársaságot: Észtországot, Lettországot és Litvániát. A legyengült, kaotikus Oroszország nem sokat tehetett, elfogadta korábbi érdekszférája jelentős részének hátraarcát. Azt, hogy a NATO bázisai egyre közelebb kerülnek Moszkvához.
Ukrajna azonban mindvégig az orosz érdekszféra szerves része maradt. A végletesen megosztott állam nyugati felén az európai típusú demokráciák hívei, keleten a moszkovita, orosz kisebbség volt túlsúlyban. Ez a repedés az elmúlt huszonöt évben folyamatosan szélesedett, majd 2013 novemberében alakult törésvonallá.
Fotó: Europress/AFP/Alexander Zemlianichenko
Maidani fasiszták
A kijevi tüntetések kiváltó oka az volt, hogy az akkori oroszbarát elnök, Viktor Janukovics nem írt alá egy európai uniós társulási szerződést. Az év végére nyolcszázezer ember demonstrált folyamatosan: elfoglalták a városházát és a Maidan teret. A tüntetők között a nyugati demokrácia hívei mellett sokan tűntek fel szélsőjobboldali tömörülések tagjai közül.
Február végén a demonstrációk véres összecsapásokba torkolltak: alig negyvennyolc óra alatt nyolcvannyolcan haltak, és több százan sebesültek meg. Ezt követően a parlament megszavazta Janukovics elmozdítását a hatalomból, aki elmenekült az országból: egyenesen Moszkvába. Míg a Maidan tériek ünnepeltek és az elüldözött elnök arany vécékeféjéről posztolgattak a közösségi oldalakon, a világ arra várt, hogy mit lép Putyin. Ő pedig nem várta meg, amíg lezajlik egy új ukrán rendszerváltás, és újabb NATO-támaszpontok és rakétapajzsok jelennek meg a közvetlen szomszédjában.
Az orosz Krím
Maga Putyin mondta el egy az orosz állami tévének adott interjúban, hogy ő Janukovics elmozdításának pillanatában döntött: többé nem kérdés a Krím Oroszországhoz csatolása. Nemcsak azért, mert a 2,3 milliós lakosság többsége orosz származású, a legfőbb indok Oroszország fekete-tengeri flottájának szevasztopoli állomáshelye volt.
Bár egyes források szerint a terv már jóval korábban megszületett, már a Putyin-interjú is fordulatot jelent hivatalos orosz kommunikációban. A Krími Autonóm Köztársaság parlamentjét egy azonosító jelzéseket nem viselő, állig felfegyverzett kommandó szállta meg egy évvel ezelőtt. Moszkva mindvégig azt hangoztatta, nincs köze a fejleményekhez: a kijevi fasiszta tüntetők agressziója miatt aggódó helyi, orosz nyelvű kisebbség önkéntesei vették kezükbe saját sorsukat.
A megszállt krími parlamentben 2014. március 11.-én szavazták meg a kiválást Ukrajnából, majd népszavazást írtak ki az orosz csatlakozásról. Az enyhén szólva kétes tisztaságú, március 16-i referendumon 97 százalékkal győznek a Moszkva-pártiak.
A béke illékony pillanata
Az ukrán hadsereg húszezer ott szolgáló katonája pillanatok alatt feladta a Krímet. Bár az Európai Unió és az Egyesült Államok az agresszió miatt bevezette az első gazdasági szankciókat Oroszországgal szemben, egy pillanatra úgy tűnt, hogy idővel a konfliktus minden résztvevője belenyugszik majd, hogy a Krím volt Ukrajna nyugati integrációjának ára. Április 7-én azonban a Kríméhez kísértetiesen hasonlító forgatókönyv alapján rendezett felkelések törtek ki Ukrajna három keleti régiójában: Donyeckben, Luhanszkban és Harkovban. Utóbbin hamar sikerült úrrá lenni, az első két helyen azonban elszabadult a pokol. Bár jelenleg érvényben van az igencsak törékeny második minszki fegyverszünet, az alig egy év alatt mintegy hatezer ember életét követelő harcok még korántsem értek véget.
Fotó: Europress/AFP/Sergei Supinksky
Hibrid háborús propaganda
A harcok menete, akár a moszkvai reakciók, olyanok, mint a hullámvasút. Az ukrán hadsereg többször érezhette magát nyeregben, mert úgy tűnt, karnyújtásnyira van a konfliktus lezárásától. Az oroszok által támogatott szeparatista erők azonban eddig mindig képesek voltak a megújulásra. Moszkvában olykor tagadják, hogy bármi közük lenne a harcokhoz, majd időről időre felbukkan egy nyilatkozat, amelyikből kiderül, hogy mégis.
Az Európai Unió, az Egyesült Államok és a NATO elítéli az orosz agressziót, de nem avatkozik be, az ENSZ pedig nem küld békefenntartó katonákat a háborús térségekbe. Úgy tűnik, az amerikaiak is csak fenyegetőznek azzal, hogy modern fegyverekkel szerelik fel az ukrán sereget. A szankciók súlya alatt recseg-ropog az orosz gazdaság, de nagyon úgy néz ki, hogy bedönteni évek alatt sem lennének képesek.
A Kremlből olykor hidegháborús retorikával vágnak vissza. Lavrov külügyminiszter hevesen, azután Putyin kissé visszafogottan fenyegetőzött az orosz nukleáris arzenállal, majd ugyanúgy az EU és NATO-tag balti államok lerohanásával. Közben többször tűntek fel gyakorlatozó orosz bombázók a skandináv országok, Nagy Britannia és Portugália légterében. Február végén a NATO és az Egyesült Államok csapatai katonai felvonuláson vettek részt az észt-orosz határ közelében. Pont egy nappal azelőtt, hogy Oroszország kétezer katona részvételével kiterjedt hadgyakorlatba kezdett a határ túloldalán fekvő Pszkov térségében.
Film a hazatérésről
„Készek voltunk rá, hogy megtegyük” – nyilatkozta Putyin egy a Krím elcsatolásáról szóló dokumentumfilmben, amikor azt kérdezték tőle, hogy adott esetben készültségbe helyezték-e volna az orosz nukleáris arzenált – írja a Bloomberg. Az interjú múlt heti előzetese óta tudjuk: az orosz elnök már nem tagadja, hogy a Krímet megszálló felségjel nélküli katonák az orosz hadsereg tagjai voltak. A teljes verzióban vasárnap az is kiderült: Putyin azt állítja, élesítette volna az atomfegyvereit, ha az amerikaiak és a szövetségeseik beavatkoztak volna a Krímben. A megszállásról pedig azt mondta, hogy egy, február 22-én és 23-án, Janukovics elzavarása után tartott válságtanácskozáson született róla döntés, amelyet egy titkos parlamenti szavazáson a képviselők 75 százaléka támogatott. Putyin szerint az ukrán elnököt kivégezték volna, ha nem menekítik ki Kijevből. A Maidanról pedig azt nyilatkozta, hogy a demonstrációk és minden fejleményük az amerikai titkosszolgálatok tervei szerint történtek.
Fotó: Europress/AFP/Yuri Lashov
Nukleáris erőd
A félsziget, melyet egy tengerszoros választ el Oroszországtól, lassan egy hatalmas erőddé alakul át, 2,3 millió lakója pedig egy alternatív valóságban éli a mindennapjait – írta a Deutsche Welle. Ha az időjárás viharos, akadozik az élelmiszer- és áruellátás. Sokszor alakulnak ki több kilométeres forgalmi dugók. A félszigetre nem járnak sem buszok, sem vonatok, sem repülők, Ukrajnán keresztül csak némi víz és energia jut be a félszigetre. Az amerikai nagyvállalatok kivonultak a Krímből: nincs McDonald’s, Apple bolt, és nem működnek a világ két legnagyobb bankkártya-kibocsátójának, a MasterCardnak, és a Visának a termékei sem. Az orosz állami média szerint a Krímen 40 ezer katona állomásozik, akiket folyamatosan látnak el új tankokkal, repülőkkel és hajókkal. A haderő számára küldött üzemanyag mennyisége megduplázódott tavaly óta, és majdnem biztos, hogy Moszkva nukleáris fegyverek telepítését is tervezi.
A Krímben közben az ukrán pénzt és törvényeket oroszra cserélték. Bár ez elvileg azt jelentette volna, hogy az állami alkalmazottak többet keresnek, mint az ukrán fennhatóság alatt, az árak meredeken emelkednek, a fizetések pedig egyre kevesebbet érnek. Egy, a DW-nek nyilatkozó férfi kórházi alkalmazott felesége például nagyjából felét viszi haza annak, amit a megszállás előtt keresett. A turizmus, amelyből Krím rengeteget profitált tavaly teljesen összeomlott, és egyelőre nincs jele annak, hogy életre kelne.
Fotó: Thinkstock
A legnagyobb vesztes a megszállást a leghevesebben elítélő, és az orosz állampolgárságot elutasító krími tatárok mintegy 30 ezer fős kisebbsége. Ők annak a népcsoportnak a maréknyi maradéka, amelyik hosszú ideig uralta a félszigetet, mielőtt Sztálin 1941-ben deportáltatta őket. Most egyre több jelentés szól arról, hogy tatárok képviselői egyszerűen eltűnnek, majd legfeljebb a holttestük kerül elő.
Az orosz állami kutatócég, a WZIOM februári felmérése szerint a krímiek túlnyomó többsége egy év után újra megszavazná a csatlakozást Oroszországhoz. Az eredményeket egyetlen független cég vagy szervezet sem erősítette meg.
