Az Irán című napilap szerint a nő különféle összejöveteleken találkozott jó családból származó ifjakkal, és néhány találkozás után házasságot követelt. Az esküvő estéjén azonban megtagadta, hogy férjéhez költözzön, és követelte egy részét annak a hozománynak, amelyet hagyományosan aranyban fizet meg a jövendőbeli férj.
Az országban elterjedt a hozomány gyakorlata, a menyasszony családja gyakran nagy összegeket – aranyban vagy készpénzben – követel az ifjú férjtől, és az asszony bármikor kérheti a hozomány kifizetését. Törvény szerint, ha a házastársak nem hálják el a házasságot, a feleség követelheti a felek között létrejött házasságszerződésben lefektetett, a férfi által megjelölt hozomány összegének a felét. Az újság értesülései szerint a fiatal házasságszédelgő minden váláskor mintegy 30 ezer dollár (8,4 millió forint) értékű aranyrudat kapott.
Emellett abban az esetben, ha a házasságot a felet nem hálják el, a törvény azt is engedélyezi az asszony számára, hogy férje nevét kitöröljék a nő adatait dokumentáló hivatalos nyilvántartási lapról. Végül gyakori látogatásai miatt az anyakönyvi hivatal munkatársai figyeltek fel a fiatal nőre, és ők értesítették az iráni ügyészséget az esetről.
A tanúként meghallgatott tíz férj mindegyike egybehangzóan ugyanazt a történetet adta elő az ügyészségnek. A húszéves nő ugyanakkor tagadta, hogy bármi törvénybe ütközőt elkövetett volna.